A görög populizmus értékes tapasztalatokkal szolgál Európa számára, annál is inkább mivel az ilyen erők másutt is megerősödtek és megmérgezik a kapcsolatokat a tagállamok között. Ezt írja a Kathimerini című athéni lap vezető szerkesztője a The New York Times-ban megjelent vendégkommentárjában. Az összetartó kovász az opportunizmusra épülő politika, a nemzeti azonosság hangsúlyozása. Majd úgy állítják be, hogy a hazai és külföldi ellenzék fenyegeti ezt az identitást. Szintén jellemző, hogy ez a fajta politika tényleges gondokkal gátolja a megoldást célzó erőfeszítéseket, továbbá utópiákkal bűvészkedik, ahelyett, hogy a valódi változásokkal törődne.

A demagógok képesek azt állítani, hogy a népet képviselik a külföldiekkel és lakájaikkal szemben. Hamis ígéreteket tesznek és vádaskodnak, miközben túlságosan is egyszerűsítik a dolgokat. Csak nekik van igazuk. Ugyanakkor feleslegesen túl is bonyolítanak egy csomó mindent, gyakran vetnek be primitív összeesküvési elméleteket.

Ha Brüsszelben bárki azt hiszi, hogy Budapest vagy Varsó engedni fog a nemzeti szuverenitást érintő kérdésekben, nos, akkor az csak nézze meg, milyen messzire elmentek a görögök, mielőtt megadták volna magukat, és hogy a választók végig támogatták a kormányt.

Ez a fajta együttműködés hihetetlenül megnehezíti az együttműködést, mert a gyanú és a rosszindulat légkörét teremti meg. A populista demagógia nagyon hatékony módszer a hatalom megragadására és megszilárdítására. Kijátszani a népet az elit ellen, hazafiakra és quislingekre osztani az embereket, úgy feltüntetni, hogy itt a „mi” és „ők” szembenállásáról van szó, nos, mindez a nemzeti szándék illúzióját kelti, és becsatornázza a közfelháborodást.

Ám hiába hatékony a populizmus odahaza, valójában zsákutca. Az érintett országoknak nincs erejük a reformokra, és egyedül vannak, amikor szembesülnek azokkal a gondokkal, amelyek a befelé fordulást okozták. Az olyan bajokat, mint a klímaváltozás, migráció, terrorizmus stb. csakis közös erővel lehet megoldani, függetlenül attól, hogy bármely nemzet, párt vagy polgár mennyire érzi opciónak az elszigetelődést.

A Financial Times megismétli, hogy mostani válságból csakis a mag-Európa a kiút. Merkel meg akarja menteni Európát, vezércsillaga ehhez az EU egysége, ám a magyar, lengyel és szlovák vezetők soha nem lesznek olyan emberségesek a történetesen muzulmán menekültekhez, mint ő. Ha a kancellár továbbra is a konszenzusra törekszik, az biztos recept arra, hogy megbénuljon a szervezet. Történészek törhetik majd a fejüket, miként fordulhatott elő, hogy egymillió ember, a földrész összlakosságának mindössze 0,2 %-a esetleg tönkreteszi a világ legfejlettebb demokráciáinak összefogását?

Merkelen csak az segít, ha konokul kitart a humanitás mellett, de meg kell teremtenie a biztonság garanciáit…

A világ egyik vezető külpolitikai elemzője a The Telegraph-ban megjelent cikkében úgy ítéli meg, hogy nem túl rózsás képet mutat a világ, mivel pusztulnak az értékek és túl sok ország a rövidtávú nemzeti érdekeket forszírozza ahelyett, hogy a hosszú távú globális stabilitást tartaná szem előtt. Ian Bremmer szerint sem Európa, sem az USA nem erős, ezért a kínai és az orosz modell felé haladunk.

Bremmer, az Eurasia-csoport elnöke megjegyezte: nagy szükség lenne a stabil, befolyásos és egységes EU-ra, ideértve, hogy védi a határait és beilleszti a menekülteket. Ám mivel nem ezt teszi, egyes államok – szűk nemzeti megfontolásokból – falakat húznak, lezárják a határokat.

A szakértő zavarónak minősíti Trump vagy Le Pen szereplését, ám úgy véli, még Magyar- és Lengyelország sem lesz hirtelen olyan, mint Putyin Oroszországa, pedig Budapesten és Varsóban már kormányra jutottak a populisták. Inkább az erdogani török államra emlékeztetnek, ahol vannak még demokratikus intézmények, de ezeket betagolta a puha tekintélyelvű hatalom. Ez súlyos gond, de még nem az arab tavasz.

A brit The Economist hetilap „Illiberális Közép-Európa” felcímmel tudósít arról, hogy a menekültellenes beállítottság új, zavaró irányt adott a visegrádi együttműködésnek. A bevándorlókkal szembeni érzelmek különösen erősek a térségben a földrész többi részéhez képest. És a négy kormány kihasználja a közhangulatot, hogy más területeken szintén illiberális programot valósítson meg.

Közülük Orbán Viktor a leghangosabb, aki az illiberális hullám előfutárának számít már 2010 óta. De a V4-es csoportnak a lengyel Jog és Igazságosság választási győzelme adott nagy lökést. Menekültügyben a populista politika nagyon bevált a választóknál. A Fidesz ma ismét simán győzne, pedig a múlt tavasszal még igencsak szorongatta a Jobbik. Az új keletű egység szerfölött tetszik a térség populista erőinek. A jobbikos Gyöngyösi Márton szerint az egész válságban valószínűleg csak az a jó, hogy a visegrádi államok közös hangot és stratégiát találtak. Schöpflin György, a Fidesz EP-képviselője pedig azt hangoztatja, hogy a csoport révén három kis ország a tényleges súlyánál nagyobb befolyáshoz jut.

A tömörülés nem tudja ugyan megvétózni az Európai Tanács döntéseit, mégis fejfájást okozhat Brüsszelnek főként, ha a négyeknek netán sikerül Romániát és Bulgáriát is megnyerniük, miközben tetemes támogatást kapnak az EU-tól. Magyarország esetében ez a GDP 6%-át tette ki 2013-ban. Sokan mégis kiábrándultak, Gyurcsány Ferenc szerint azért, mert az emberek azt hitték, hogy hamarosan ugyanolyan jól élnek, mint az osztrákok vagy a britek.

Az erősödő euro-szkepticizmus azonban visszaüthet, mert már zajlanak a nem hivatalos tárgyalások a következő pénzügyi ciklus költségvetéséről, és a németek jelezték, hogy jó néven vennék, ha a visegrádiak kivennék részüket a menekültválság terheiből. És már egyre több európai illetékesnek kezd elege lenni a csoportból. Egy szakértő szerint Visegrád manapság inkább szitokszónak számít.

Minden az enyém, mármint Orbán Viktoré! Ezzel a benyomással tért haza Felcsútról a Süddeutsche Zeitung tudósítója, aki szerint a miniszterelnök számára a faluja, a futballja és az ő Magyarországa a világ. A politikus nem hagyja magára az övéit. Olyannyira nem, hogy a felcsúti polgármester, egykor víz- gázszerelő, most az ország egyik leggazdagabb embere. Közben egy sor újságíró a településen keresi a bizonyítékokat a polgármester, az Orbán-család és az állítólagos strómanok környékén feltételezett korrupcióra.

A vert helyzet, a süllyesztő, 44 év a földkerekség futballjának árnyékában, mindez nem fér bele Orbán és legszűkebb körének világképébe. A menekültválság kezdetén a politikus még sok bírálatot kapott a bezárkózásért, amiért kerítést épített. Csakhogy menetközben felemelkedett a csillaga, és egyszeriben példaképnek számít több közép-európai államfő számára, jó pár polgár szemében pedig olyan politikus, akinek víziója van – köszönhetően az inváziós retorikának. Nemrégiben már arról beszélt, hogy 30 évig akarja kézben tartani a gyeplőt.

Felcsúton kicsiben jól lehet látni ezt a hatalmat. Az ország nem áll rosszul gazdaságilag, de a falunak még sokkal jobban megy a sora. A stadionhoz és a futball-akadémiához hozzájött egy közösségi ház, valamint egy gimnázium. Lesz repülőtér is, de a szezon nagy durranása a kisvasút lesz. Utóbbit természetesen Mészáros Lőrinc vezérletével építették.

A riportban megszólal a Magyar Narancs egyik újságírója, aki kutatásai során bőven talált utalásokat arra, hogy a polgármester vastagon kapott állami megbízásokat. És persze hozzá uniós pénzeket, amit azonban nem vertek nagydobra. De a hazai sajtó most azzal van tele, hogy az Orbán- és Mészáros-klánnak milyen mesés szerencséje volt az állami földek eladásánál. Mindkét család már most a környék legnagyobb birtokosának számít. Amikor a parlamentben rákérdeztek Mészáros földszerzéseire, Orbán csak annyit mondott, boldog, hogy jól van az üzletember, aki 700 embernek ad munkát.

Az újságíró egyébként nem tudta elérni a vállalkozót, pedig minden lehetséges helyen kereste. Nem nyilatkoztak az akadémia játékosai sem.

Az osztrák Die Presse úgy látja, hogy Orbán Viktor testcselt mutat be, amikor a terrorveszélyre hivatkozva akar különleges jogkörhöz jutni. Sőt, az országgyűlés (vélhetően) hamarosan meg is adja neki a teljhatalmat. A kormány javaslata a derült égből villámcsapásként érkezett, jóllehet az alaptörvényben szereplő rendkívüli állapot több rendkívüli intézkedésre ad lehetőséget, mint a terror esetén kihirdetendő szükséghelyzet.

A készülő alkotmánymódosítás azonban azért fontos, mert nem szabja meg pontosan, hogy mikor áll be a terrorveszély. Netán már annak számít, ha pl. tüntetők tojással dobálják meg a parlamentet? Egyszóval széles körű az értelmezés lehetősége. Elvileg a végrehajtó hatalmat ellenőrizhetné a törvényhozás és a köztársasági elnök, ám mindkettő évek óta úgy jár el, ahogyan a kormányfői hivatal füttyent. Épp ezért a felügyeletet az EU-nak, az Európa Tanácsnak és a NATO-nak kellene átvennie.

A küszöbön álló változás főleg akkor nyugtalanító, ha figyelembe vesszük, hogy a kormány hónapok óta menekültellenes kampányt folytat. Orbán hamar arra a meggyőződésre jutott, hogy a terroristák gyakorlatilag mind migránsok. Tény az, hogy a kabinet belpolitikai célokra aknázza ki a válságot. Félő, hogy a Jobbik támogatásával meglesz a kétharmad. Így csak remélni lehet, hogy Budapesten tekintetbe veszik, amit Camus mondott egykor, hogy ti. egyetlen ember sem olyan szilárd, hogy rá lehetne bízni az abszolút hatalmat.

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!