Az ingatlanpiac élénkülését jelzi, hogy az idén júliusban 79 ponton állt a keresleti index, négy százalékponttal magasabban, mint esztendővel azelőtt. Szembetűnő a nyugati országrész téglalakásainak magas átlagára. Az oka, hogy igen értékes, újszerű, Balaton-parti ingatlanokat adtak el, vettek meg.
Budapesten továbbra is a XIII. és a XI. kerületi ingatlanok a legkapósabbak, és persze nagy az érdeklődés a II. kerületiek iránt is. Keresettek a belvárosi, főleg VI. és VII- kerületi ingatlanok, a peremkerületiek (XX., XXI., XXII., XXIII.) viszont kevésbé népszerűek.
A vidéki házak vásárlói átlagosan tíz százalékkal olcsóbban jutottak a kiszemelt ingatlanhoz, mint amennyire tartották őket. A fővárosi házak esetében a vevőknek átlagosan nyolc százalékot sikerült alkudniuk az eladási árból. Miután a házgyári (típus)lakások értéke egyszerűen és reálisan megállapítható, a panelek esetében átlagosan három–öt százalékot engednek az irányárból.
Júniusban kereken egymillió forinttal, 10,5 millióra nőtt a budapesti lakások átlagos vételára. Aki befektetési céllal vesznek ingatlan (27%), azok átlagban 13 millió forintot adtak az 55 négyzetméter körüli lakásokért. Vidéken megjött a nagyobb otthonba költözni vágyók vásárlási kedve, újra a vevőknek csaknem a negyedét adját. Ők átlagosan 16,5 millió forintot költöttek 102 négyzetméteres lakásra. Minden ötödik vevő befektető: jó kilencmilliót fizetnek a 60 négyzetméteresnél valamivel nagyobb lakások vásárlására.
Érdekes a budapesti ingatlaneladók kormegoszlása: júliusban a 30–60 évesek keresnek a meglévőnél nagyobb otthont (arányuk 39%); általában 16 millióért válnak meg ingatlanjuktól és 25 millióért vesznek másikat. Vidéken viszont csökken azok száma, akik azért adják el otthonukat, hogy nagyobb lakásba költözzenek. Az örökölt lakások értékesítése már hónapok óta az eladások harmada. Az idén júliusban 7,5 milliós átlagáron, vagyis a júniusinál egymillióval drágábban adták el például a 69 négyzetméteres lakásokat.
