Az ilyen eseményekről való tudósítás az elmúlt években önálló műfajjá nőtte ki magát, hiszen mostanában csak úgy dúskálunk a különféle szervezésű szépségversenyekben. A róluk szóló cikkek többsége azonban nem épp hízelgő hangvételű a szervezőkre nézve, legfőbb üzenetük valahogy mindig „talajművelés jellegű” lesz – magyarán „ekézi” az esemény lebonyolítását. Hogy ez mennyire a szépségverseny tudósítás műfajának sajátja, s mikor, mennyire indokolt egyik vagy másik rendezvény esetében, azzal kapcsolatban akár némi elszánt pofozkodás is felmerülhetne. Én magam azonban – ahogyan az az Infovilág szellemiségéhez illik – leginkább arra szorítkozom, hogy beszámoljak mindarról, amit száguldó riporterként az eseményen tapasztaltam.
Bennfentes információként először is meg kell osztanom olvasóinkkal azt a tényt, hogy a szervezők igen gálánsnak bizonyultak. A sajtóhoz eljuttatott meghívó ugyanis az előre regisztrált újságírókat egész napos fürdőzési lehetőséggel is kecsegtette, ha már eljönnek a rendezvényre. Ez bizony igen bátor, hogy azt ne mondjam, kurucos húzás, mert a sajtómunkásoknak bizony megvan az az idegesítő szokása, hogy ilyen helyzetben akár egész nap ingyen pancsikoljanak, egyenek-igyanak, hogy aztán egy sort se írjanak végül az eseményről. Ezt mindenki jól tudja, aki a sajtó világában dolgozik, így a meghívó ezen kitétele igazán szívet melengető volt. A dolognak azonban megvolt az a következménye, hogy az eseményen jelen lévő zsurnaliszták többsége egy szál fürdőgatyát viselt, ami jó az élménymedencéhez, meg a csúszdán lesikláshoz, de – tartsanak bár maradinak – én valahogy sutának érzem egy sajtóeseményen, legalábbis az arról tudósító újságíró részéről. Az az érzésem, ez rajtam kívül néhány kollégának szintúgy átfuthatott az agyán, mert akik vették a fáradtságot, és pár versenyzőt meg is interjúvoltak valamelyik napernyő árnyékában, valahogy mégis kivétel nélkül utcai ruhában voltak. A vízicsúszdázásra is feljogosító sajtómeghívóval egyébként még az is együtt járt, hogy a szervezők nyilván arra számítottak, minden érdeklődő újságíró ott lesz már órákkal az események előtt, s így a tulajdonképpeni szépségverseny kezdetének előbbre hozatala is következmények nélkül való huncutság. Viszont így az a sajtómunkás, aki a nap során másutt is járt, és a meghirdetett négy órára időzítette az érkezést, mindjárt egy már folyamatban lévő koktélruhás tourral szembesülhetett.
A versenyen egyébként végül húsz ifjú hölgy indult, akadt közöttük 15 éves és 21 esztendős is. Nem egy közülük rutinosnak számított, legalábbis többekről tudható, hogy korábban már indultak más szépségversenyeken. A cél az áhított Miss Aquaworld cím, no és az ezt megtestesítő diadém volt, amelyről azt is megtudhattuk, hogy Damaszkuszban készült. Hogy ennek mi a jelentősége, azt csekély értelmem aligha foghatja fel, minthogy diadém ügyben nem vagyok valami nagy tudós. Az acélpengék esetében a damaszkuszi jelző általában jó ajánlólevél, úgyhogy biztos a diadémoknál is így van. A legszebbnek járó fejéket egyébként tavaly, az első Miss Aquaworld versenyen Romhányi Éva nyerte el. A most 24 esztendős, 164 cm magas ceglédi hölgy, aki műkörömépítőként és recepciósként dolgozik, hobbi szinten modellkedik, szabadidejében pedig versenyszerűen táncol, s táncosként főként a divattáncokat és a hip-hop-ot kedveli.
A koktélruhás tourt voltaképpen én neveztem el annak (meg máskülönben is így szokták hívni). A szervezők megkötése ugyanis e tekintetben csak az volt a versenyzők felé, hogy mindenki hozzon magával valamilyen „extrém nyári ruhát”. A bennem bujkáló kisördög persze erre azt mondja, hogy ezalatt síruhát is lehetne érteni (merthogy az eléggé extrém nyári ruhának), de ez nyilván nem lett volna túl életszerű. A lényeg egyébként is az, hogy nem egyen ruhácskákban vonultak fel a leányzók, mint ahogyan némelyik szépségversenyeken szokás, hanem mindenki azt választhatta ki saját ruhatárából, amelyet önmaga számára a legelőnyösebbnek tartott. Mármost ezek többsége a gyakorlatban koktélruhaként volt meghatározható.
Miközben a lányok – kezükben a kis számtáblával – végigsuhantak a kifutón, a műsorvezető, Kiss Róbert Richárd – a szépségversenyeken bevett szokásoknak megfelelően – mindenkiről elmondott pár fontos információt. A 17-es számot a kezében tartó Kiss Katalinról például megtudhattuk, hogy szeret főzni, imádja a gyerekeket és a kisöccsét, a Vecsésről érkezett Derbák Anita (az ő száma a 19-es volt) pedig mérnöknek tanul és profi szambatáncos szeretne lenni. A 17 éves szigetszentmiklósi Müller Mercédeszt (akinek a 20-as szám jutott) a modellkarrier és a dekoratőr szakma is vonzza, s szívesen nyitna kutyamenhelyet. A 16-os számmal bemutatkozó Rauschenberger Anitát a búvárkodás érdekli, a 14-es számmal felvonuló Homoki Zsófi pedig alkalmat kínált a műsorvezetőnek némi antialkoholista propagandára, minthogy elmondása szerint Zsófi kedvenc itala az ízesített víz, így hiába is próbálná bárki leitatni.
Zsűri legyen a talpán, aki ennyi szépség közül ki tudja választani a tíz legszebbet, majd az első három helyezettet. Láthatóan nem is volt könnyű a feladat. A szünet alatt, amíg a zsűritagok döntésre jutottak, a tavalyi győztest faggattam, milyennek találja a mezőnyt, s hogy szerinte kik esélyesek a győzelemre. Romhányi Éva ugyan nem akarta elárulni tippjeit, de azt elmondta, hogy elég vegyesnek találja a mezőnyt. Nem is annyira a lányok külsejét emelte ki, hanem inkább a fellépést, színpadi megjelenést. Ha valaki olyan bátor, hogy mezítláb menjen a kifutóra, azt kifejezetten értékeli, sokan viszont talán túlzásba vitték a színpadi mozgást és pózokat. „A kevesebb néha több” – ezzel összegezte véleményét a tavalyi királynő.
Közben visszatértek a lányok, immár bikiniben, s a szervezők kihirdették, kik jutottak be az első tíz közé. Akinek ez sikerült, oklevelet kapott, akinek nem, egy szál virágot. Ennyi mindenre figyelni, ennyi mindent kézben tartani persze egy kicsit sok volt a műsort lebonyolító showmesternek is, de végül sikerült a dolgot kínosan feszengős helyett bájosan gyakorlatlan, de később még tökéletesíthető módon megoldani. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a legjobb tíz közé Kecskés Renáta, Tersach Vivien, Balavaider Bettina, Nagy Hajnalka, Mokánszki Kinga, Obrusánszki Barbara, Molnár Andrea, Rauschenberger Anita, Egyed Mónika és Müller Mercédesz jutott be.
Nem kellett soká várni, hogy a végeredmény is kialakuljon. Mielőtt azonban erre sor került volna, a közönségdíjat adták át a rendezvény Facebook oldalán leadott szavazatok (voltaképpen lájkok) alapján. Eszerint az internetező közönség tetszését leginkább a balatonlellei Komáromi Kamilla nyerte el. Ami pedig a zsűri döntését illeti, az első három helyezettet nevezték meg. Az ilyenkor szokásos helyezési szalagok mellett mindhármukat egy-egy csillogó diadém is várta, így már csak meg kellett tudni, melyiket ki érdemelte ki.
A második udvarhölgy, vagyis a szépségverseny harmadik helyezettje a salgótarjáni Balavaider Bettina lett. Az első udvarhölgynek járó szalagot és koronát Rauschenberger Anita vehette át, a Miss Aquaworld 2011 címet pedig a zsűri értékelése alapján Molnár Andreának ítélték oda.
Miért jelentkezik valaki szépségversenyre? – ez a kérdés többször is eszembe jutott az esemény során. Amikor a tavalyi királynőt, Romhányi Évát kérdeztem erről, azt mondta, az önbizalmán szeretett volna segíteni. Kíváncsi voltam azonban arra is, hogy a frissen megkoronázott Molnár Andreát mi vitte arra, hogy jelentkezzen. A 21 éves, Dunakesziről érkezett lány szerint ebben leginkább a szüleinek és a környezetének volt nagy szerepe, hiszen olyan sokszor kapott tőlük pozitív visszajelzéseket a szépségét illetően, hogy úgy gondolta, érdemes kipróbálnia magát a szépségversenyek világában. Egy versenyen már indult korábban, de akkor nem sikerült helyezést elérnie. Ez azonban nem szegte kedvét, most pedig, hogy a korona a fejére kerülhetett, szívesen venne részt újabb megmérettetéseken. Egyébként is nagy érdeklődéssel figyeli a szépségversenyeket, s a látottakból ő maga is sokat tanul. Azt azonban, hogy hogyan kell mozognia a kifutón, nem is annyira elleste, hanem modelliskolában tanulta. A 172 cm magas hölgy, akinek a méretei – mell, derék és csípő – 87, 63 illetve 92 cm, a modellkedés mellett főiskolára jár, turizmus szakon tanul. A jövőjét is főként ezen a területen, a szállodák világában képzeli el. Arra a kérdésre, hogy tanulmányainak befejezése után, a nem túl távoli jövőben milyen munkakörben dolgozna szívesen, a németül és angolul is beszélő szépség az egyik nagy belvárosi szálloda igazgatói posztját említi – cinkos nevetéssel. Mivel az Infovilág figyelmét semmi nem kerüli el, vállalva, hogy a férfi olvasók közül sokak számára rossz hír közlök, be kell számoljak arról is, hogy Andrea boldog párkapcsolatban él.
Valójában rá kellett jönnöm, hogy egészen jó szombat délutáni elfoglaltság szépségversenyzőket faggatni. A dolog azonban nem mindig egyszerű. Nagyon kíváncsi lettem volna például az első tíz közé jutott Nagy Hajnalka válaszaira is. Egyrészt, mert egy szépségversenyen mindig izgalmas a fináléba bejutott, de a dobogós helyről éppen csak lemaradó versenyzők szemével látni és láttatni a történéseket, másrészt a 19 éves budapesti lány a legszebb mosolyú, s számos ok miatt ígéretes jövőjű versenyzőnek bizonyult. Meg is beszéltük, hogy őt is faggatom egy kicsit, végül mégis jobb dolga akadt, így neki már nem tudtam kérdéseket feltenni. Hogy az olvasó így járt-e jobban, vagy nem, arra sajnos, nem tudok válaszolni…
A Miss Aquaworld, 2011 szépségversenyhez nem tudok mély értelmű, évszázadok bölcsességét egy mondatba sűrítő összefoglalást fűzni. A dolgokat csak annak kell tekinteni, amik. A szépségversenyekről persze lehet filozofálgatni, társadalmi vagy üzleti hatásukat elemezni, működési elvükkel vagy lebonyolításukkal kapcsolatban szőrszálakat hasogatni. Én azt mondom, elégedjünk meg azzal, hogy szórakoztató eseménynek értékeljük őket, ahol szerencsés esetben a közönség is, és a versenyzők is jól érzik magukat. Az újpesti vízi birodalom augusztus 20-i rendezvénye – amennyire a helyszíni reakciókból meg tudom ítélni – ilyen esemény volt. S közben nem lehetett nem észrevenni az élménymedencék, csúszdák és más alkalmatosságok sokaságát, amelyeket – félreértés ne essék – nemcsak a gyerekek élveztek szemmel láthatóan, hanem a felnőttek is olyan gondtalanul szórakozhattak bennük, mintha néhány pillanatra újra gyermekkorukat élnék.