Daniss Győző: A nyakhegedű nem hangszer volt, hanem a kalodához hasonló régi büntetőeszköz. A nyakat és előtte csuklónál fogva a két kart szorították bele. A göreb vagy másképpen retorta lefelé hajló csövű lombikféle, kémikusok és kémiatanárok kísérleti és taneszköze volt. A szótárban a nyakhegedűnek és a görebnek a rajza is benne van.
– A minap egy nagy, nemzetközi felmérés, a PISA összefoglalójából kiderült: a magyar diákok gyalázatosan rosszul értenek különféle szövegeket. Hozzásegítheti-e a szótár a diákokat, hogy javuljanak az eredményeik?
– A hírek arról szólnak, hogy a szövegekből következtetéseket nem tudtak levonni a magyar diákok, és összefüggéseket sem ismertek fel. Szerintem ennek az az oka, hogy nem ismerik pontosan a szavak jelentését, az olvasott szöveget nem értik meg kellőképen. A Mit jelent? szótár elsősorban egy régebbi világ és nem napjaink szavait magyarázza. Viszont az új szótár arra nagyon jó, hogy a diákok megtanuljanak szótárt használni. Érdekességként jegyzem meg: külföldön sokkal nagyobb hagyománya van az értelmező szótár mindennapi használatának mint nálunk.
– Kinek az ötlete volt a szótár?
– 2012-ben jelent meg a Tinta Könyvkiadónál egy kis könyvem Újságíró-iskola címmel. Akkor vetette fel Kiss Gábor, a kiadó főszerkesztője a mostani szótár ötletét. Aztán hosszú eszmecsere után alakult ki a szókönyv végső koncepciója, de már első pillanatban beleszerettem a szótárba, éveken át szinte mámoros örömmel dolgoztam rajta.
– Ma már klasszikus szótár a kisgyerekeknek szóló Ablak–Zsiráf, nemzedékek nőttek fel rajta. Mondhatjuk, hogy a Mit jelent? azoknak szól, akik „kinőtték” az Ablak–Zsiráfot?
– Szótáram elsősorban a 10–16 éveseknek szól. De egy efféle szótár mindenkinek hasznos, mindenkinek adhat új ismereteket. Bizonyítja ezt az is, hogy ön sem ismerte a nyakhegedű és a göreb szavakat.
– Az ön neve ismerősen csenghet a volt Népszabadság olvasói előtt, hiszen annak hasábjain számos, ha nem, több száz kultúratörténeti cikk jelent meg a tollából. Felidézte magában ezeket, amikor a szótárt írta?
– Természetesen. Vissza-visszaemlékeztem az interjúalanyokra, a riportok szereplőire, a történész akadémikusokra vagy a régi kétkezi szakmák mai művelőire, kádárokra, kötélverőkre, fazekasokra.
– Honnan gyűjtötte a régi világ szavait, hogyan válogatta össze őket?
– Gyerekkori élményekből, iskolai tanulmányaimból, az említett cikkek szövegéből, szótárakból, lexikonokból, szakkönyvekből, klasszikus irodalmi művekből, családi, baráti beszélgetésekből, tévé- és rádióműsorokból…
– A szótár címlapján azt olvashatjuk, hogy a szavakat 40 tematikus csoportba rendezte. Miért nem ábécérendben sorjáznak a szavak?
– Fogalomköri szócsoportok segítségével könnyebben megismerhető a múltnak valamely szelete. Ha valakit az érdekel, hogy mit ettek nagyanyáink, dédapáink, még régebben élt elődeink, hogyan próbálták leküzdeni különféle betegségeiket, milyen szerszámokkal dolgoztak falun, városban és így tovább, az ebben a szótárban egy helyen, egy fejezetben vagy alfejezetben találja meg azt, amire kíváncsi. Ott persze már ábécérendben. És biztos vagyok benne, hogy így ez a szótár nagyszerű olvasmány is.
– Kereken száz fekete-fehér vonalas rajz segíti a szócikkek megértését. Elektronikus világunkban nem lett volna jobb színes képekkel illusztrálni a szöveget?
– Elvben „igen” a válasz. És ez független attól, hogy elektronikus vagy nem elektronikus világban élünk-e. De más az elv és más a gyakorlat. Egy színes kötet szükségképpen jóval drágább lenne. A vásárlónak talán elviselhetetlenül drága. És még egy szempont, visszakanyarodva a korábbi gondolathoz, a felmérések gyenge eredményeihez. A diák agyának azt is fel kell tudni dolgoznia, ami csak betűkből áll, azaz meg kell értenie a szöveges információt. A szótár ebben a formájában ezt a készséget is fejleszti.
– Megragadta a figyelmemet a Tájak, régi magyarországi városok című fejezet. Benne történelmi tájegységek sorakoznak: Bácska, Dalmácia, Szepesség és így tovább. Miért gondolta, hogy helyük van a szótárban?
– Mert benne vannak a múltunkban. És benne a legidősebb köztünk élők mondataiban, benne sok-sok könyvben, filmben, tévéjátékban, színházi alkotásban, találkozhatunk velük múzeumi tárlókban, emléktáblákon, külföldi utazásainkon és így tovább. Segíteni szeretne a szótár például abban, hogy mindenki tudja: hajdan nem a mai Szlovákiát, hanem a mai Szlavóniát mondták Tótországnak, vagy hogy Szlavónia nem azonos a mai Szlovéniával, mert annak idején a Dráva és a Száva közötti területet emlegették így.
– Nagymamám egy kis nógrádi faluban élt. Gyerekkoromból emlékszem, hogy sok ruhadarabot másképp hívott, mint mi, városi gyerekek. A mellényét pruszliknak mondta, a nagyapám kiskabátja pedig lajbi volt. Örömmel találtam meg mindkettőt a szótárban. De vajon idővel miért kapnak más nevet a ruhadarabok?
– A hózentrógerből nyilván magyarítási szándékból lett nadrágtartó. A szintén a németből átvett kravátliból ugyanilyen okból lett nyakkendő. Az általában gatyának nevezett alsóneműt ma nem egyszer gatyónak mondják-becézik a fiatalabbak. És alighanem üzleti oka is van annak, hogy kirakatokban ugyanazt a terméket évek múltán más néven kínálják a vásárlóknak. Nem is szólva arról, hogy bizonyos ruhatípusok egyszerűen kimentek a divatból és helyettük újfajta ruhákat kezdtek hordani.
– Ma már kissé avíttnak tarthatunk egy papír alapú szótárt. Nem kerülhetek el hát egy kérdést: miért a papírkiadást választották?
– Erre szintén a Tinta Könyvkiadó válaszolhat érdemben. De nem tartom lehetetlennek, hogy egy-egy „papírszótár” később a neten is megjelenik majd. Ugyanakkor ne feledje: a szótár tematikus elrendezése épphogy könyvet kíván, hiszen így láthatjuk egymás szomszédságában az egy fogalomkörbe tartozó szavakat.
– Mit gondol, a mai fiatalok a Mit jelent? szótárból megismerhetik a hajdani világot?
– Annak egy részét bizonyosan. Kívánatosnak tartanám, hogy az unokák és a nagyszülők együtt tanulmányozzák a szótárt. Egy nagymama vagy nagypapa a saját élményeivel, kis történeteivel színesítse a szótári leírásokat, és pontosítsa, részletezze is esetleg a szótárban leírtakat.
– Úton-útfélen hallani, hogy a magyar diákok alig-alig olvassák klasszikus íróinkat, mert nem értik már az általuk használt szavak egy részét. Ez a szótár akár segédkönyvként is használható a klasszikus magyar írók megértetéséhez?
– Az idei iskolai nyári szünetben az ötödiket éppen befejező nagyobbik unokámmal fejezetenként felváltva olvastuk az Egri csillagokat. Hangosan, hogy az első elemit éppen befejező kisebbik is megismerhesse a történetet. Olvasás közben Gyurka sokszor megakadt egy-egy szónál, kifejezésnél. Marci még többször kérdezett. De hát honnan tudták volna is, hogy mi az akna és az ellenakna vagy ki volt a szpáhi és ki az akindzsi? Szerencsére „kéznél voltam”, az adott pillanatban valamiféle élő Mit jelent? szótárként, ha úgy tetszik, segédkönyvként segíthettem a megértésben.
– Sokszor idézik Kosztolányi Dezsőnek azt a gondolatát, hogy a szótárlapozgatásnál alig létezik érdekesebb valami. Vonatkozik ez a Mit jelent? szótárra is?
– Nagyon is, hiszen épp az volt a célunk a kiadóval, hogy a régmúlt világ szavakba zárt hétköznapjai és ünnepnapjai megelevenedjenek a Mit Jelent? szótár lapjain.