– Semmiképpen! Amikor felhívtak, azt hittem, tréfálnak velem. Még most is hihetetlen!

– Több vasat tart a tűzben. Hány munkán dolgozik?

– Folyton meg kell újulni, zenekarban, szólóban. Mindig új hangot kell, adnunk, új fényben kell tündökölni – mondja mosolyogva. – Számomra egyaránt öröm jazzt, világzenét és bluest is játszani.

– Melyik műfajban a legerősebb?

– Folyamatosan igyekszem tökéletesíteni a zenei tudásomat, stílusoktól függetlenül. A klasszikus zene az anyanyelvem, héltéves korom óta tanulom. Minden műfajt ezzel az „akcentussal” beszélem, ebben a szellemben gondolok minden hangra, ezt tanultam az írással és az olvasással, tanulom a mai napig.

– Két új lemeze jelent meg nemrégiben. Szólólemezek?

– Olyannyira szólólemezek, hogy mindkettőt egyedül játszottam fel minden hangszeren. Majdnem egyszerre jelentek meg. Muzsikusként szükségem volt erre, mert a „nagy sokadalomban” elveszteni véltem a saját hangomat. Egyedül kell megjárnom ezt a nagyon nehéz utat. Hibákkal, tökéletlenségekkel együtt ki kellett deríteni, melyik is a saját hangom.

– Előzőleg mikor jelent meg lemeze?

– A „Tesséklássék” szólólemezem 2010-ben, Fonogram-dijat nyert.

– Az új albumon a zene az öné, és a szövegek? Hány dal hallható a két albumon, van-e köztük kedvenc?

– „A Mókus és a Tao” lemezen 12 megzenésített vers hallható, Weöres Sándor fordításai, Kováts Krisztával választottuk ki. A műsor a Művészetek Palotája színpadára készül, Kriszta megbízásából. „Visszaloptam” magamnak, rájöttem, nekem is el kell énekelnem ezeket a verseket, mert gyógyító erejük van, s nekem (is) gyógyulnom kell. A „Szerelmesezős” lemezen 7 dal szerepel. Alcíme: Szomorúaknak és álmodozóknak. Nincs kedvencem, minden „gyermekemet” egyformán szeretem. Csakis aktuális lelkiállapot és a szellem kívánalma szerint választanék.

– Az új lemezek új zenei stílus hirnökei, vagy kötődnek eddigi útjához?

– Az „egyszemélyesség” miatt eleve új a stílus, kísérleti anyag. Nem műfajhoz kötött, zenei összefoglalása tevékenységemnek, tanulmányaimnak. Legőszintébb zenei kibuggyanásom. „Zene sok hegedűre és énekhangokra”.

– Megkezdődött-e már az újdonság bemutatása a közönségnek?

– Január 22-en a Millenáris parkban mutattuk be. Megyünk a nyáron Kapolcsra, Debrecenbe és máshová is.

– Sokoldalú zenei palettájáról melyiket kedveli közönsége?

– Nem a könnyen emészthető dolgokat, inkább az őszinte, különös hangzású, egyéni hangvételű darabokat szeretik. A jelzések alapján ilyen a Looperes dalom, melyet egyedül játszom élőben egy gép segítségével. Egy kis kamarazenekart lehet így bemutatni.

– A már megkezdett munkái közül van-e, amelyik mára fontosabbá vált, vagy amelyikkel kevésbé foglalkozik?

– Régebben játszottam gyerekzenekarral,ma sajnos, nincs rá idő, sem zenei közreműködésre másokkal. Szerencsére sok a saját zenekari felkérésünk. A saját zenei világ megvalósítása nemcsak koncert, hanem dalok írása, lemezek készítése is. Van egy izgalmas felkérésünk, két tizenéves muzsikusnak kell egész lemezt írni.

– A díjak bizonyítják a szakmai elismerést. A közönség hogyan fogadja zenéjét?

– Ha őszintén, teljes odaadással játszunk társaimmal, tudásunk legjavát adva, szeretettel fogadják, örül. Próbálunk olvasni az emberek szeméből és öröméből. A Fabula Rasa zenekarommal új lemezünk készül, Müller Péter Sziámi a társunk, aki gondolatokat ad dallamainknak. Egy mai, érzékeny lelkű, gondolkodó költő tud közelebb vinni bennünket az emberek lelkéhez. Zenei értelemben is változtatunk. Az eddiginél modernebbek, dinamikusabbak a dalaink és a hangszerelés is. A befogadók szeretetéért megéri folyamatosan változtatni magunkat, a közönség szeretete éltet mindannyiunkat.

– Kedves Mókus, köszönöm a beszélgetést!