Borzasztóan sajnálom az Unicentrál Cégcsoportnál dolgozó Koroknai nevű hölgyet, aki a 06 96 511 380 hívószámú telefont kezeli. Csak úgy ég a kezében a munka és forrósodik a telefon kézibeszélője, mert ugyan mi más lenne az oka annak, hogy másodpercek alatt leteszi a telefont, amikor az Infovilág munkatársa hívja, megérdekelendő: megkapta-e a cég a szerkesztőség alábbi levelét:
„A Győri Körzeti Földhivataltól nyert értesülésünk szerint 2019 óta az Önök tulajdonában áll a győri, 7494. számú helyrajzi bejegyzésű ingatlan. Tekintettel arra, hogy a műemlék csónakház az elmúlt jó 120 esztendő alatt meglehetősen „ingatag” állapotúvá vált, érdeklődöm, hogy mi a tulajdonos szándéka az épülettel. Válaszát köszönöm. Kiváló tisztelettel: aláírás”.
Miután a Koroknai néven bemutatkozó hölgytől azt szerettük volna kérni, hogy kapcsolja az ügyben illetékes munkatársát, közölte, hogy nincs benn, és nem is tud foglalkozni a témával, mert elképesztően sok a telefonhívása. (Sejtésünk szerint a Koroknai néven bemutatkozó nem a telefonközpontos, hanem valaki más, egy szerfölött fontos elfoglalt alkalmazott, mert a központosok nem szokták megmondani a nevüket, legföljebb annak a cégnek, szervezetnek a nevét, amelynek a telefonját kezelik…)
Tekintettel arra, hogy a rejtélyes Unicentrál Kft. esetében ez a legutóbbi (2020. szeptember 4-i) „párbeszéd” nem az első volt, megér egy „misét”, nevezetesen a fáradságot, hogy olvasóinkat részletesen tájékoztassuk az előttünk titokzatos korlátolt felelősségű társaság még titokzatosabbnak látszó győri ingatlanügyéről.
A győriek jól ismerik a helyszínt és a képet, a nem helybélieknek viszont itt leírjuk a körülményeket és az anti-fejleményeket.
Mi lesz veled, Rába-parti műemlék csónakház? – A Duna-parti is fölújításra vár címmel jó két évvel ezelőtt (2018. június 11.) lapunk fotoriporterének a helyszínen (Győr, Radó-sziget) készült képei alapján írtuk:
A valamikori tulajdonos nevét még őrzi a kiírás: „Győri Vízügy Spartacus Evezős Klub Radó szigeti Telepe Túraszakosztály”. A Győri Körzeti Telekkönyvi Hivatal 7494. számú helyrajzi bejegyzése szerint az 1360 négyzetméteres ingatlanon álló felépítmény – műemlék. Összedőlés előtt álló műemlék! Egykoron az 1877-ben alakult Győri Csónakázó Egylet tagsága és a város lakói használták, és még csaknem évszázadig, legalább negyedíziglen az ő leszármazottaik.
A „Győr.Városom” című honlap szerint az ország legrégebbi csónakháza. Dátum nélküli további bejegyzés: „…az épület felújítására sajnos sem az egyesületnek (Győri Vízügy Spartacus Evezős Klub), sem a városnak nincs pénze. Pedig a folyók városában most is pezseg a vízi élet…”
A Magyar Építők a megyei napilapra hivatkozással két évvel ezelőtt (2016. július 15-én) örömmel adott hírt arról, hogy „Újjászülethet végre a millennium évében épült csónakház. Az ország legöregebb, győri csónakháza most a legszebb is lehet: az Unicentral Vagyonkezelő jóvoltából újul meg, kilátóját is visszakapja”.
(Az elektronikus adatbázisból származó telekkönyvi bejegyzések szerint az ingatlan 1993-ban a Magyar Állam/Kincstári Vagyonkezelő Szervezet tulajdona lett, 1999-ben 15 éves elidegenítési tilalmat jegyeztek be a csónakházra, az elővásárlási jogot pedig Győr városa kapta meg. 2011 nyarán a budapesti Unicentral Vagyonkezelő Kft. szerzett rá használati jogot, öt évvel később pedig már tulajdonjogot.
Három és fél évvel ezelőtt az Unicentral szakembere arról beszélt, hogy „…A faberakásokkal díszített létesítmény földszintje hajótárolónak, öltözőknek és edzőteremnek adna otthont, az emeleten pedig egy 120 fős kilátóteraszt, konferenciatermet, öt apartmant és egy konyhát alakítanának ki 250–300 millió forintból…”
A megyei napilap 2016. július 13-án némi fenntartással, ám bizakodón arról tudósított, hogy „Ha minden jól megy, hamarosan elkezdődhet a győri Radó-szigeten található Spartacus-csónakház felújítása”. A független szakértői vélemény alapján az Unicentral 70 millió forintért (három egyenlakás áráért) kész megvenni az eredetileg eklektikus stílusú csónakházat a Győri Vízügy-Spartacus Evezős Klubtól.
Még az év végén is derűlátón írt a helyi újság a csónakházról, amelybe időközben hajléktalanok költöztek be annak ellenére, hogy magántulajdon és építési terület, mi több, életveszélyes is. – Aztán 2017 januárjában jött a tragikus hír: holttestet találtak az ingatlan kirámolásával megbízott munkások a Radó-szigeti csónakházban! Az Off Media jelentése szerint a 45 év körüli férfi hosszú ideje heverhetett a helyszínen, térdkalácsa hiányzott…”
A Győr a dölyfnél többet érdemel(ne) című írásunk egy részlete: információs embargó sújtja az ország legrégebbi, az 1877-ben alakult Győri Csónakázó Egylet 1896-ban fölavatott Radó szigeti csónakházát, miután a tulajdonos vagyonkezelő cég vezetője elzárkózott attól, hogy válaszoljon az újságíró kérdésére.
Kovács Gyula, az Unicentral Kft. ügyvezetője (telefon: 06 30 300 26 22) 2018. június 4-én 08,44-kor telefonon közölte, hogy nem kíván nyilatkozni az ügyben, holott ebben a (2018. 04. 30., 10:54-kor elküldött) udvarias hangvételű levélben aligha találhatott kifogásolnivalót:
„Jó napot kívánok!
Szerkesztőségünk fotoriportere képeket juttatott el hozzám a győri, Radó-szigeti Spartacus csónakházról. Munkatársunk rövid úton kiderítette, hogy a létesítményt Önök megvásárolják (netán már meg is vették?) és teljesen fölújítják. Tekintettel arra, hogy ez az információ idestova két éve jelent meg a helyi újságban és a „Magyar Építők” honlapján, szeretnénk megtudni a legfrissebb fejleményeket.
Kérem, közöljék szerkesztőségünkkel, mi történt 2016 óta a műemlék csónakház ügyében, megvásárolták-e már az épületet, illetve mik az Önök konkrét tervei?
Válaszukat előre is köszönjük… Kiváló tisztelettel”
Félő, hogy az elképesztően rossz állapotú építmény egy napon összeomlik, és utána a tulajdonos azt csinál vele, amit csak akar.
Ne feledjük, a cikk 2019. 01. 13-án (még a Borkai-érában!) jelent meg.
Győr többet érdemel(ne) – hagyják összedőlni az ország legrégebbi csónakházát? (Infovilág, 2019. 05. 27.) címmel lapunk visszatért a csónakházi témára (a fenti idézet még egyszer):
„…Az elektronikus adatbázisból származó telekkönyvi bejegyzések szerint az ingatlan 1993-ban a Magyar Állam/Kincstári Vagyonkezelő Szervezet tulajdona lett, 1999-ben 15 éves elidegenítési tilalmat jegyeztek be a csónakházra, az elővásárlási jogot pedig Győr városa kapta meg. 2011 nyarán a budapesti Unicentral Vagyonkezelő Korlátolt Felelősségű Társaság (1111 Budapest, Karinthy Frigyes út 4-6., II. em. 2.) szerzett rá használati jogot, öt évvel később pedig már tulajdonjogot.
A jelek szerint korai volt a „Magyar Építők” jóhiszemű híradása, tekintettel arra, hogy az utóbbi három évben a megújulás legcsekélyebb jele sem fedezhető föl annak, amiről négy és fél évvel ezelőtt viszont az Unicentral embere beszélt (csak azért, hogy kellően hangsúlyos legyen): „..A faberakásokkal díszített létesítmény földszintje hajótárolónak, öltözőknek és edzőteremnek adna otthont, az emeleten pedig egy 120 fős kilátóteraszt, konferenciatermet, öt apartmant és egy konyhát alakítanának ki 250–300 millió forintból…”
Részlet egy tavaly tavasszal megjelent írásunkból): Győri Körzeti Telekkönyvi Hivatal ma (2019. 05. 27.) délelőtti tájékoztatása szerint meglehetősen kétértelmű a Rába-parti csónakház tulajdoni helyzete. Egymásnak ellentmondó információk olvashatók ki a tulajdoni lapból – mondta lapunk tudósítójának a hivatal munkatársnője –, mert az egyik bejegyzés szerint 2016-ban eladták az Unicentralnak, egy másik bejegyzés szerint 30 évre szóló használati jogot kapott rá a budai cég. A tulajdonjog tehát máig nincs bejegyezve a nevére… A lényeg továbbra is: az ország legrégebbi, legalább 125 esztendős csónakháza az összeomlás előtt áll. Képekkel bizonyítható, hogy esztendővel ezelőtti állapotához képest látványosan tovább romlott. Jó lenne megtudni, hogy az állítólagos tulajdonos, a vagyonkezelő társaság milyen kezelési módot fundált ki a győri, Rába-parti létesítmény megmentésére? Sajnos, tavaly hiába érdeklődtünk a budai cég ügyvezetőjénél, elzárkózott a választól, holott a fölvetett problémák a közérdekű adatigénylés körébe tartoznak, érdemi megválaszolásuk a törvény szerint kötelező.”
„Haldokló csónakház a Radón” címmel újra nekifutott az Infovilág a szóban forgó témának 2019. 10. 27-i írásában:
„…Persze, ha továbbra is elhanyagolja a «gondos» tulajdonos, rövidesen az idő végzi el azt, amire feltehetően az Unicentral egy ideje már vár: összeomlik, aztán szabad a gazda, azt épít oda, amit csak akar, kacsalábon forgó üveg-beton palotát jachtkikötővel, ne kelljen az Adriára utazniuk azoknak, akik csak ott találják meg a szórakozásukat.
Kiegészítés: Az ám, szerkesztőségünk 2019. november 8-án (ki tudja, hányadszor) próbált kapcsolatba lépni az Unicentral győri központjával. A telefont felvette (feltehetően) a titkárnő, ám (a cég nevében beszélvén!) már az első szavaiból kicsengett: nem kívánnak nyilatkozni. Kértük, hogy kapcsolja a cég felelős vezetőjét. A válasz: nincs benn. A helyettese? Ő sincs. Más felelős vezető? Nincs. Kérjük, hívják vissza a szerkesztőségünket. „Nem ígérhetek visszahívást.” Kérjük, válaszolják meg leveleinket. „Nem az én dolgom a válaszadás”. (Csak emlékeztetőül: akkor még Borkai Zsolt volt a győri városháza első embere.)
Az újságíró ilyenkor arra szokott gondolni, hogy valami igen nagy titkolnivalója van a cégnek. Mindezt tehetné másként is, mondjuk, intelligensen, európai módon. Persze, lehet, hogy a cég titkársága Európa működő felén kívül található.
Sajnáljuk, Győr és a győriek ennél többet érdemelnének” – zárult az az Infovilág akkori írása.
Türelmesek lévén, lapunk az elintézendő ügyek dossziéjába tette a győri, Radó-szigeti csónakház ügyét. Csakhogy fotoriporterünk útja ismét arra vezetett, és újra kattintott néhány képet. Az ország egyetlen és legrégebbi (ennélfogva MŰEMLÉK csónakháza már nem haldoklik – HALOTT. Oszlásnak indult. Némi túlzással: temetésre vár.
Ezúton kérjük a tulajdonost, ha a megmentésére nem volt/nincs pénze, akkor legalább a végtisztesség megadására szerezzen. A győri, Radó-szigeti csónakház ugyanis annyit legalább megérdemel, hogy ne ismeretlenként hordják el tégláit a sittre, pompázatos fabetéteit pedig valamilyen ismeretlen kazánba.