Munkácsy Mihály három, legfontosabb, bibliai témájú festményének bemutatására a Magyar Nemzeti Galériában a debreceni Déri Múzeum felújítása ad alkalmat. Az Ecce Homo a Déri Múzeum, a Krisztus Pilátus előtt a kanadai Art Gallery of Hamilton, a Golgota pedig Pákh Imre amerikai magyar műgyűjtő tulajdona. A három mű évek óta a Déri Múzeum állandó kiállításának része. A Budapesten november 23-tól látható kiállítás különlegességét az adja, hogy a három, óriási méretű festményt a Magyar Nemzeti Galériában őrzött, saját kezű kisebb változatok, valamint más olaj- és grafikai vázlatok kísérik, melyek eddig még sohasem szerepeltek a nyilvánosság előtt.
Munkácsy Mihály életművében kétségkívül a Krisztus-trilógia az egyik csúcspont, még akkor is, ha a három mű
együttes kiállítására csupán Munkácsy halála után majd száz évvel került sor. Amikor a művész 1880 nyarán
hozzáfogott a Krisztus Pilátus előtt kompozíciójához, akkor már évek óta Párizs egyik legsikeresebb
műkereskedőjével, Charles Sedelmeyerrel dolgozott együtt. Sedelmeyer törekvése, hogy Munkácsyból világhírű
művész váljék, eredményesnek bizonyult. Ő volt az, aki pontosan megszervezte Munkácsy új műveinek nemzetközi
bemutatását, értékesítését, valamint a kereskedelmi és reprodukciós jogok érvényesítését. A nagy Krisztus-kép így
már a megszületése pillanatában a nemzetközi figyelem középpontjába került. A kép párizsi, angliai és bécsi
bemutatása után, 1882 elején Budapesten is látható volt, mintegy nyolcvanezren tekintették meg.
Munkácsy már 1881-ben készített vázlatokat egy újabb Krisztus-képhez. Az 1884-re elkészült Golgota érdekessége,
hogy a keresztre feszített Megváltó alakját önmagáról mintázta a művész. Ismerjük azokat a korabeli fényképeket,
amelyeken a „keresztre feszített” Munkácsyt örökítette meg De Suse márki. A Golgota párizsi, budapesti vagy angliai
bemutatása ugyanúgy százezreket vonzott a kép elé, mint az első Krisztus-kép kiállítása. A trilógiaként elképzelt
sorozatba ezek után egy Feltámadás-kompozíció illeszkedett volna a leginkább. Munkácsyt azonban az 1880-as
években új megrendelések kötötték le. 1895-ben a Golgota fő motívuma alapján festette meg a tőketerebesi
Andrássy-mauzóleum oltárképét, akkor azonban alkotóereje már nagyon meggyengült. A betegséggel küszködő
művész utolsó alkotásaként a trilógia harmadik darabját készítette el, az Ecce Homo-t.
A trilógia első két darabját Munkácsy 1886–87-i amerikai útján John Wanamaker vette meg, aki hosszú ideig
philadelphiai áruházában mutatta be a műveket. A család tulajdonából 1988-ban kikerült alkotások ma kanadai,
illetve magyar–amerikai tulajdonban vannak. Az Ecce Homo-t 1914-ben Déri Frigyes vásárolta meg, aki 1930-ban az
általa alapított és a nevét viselő debreceni múzeumnak ajándékozta a művet. A trilógia első két darabja letétként
érkezett haza a múzeumba, ahol a három festményt 1995-ben első alkalommal állították ki együtt. Most, a Déri
Múzeum felújítása idejére, a Magyar Nemzeti Galéria ad otthont a trilógiának, elsőként mutatva be a nagy
kompozíciókat vázlatok, tanulmányok és a redukált méretű verziók kíséretében.
Témájuk ellenére Munkácsy Krisztus-képeit nehéz oltárképként elképzelni, sokkal inkább kultúrtörténeti zsáner
kompozícióknak kell tekintenünk őket. Hatalmas méreteik, a bemutatásukat övező felfokozott hangulat és a bibliai
eseményt megjelenítő erejük lenyűgözte a közönséget. A művek már-már vallásos sugárzásának titka, hogy
Munkácsy tapintható közelségbe hozta a Megváltót, s a szemlélő közönséget bevonta a krisztusi szenvedéstörténetbe. Egy olyan modern Krisztus-képet teremtett, amely a modern, egyre kifinomultabb ingereket kereső ember igényeire volt szabva. Egyszerre nyújtott tehát vallásos élményt és szellemi élvezetet. Korunkban, amikor a vizuális művészet technikai lehetőségei erőteljesen kitágultak, még mindig lenyűgöző hatást gyakorolnak a képek a befogadóra.
