A mese győz, mert mindig a jó győz. Mesterien jó táncosokkal, akik arra tették fel gyerek- és felnőttkorukat, hogy a meséket beletáncolják az emberek életébe – bárhol, bármilyen körülmények között. Szépen, nemesen, odaadóan.
Így aztán, amikor a mesében Odette, a hattyúvá varázsolt leány és a herceg kettőséhez ér a zene és a tánc, a közönség már lélegzet-visszafojtva figyel – mert ez az az érzés, amire egész életében vágyik. Szeretet, szerelem, szépség.
A herceg ifjú, romlatlan romantikájára, amit csak ideig-óráig babonázhat meg a rafinált, romlott Odilia, a varázsló lánya, mert hát a gonosz – a mesében – nem rombolhatja le a naiv, tiszta világot. Ezt a pesti sportaréna közönsége is érzi, és amikor a herceg és a gaz varázsló ölre mennek, már nem számít más, csak a varázslat, a zene sodrása, és a jó diadala a gonosz felett.
És a kiváló tánctudás.
