A film kiindulási pontja Mary Shelly (a jeles angol költő, Percy Bysse Shelly felesége) 19 évesen, és a 19. század
elején született gótikus regénye, a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz. A történet szerint Victor
Frankensteint természettudós holttestek darabjaiból összeszerkeszt és életre kelt egy „eredendő bűn nélkül való”
lényt, de mert maga is megretten teremtménye láttán, magára hagyja azt. Az alapjában véve szeretetre,
közösségre, társra vágyó lényt külseje alapján mindenhonnan elkergetik, pedig az ő szándékai jók, tiszták, mégis
akaratlanul gyilkosságokat követ el. Az ellene folytatott hajsza közben alkotója akarva-akaratlanul, de kénytelen
elpusztítani a teremtményét. A szörny teremtmény eredendően nem volt rossz, és megaláztatásai, megpróbáltatásai
közben is megpróbálta elfogadni létrehozóját, de mert Victor Frankenstein sem érzett sok felelősséget iránta, és a
körülmények véletlene is úgy hozta, ez hívta elő a teremtményből a gonoszt. Ez magyarázza Mundruczó filmcímének
az első felét.
Bíró Yvette és Mundruczó Kornél forgatókönyve a klasszikus történetet a mába helyezi, mégis a film realizmusa felett
végig ott lebeg egyfajta misztikusság is, ami nagyon illik az egészhez. A szeretet után sóvárgó mégis kitaszított
ember mítosza úgy éled újra a teremtő és a teremtett, apa és fiú találkozásában, hogy egy valamikor jobb napokat
látott bérházban egy rendező (Mundruczó Kornél) filmje (talán épp a Frankenstein) megvalósítására készül. Az
intézetből szökött kamasz fiú (Frecska Rudolf) anyját keresve szinte véletlenül kerül a filmforgatás
szereplőválogatásába. A válogató beszélgetés közben a fiút naivsága, és bezárkózó, különös tisztasága olyan
hirtelen cselekvésekre ragadtatja, ami halálos balesethez vezet. A rendezővel még sosem történt semmi, ami
akaratán kívül állt volna. Megérzi, hogy a fiú személyében egy nagyobb erővel találkozott. Amikor rájön, hogy a
különös és szelíd gyerek az ő fia, aki sok évvel ezelőtt hívatlanul jött e világra, arra kényszerül, hogy
kiszámíthatatlan és veszélyes úton induljon el, amelynek a végét nem sejteni. A Frankenstein-történet tehát
újjáéled, – ez a címmondat második részének olvasata.
A rendező meglehetősen öntörvényű ember, aki egy telefoninterjúban elárulja: nem hivatásos színészekkel akar
forgatni, mert azok „halottak”, ellenben a natúr szereplőket a kamera „életre kelti”. Ez a meglehetősen fontos
kulcspillanat szinte észrevétlenül simul a hosszú autózási képsorba, de később visszadereng, mint ahogy bizonyos
jelenetek, helyszínek is megismétlődnek más-más kontextusban (vízivás, a gyilkosságok helyszínét adó üres
lakásrész stb.) Még a rosszul közeledő, ezért megölt szereplőtárs is mintha újjáéledne a lényt elfogadni tudó, kis
„menyasszony”, Magda figurájában (Csíkos Kitty), ezzel téve jóvá a hibáját. A különös bérház a maga ürességével
(lakókat nem látni, legfeljebb valami különös, munkára váró otthontalan szegény ember csoportokat) kiürült lakás-
és padlástereivel, lépcsőházával, udvarával ugyancsak a misztikusságot erősíti a nézőben. Csak a
házmesterlakásban élő részeges férfi (Székely B. Miklós) és jelen párja (Monori Lili), akiről kiderül, hogy a fiú anyja,
s egyben a rendező fiatalkori szeretője, ők ketten bukkannak elő a lakók közül. Sehol egy bámész szomszéd,
munkába siető lakótárs, még az udvar hava is csak szereplőink nyomát hordozza. A rendőrség – kötelezően –
felbukkan, de a rendező, hogy erősítse, itt nem krimiről van szó, gyorsan ejti is a rendőrségi vonalat.
A dráma látszólag a valóságban, valójában a lelkek mélyén zajlik. A film nem egy gyilkosságsorozat nyomozásáról,
hanem a szeretet felelősségéről, és a teremtő ember istenkísértő gőgjéről szól, ettől is misztikus. Meglátni magunkat egy másik lényben, és túllépni akaratunk, érdekeink korlátain, szembenézni teremtésünk súlyával. Ez a tétje apa és fiú történetének.
A színészi játék mindvégig meglehetős minimalista: a szinte rezzenéstelen arcok mégis teljes hitelességgel
sugározzák a benn dúló érzelmeket, vagy érzelemnélküliségeket. A mondatok kemények, feszesek, és Erdélyi
Mátyás kamerája is főként a premier plánokat és más közeliket állítja a feszültségteremtés szolgálatába. Ha kinyit a
kamerakép, az már épp a szokatlan ritkasága miatt is másfajta feszültségek hordozója. Jancsó Dávid vágásai is
egyfajta sajátos ritmust adnak a drámának. A csendek, hangeffektusok és a jól megválogatott zenék Balász Gábor
hangmérnök jóvoltából feltűnés nélkül, szinte észrevétlenül szolgálják a drámai feszültséget.
Szereplőválogatás szempontjából Mundruczó hibátlan rendező. A filmrendező apa szerepét magára osztotta,
színészként pedig majdnem szenvtelenül kíséri végig a történéseket. Utasít, kommentál, de még a karácsonyi
melegségvárásban is inkább csak eltöprengő, nem azonosuló alkat. Érzelmeket alig sugall, talán csak a lelkiismeret
felébredésének pillanataiban válik emberivé.
Frecska Rudolf „baltával faragott” vonásai egyfajta lélektelenséget sugallanának, holott ő az egyik legemberibb
ebben a környezetben. „Sírok” mondja a válogatási feladatnál, de meg se rezdül. A belülről sírásnak nincsenek olyan
teátrális, már-már komikumba hajló megnyilvánulásai, mint a többi jelentkező reagálásakor, mégis érezni, hogy ő
valóban sír legbelül. Hosszú, kutató pillantásai szeretet felé kinyúló karok. Bizonyos konok akarnokság benne is van,
de mennyire más ez, mint az apjában!
Csíkos Kitty egyfajta angyali ártatlansággal játssza el a fiút elfogadni tudó kis albérlőlányt, aki bár maga is a
körülmények kiszolgáltatottja, a legtevékenyebb cselekvővé válik a történetben. Ő segít rejtőzködnie, de ha kell, ő
segít a kapcsolatteremtésben is, magát adó, mert a fiú zártsága az önmaga zártságát oldja fel benne. Remek
megoldású jelenet, amikor a működő mosógép remegése az ő testét is megremegteti, miközben nyugodtan adja a
száját, hogy a fiú kifesse ajkait. A reszketés és nyugalom kettőssége van ennek a kislánynak az eszköztelen
játékában, szép arcán pedig hamvas báj kíséri a benn átfutó hangulatokat.
Monori Lili a csöndes kiszolgáltatott nőt játssza el. Az arca szinte rezzenéstelen, csak hangsúlyai hordozzák, ami
belül van, akár fiával, akár volt szeretőjével, akár jelenlegi élettársával van jelenete. Emberi szánalom, ugyanakkor
önvédelmi reakciók között él ez az asszony, akinek ugyancsak kevés juthatott a szeretet melegéből.
Székely B. Miklós is teljesen hitelesen formálja meg a részeges házmester élettársat. Kevés megjelenésével is
emlékezeteset tudott felmutatni, akárcsak az a lányszereplő (nevét a sajtónak megadott primer stáblista nem közli),
akit ő ajánl be a forgatásra, és aki első áldozattá válik, mert az ő rövid szerepformálása is méltóan jeles ebben a
filmben.
Mundruczó Kornél végig az apa–fiú kettős kapcsolatrendszerére koncentrál, ezért tűnnek el szereplők, mint
elvarratlan szálak a történetből, ezért van kevés, lényegében csak hajléktalan szegényekből álló társadalmi közeg a
főleg zárt környezetben játszódó cselekmény körül. Amikor az ausztriai jeleneteknél már látszólagos harmónia áll be
kettejük kapcsolatában, a néző sejti, hogy ez a harmónia törékeny, akár egy havas útról lepördülő autó. A sérülten
ott hagyott fiú és a reménytelen segítségért induló apa látszólag még őrzi a kapcsolatot, de a kifehéredő táj már
szinte kétséget kizáróan érzékelteti, hogy az egyikükre konkrét vég, a másikukra lelki kiüresedettség folytonossága
borul a továbbiakban. A rendező ezeket nem mondja ki, de sejteti: ki-ki a maga büntetését viselni köteles.
Nem teljesen hibátlan, de nagyon értékes, nagyon jó filmet láttunk, és örvendetes, hogy egy pár éve feljövőben lévő
rendezőgárda jóvoltából, melynek markáns tagja Mundruczó Kornél is, a magyar filmművészet egyre
kikerülhetetlenebbül visszatér a nemzetközi filméletbe. És ha az üres szórakoztatás mellett megjelennek ismét a
katarzist kiváltó filmalkotások, akkor a magyar film a hazai nézőbázisát is visszanyerheti, ha nem is a tizenévesek,
hanem a felnőtt értelmiség által kedvelt vetítőtermekben. A filmet a Szuez Film Kft. forgalmazza.
