A munka melletti betegápolás kemény kihívás, embert próbáló feladat: gyakran tesz szükségessé sürgős szabadnapot, és rugalmasságot vár el a munkaadóktól. A Gallup frissen közzétett felmérésében azokat az amerikaiakat kérdezte, akik heti legalább tizenöt óra munka mellett önmagukat teljes körűen ellátni képtelen családtagot, rokont, barátot ápolnak. A vizsgálat alapját a kutatócég egy régebbi felmérése adta, amelyben önmagukat gondviselőnek minősítő személyeket is kérdeztek.
A felmérés szerint jellemző, hogy a munkavállaló gondviselők elsősorban szüleiket látják el (72%). A megkérdezettek mindegyike 75 évnél idősebb emberről gondoskodik. Az adatok szerint a segítségre szorulók különféle egészségügyi panaszokkal küzdenek, és a válaszadók 15 százaléka Alzheimer-kórban, illetve időskori elbutulásban szenvedő embert ápol.
A Gallup-vizsgálat rávilágít arra, hogy tartósan komoly megterhelés lehet a gondviselőknek az ápolás. A válaszadók több mint fele három éve vagy régebben ápolja szerettét, mintegy harmaduk három évnél kevesebb, de egy évnél hosszabb ideje, 15 százalék kevesebb, mint egy éve nyújt ilyen jellegű segítséget.
A gondviselésre fordított időt illetően a megkérdezettek a leghosszabb időt, egészen pontosan havonta összesen 13 napot olyan feladatokkal töltenek, mint a bevásárlás, mosás, utaztatás. Havonta átlagosan hat napot vesz igénybe a személyes segítségnyújtás, mint az öltöztetés, az étkezések vagy a tisztálkodás közbeni közreműködés. A gondviselők havonta átlagosan tizenhárom órát olyan adminisztratív teendőkkel töltenek, mint az orvosi vizsgálatok megszervezése vagy az adott betegségről való tájékozódás. E feladatok mellett a gondviselők fontos szerepe, hogy társaságot nyújtsanak az ápoltaknak – a kutatás szerint a beteggel töltött napokon átlagosan öt órát vesz ez igénybe.
