Cserháthalápy Ferenc: Mit jelent a nebuló szó, amiről a szótárcsomagot elnevezték?
Kiss Gábor: Kisdiákot, kisiskolást. Mándy Iván is így nevezi a tanulót a Trafik című írásában: „Trafik, szemben az iskola vörös téglás épületével. Kék csomagolópapír a kirakatban, vignetta, toll, tinta, radír, levélpapír, boríték. Néhány könyv. A nebuló csak éppen átszalad az iskolából, és mindent megkaphat. Rajzlapot és rajzszöget. Megáll a pult előtt. A zsebében kotorászik. Kifordítja a zsebét. Néhány fillér, fél zsemle, gombok meg valami rémületes törmelék…”
Cs. F.: Ha már így kikötöttünk a nebuló szónál, honnan ered a szó?
K. G.: Latin eredetű szó, a latinban eredetileg a semmittevő, léhűtő ember megnevezésére használták. Aztán, mint annyi szónak, ennek is módosult a jelentése, és kapta meg nyelvünkben a kedveskedő stílusárnyalatot. Ugyanígy jelentésváltozás révén kapta például a szerviz szó is a mai autójavító jelentését. A latin nyelvben a servitium szó eredetileg szolgálatot jelentett és többszörös jelentésváltozással jutott el a mai autójavító szolgálatig a szó értelme.
Cs. F.: A Tinta Könyvkiadó, ez már közismert, küldetést teljesít a magyar nyelv szótárainak kiadásával…
K. G.: Köszönöm, jó ezt hallani. Fontosnak tarjuk, hogy anyanyelvünk szókincse ne szegényedjék, mindenki képességeihez, iskolázottságához mérten színesen, választékosan, pontosan fejezze ki magát. Emellett jól kell ismernünk anyanyelvünket, mert elvégre a magyar nyelv a legnagyobb hungarikum. Nyelvünk nemcsak a kommunikáció eszköze, hanem nemzeti kultúránk legfőbb hordozója is.
Cs. F.: Gárdonyi Gézának van egy szemléletes képe. Azt írja az Egri csillagok szerzője: „A csárdai zenész, az iparhegedűs 20–30 hanggal dolgozik. Annyival eljátszik minden dalt. A művészhegedűs ugyanazon a hegedűn 200–300 hangot zendít. Éppen így vagyunk az íróművészekkel is. Az iparos író a közélet kopott kis szótárából él. Ő azzal mindent elmond, amit akar, s a vele egyszintű olvasó megelégszik vele. A művész-író azonban ismeri a nyelvbeli kifejezések sokféle különbségét s a különbségek sokféle színét és sokféle erejét; s egy pillantásra lát és választ, mint a gyöngy-fűző asszony…”
K. G.: Nagyon szép kép. Pont erről van szó! Néhány tucat szóval is ki tudjuk fejezni magunkat, de élnünk kell nyelvünk szókincsének gazdagságával.
Cs. F.: A most megjelent szótárcsomag is talán azért kapta a Nebuló nevet, mert a fiatalok nyelve és nyelvhasználata van a legnagyobb veszélyben és nekik van leginkább szükségük segédszótárakra.
K. G.: Nagy a veszély, mert az ifjúság szókincse gyorsan távolodik szüleik, nagyszüleik nyelvhasználatától. És ne csak a régi paraszti életforma olyan szavaira gondoljunk, mint szakajtó, mángorló, iga, gulya, csorda, ménes. Nagyon nagy sokk volt számomra néhány éve, mikor kiderült, hogy hétéves leányom nem ismerte a szén szót. Arról ne is beszéljünk, hogy a nagymamának ma már mást jelent az egér szó, mint az unokájának.
Cs. F.: A nagyik jórésze pedig értetlenül áll a technikai újdonságok ilyen szavak előtt mint facebook, lájkol, roaming. És sorolhatnánk.
K. G.: A nyelv és a szavai nincsenek kőbe vésve, folyton-folyvást változik mindkettő. Erre már a görögök is felfigyeltek és megfogalmazták, hogy a szavak a nyelvben úgy jönnek-mennek, mint a babérfa levelei: egyesek lehullnak, aztán helyettük újak nőnek ki. Az a fontos, hogy a szókincs változása ne legyen irreálisan gyors.
Cs. F.: Ha a szókincs változása felgyorsul, akkor elképzelhető, hogy a magyarul beszélő egymást követő nemzedékek nem értik majd meg egymás?
K. G.: A legrosszabb esetben az is elképzelhető, hogy igen mély kommunikációs szakadék keletkezik a nemzedékek között. Azonban most még nem tartom ezt valószínűnek, de hogy véletlenül se következzék be a nemzedékek szétszakadása anyanyelvünk mentén, ezért tennünk kell. Ezért készülnek szótáraink. Segítségükkel megtudhatjuk egy szó jelentését, kiválaszthatjuk a legpontosabb szinonimát és megnézhetjük, hogy mely szólásokban, közmondásokban szerepel egy-egy szó.
Cs. F.: A Nebuló iskolai szótárcsomagban helyet kapott a szótárak mellett egy találós kérdéseket tartalmazó kiadvány és egy nyelvi fejtörőket közreadó könyv is. Ezek is a szókincsfejlesztés segédeszközei?
K. G.: De mennyire! E két könyv rámutat nyelvünk vidámságára, hajlékonyságára, megannyi ötletességére. Mert mikor az kérdezem: Mi az, négy lába van, mégsem jár? Bizony bele kell gondolnunk, hogy a láb szónak több jelentése is van. A nyelvi fejtörők kiskönyve pedig igazi nyelvművelő könyv, mert játékos módon oltja a diákokba a nyelvi ismereteket.
Cs. F.: Ezek a szótárak, kiadványok, alighanem, kiválóan alkalmasak a nyelvtanórák színesítésére is. Egy régebbi beszélgetésünkkor említette, főszerkesztő úr, sajnálatos tapasztalatait a nyelvtanórákkal.
K. G.: A nyelvtan nem unalmas. Gyönyörű a nyelvünk, a logikusság és a logikátlanság szervesen összefonódik benne.
Cs. F.: Logikátlanságot vélek fölfedezni a többi között a csirkemellsonka szavunkban is.
K. G.: Jó a példa. Az ilyen következetlenségek szép számmal megtalálhatók nyelvünkben. Néhány: háromkerekű kerékpár, műanyag fakanál, kockasajt, beton talpfa…
Cs. F.: Köszönöm a beszélgetést.
