Feri kocsmárosnak köszönhetően, mára a világ megváltozott. Ha csepergésre ébredek, az már eső és nem ammónia-karbamid. Amikor Feri kocsmáros megvette az intézményt, első dolgaként rendbe rakta műintézménye vécéjét. Addig csak az járt oda, aki gumicsizmával a lábán, és gázmaszkkal az arcán született. Latrinaként emlegették, ma pedig már az idegen is a toalett után érdeklődik.

Ennél persze többet is köszönhettek Feri kocsmárosnak, afféle gyermeki cinkosságot, szinte már gittegyleti összetartást. Feri kocsmáros cukros, mignont üvegen át sem nézhetne, de amikor feleségem rétest süt vagy tiramisut készít, elfogadja a kóstolót.  Cserébe ő sem kérdezi, hogy szabad a gyógyszerre sört innom.

A mai világban semmi sem indokolná a kapcsolatunkat. Feri kocsmáros mindenhonnan jobbra fordul, ugyanazzal a lendülettel, ahogy én balra. Az iránytű szerint soha nem találkozhatnánk, középen mégis mindig összefutunk.

Feri kocsmáros talán az utca leghangosabb és legnépszerűbb embere. Pedig nem nyomtatott kommunikációs kérdőívet, hogy „Mindnyájan tudjuk, hogy az emberek néha megszomjaznak, ilyenkor isznak, olykor alkoholtartalmú italt. Egyetért azzal, hogy kocsmában szlopáljanak, a kocsmában hangoskodjanak, a kocsmában veszekedjenek, hogy ne dúlják fel a család meghitt, boldog nyugalmát?” Szóval ilyeneket nem írt Feri kocsmáros, csak azt, hogy akcióban másfél korsó áráért két korsóval ihatsz.

Mindebből érezhető, hogy Feri kocsmáros mindent megtesz a vendégeiért, tudja, hogy belőlük, a bizalmukból él, a poharakban még véletlenül sem felejti a mosogatóvizet: a kocsma nem uszoda.

Feri kocsmáros jobbról hiteles figura, én például nyugodtam rábíznám az ország itatását, megoldaná, gázszerelői papír nélkül is. Tulajdonképpen ez a bajom. Hogy itt ez a hodály, a sok utca, a sok ház, majdnem tízmillió lakó, és akiknek kellene, nem törődnek velünk.

Mondanak valamit, elfelejtik. Ígérnek, letagadják. Józanok, mégis mindig részegként imbolyognak. Korábban csak lepisálták a falat, ma az arcunkba székelnek. Le sem törlik, nemzeti higiénia.

Halkan mondom, félek, hogy meghallják: példát vehetnének Feri kocsmárostól. Hangosabb nem lehetek, veszélyes manapság a hozzáértés. Tartani kell attól, hogy rájönnek, értelmes ember mocorog közöttük. Feri kocsmáros még magához sem tér, és már professzori állása, tudományos fokozata és tanszéke van. A kocsmáját másnak adja, az új tulaj nem törődik a vécével. A vendégek összeszorított fogakkal tűrnek, aztán irány az utca, a házfalam. Tetszik, nem tetszik: visszatérünk a Kádár-korba.