Elhangzott a többi között, hogy a hónap utolsó négy napján a számlálóbiztosok kézbesítik a (jelenleg az
önkormányzatoknál őrzött) mintegy ötmillió kérdőívet a háztartásoknak. A tízévenként esedékes, a mai értelemben vett korszerű cenzusok hazai történetében a tizenötödik népesség- és lakásösszeírásra a törvény egy hónapot adott: október 1-jén kezdődik és 31-én éjfélkor ér véget. (November 8-ig lehetőség van pótösszeírásra.) Azokat az adatokat veszik számba, amelyek 2011. október 1-jén éjfélkor érvényesek voltak. A Magyar Köztársaság területét 37 ezer számlálókörzetre osztották, valamennyinek van egy-egy számlálóbiztosa. (Érdekeség: a kínai lakosság számba vétele hatmillió számlálóbiztos dolga volt!) Nem csupán azokat írják össze, akiknek hivatalosan azonosítható lakcímük van, hanem a hajléktalanokat is, akiknek a felkutatásában segítenek az önkormányzatok és persze az utcai szociális munkások. Az idei az első olyan átfogó nép- és lakásszámlálás az országban, amelyet az Európai Unió tagállamaként hajtunk végre.

Ez alkalommal az elektronika, a számítógép, az informatika, a távközlés (a népszámlálás zöldszámát tíz nappal a
cenzus megkezdése előtt kapcsolják be, és terv szerint a telefonos tájékoztatást elsősorban mozgássérrült
honfitársainkra bízzák) az internet, az e-levelezés kínálta valamennyi eszközt és lehetőséget igénybe vesznek a
statisztikusok. Már működik a népszámlálás weboldala, ahol bárki szerfölött részletes ismereteket szerezhet az évtized legnagyobb statisztikai vállalkozásáról. Most első alkalommal nyílik lehetőség arra, hogy ezen a honlapon bárki, aki hozzáfér az internethez, a kérdőíveket elektronikus módon, számítógéppel kitölthesse. Ebből a célból a KSH az űrlapoldalra való belépéshez egyedi azonosítót és jelszót bocsát a lakosság rendelkezésére. Elképzelhető, hogy mekkora feladattal kellett megbirkózniuk a statisztikai hivatal informatikusainak, hogy abszolút biztonsággal működjék a várhatóan kiemelkedően nagy forgalmú cenzusportál.

Újságírói kérdésre adott válaszból kiderült, hogy ezzel a lehetőséggel a portugáliai lakosságnak több, mint a fele élt.
Az internetre kapcsolódó (otthoni, hivatali, önkormányzati, könyvtári stb.) számítógéppel kitöltött és az állampolgár
által jóváhagyott válaszok egyetlen kattintással elmenthetők, elküldhetők a KSH központi nagyszámítógépére, az
„önnépszámlálást és ön-lakalásösszeírást” végrehajtó a műveletről elismervényt kap, amelyet kinyomtatva átad az ő
fölkereső számlálóbiztosnak. Az internetes kérdőív-kitöltést oktber 16-ig engedélyezi a számítógépes rendszer.

Ugyancsak újdonság – mondta el újságírók előtt Németh Zsolt, a KSH népszámlálásért felelős elnökhelyettese –,
hogy az idén először a lakáscímekhez rendelt geokódoknak köszönhetően a szakemberek bármely nagy vagy kicsiny
földrajzi egységről a kutatásokhoz és az adatszolgáltatáshoz szükséges különösen értékes (NÉVTELEN!) adatokhoz
juthatnak. A területfejlesztési, beruházási, vállalatalapítási stb. tervek készítésekor különösen nagy hasznát vehetik
majd ezeknek az adatoknak. Fontos tudnivaló, hogy a személyes adatokat és a lakcímeket a statisztikai hivatal
külön-külön kezeli, technikailag nem lehet, tilos az összekapcsolásuk. Adatokat mindazokról gyűjtenek, akik
életvitelszerűen élnek a Magyar Köztársaság területén. Tehát azoknak a külföldieknek is kell válaszolniuk a
kérdésekre, akik legalább három hónapja élnek nálunk. A tájékoztatón elmondták: nem kell kitölteniük kérdőívet
azoknak, akik átmenetileg tartózkodnak egy adott címen, és azokról sem kell nyilatkozni, akik még nem születtek
meg október 1-jén; tehát, ha valahol október 15-én vesznek fel adatokat, és ott a háztartásban október 1-je után
született gyermek is él, a jövevényt nem szerepeltetika nyilvántartásban.

A munka dandárja természetesen a polgárokat fölkereső, megbízólevéllel, hamisíthatatlan igazolvánnyal ellátott,
kiképzett és titoktartásra kötelezett számlálóbiztosokra vár. Mindenki maga dönti el, hogy beengedi-e otthonába,
ingatlanjára a számlálóbiztost. A statisztikai hivatal megállapodott az ORFK-val, hogy az esetleges visszaélések,
bűncselekmények megelőzése céljából a rendőrség megkülönböztetett figyelmet fordít a népesség- és lakás-
összeírás biztonságának, zavartalanságának a védelmére.

A mai sajtóeseményen többször is hangoztatták, hogy a személyi kérdőívek névtelenek, az adatok helyességéért az
űrlapot kitöltő felel a legjobb tudása és lelkiismerete szerint. Néhány kérdésre (nemzetiség, anyanyelv,
nyelvhasználat, vallás) nem kötelező válaszolni, a megkérdezett ebbéli döntését a törvény tiszteletben tartja. A
népesség- és lakás-összeírásban természetesen korhatár nélkül és a törvényi előírásoknak megfelelő valamennyi nő
és férfi részt vesz. A kiskorúak, a cselekvésre képtelen beteg, értelmi fogyatékos polgártársaink összeírásában
családjuk, gondozóik segítenek a számlálóbiztosoknak.

Elhangzott még a mai tájékoztatón, hogy a magyar népszámlálás adatait (miután hazánk az Európai Unió tagja)
megkapja az EuroStat; az összeírás első (nem hivatalos) eredményeit a jövő tavasszal hozzák nyilvánosságra, a
hivatalos végeredményt pedig 2012 végéig. A 2011-hez köthető népszámálás ára 19 milliárd forint, amibe
beleszámítandó a négy év óta tartó előkészület, továbbá a két próbaszámlálás, és persze mindennemű anyag- (pl. a
mintegy tízmillió papír kérdőív) és szervezési költség is.

Érdekes adatok, tények a népszámlálásról.

 

A magyarországi népszámlálások krónikája

Október 1-31. között tartják a 15. magyarországi népszámlálást, ami jubileuminak is számít, az első (tízévenként
esedékes) cenzust éppen 150 esztendővel ezelőtt rendezték. Az MTI Sajtóadatbankjának összállításából kiderül,
hogy Magyarországon az első – mai értelemben vett – teljes körű népesség-összeírást Mária Terézia rendelte el. Az
1777-ben hozott intézkedés a királynő 1780-ban bekövetkezett halála miatt fiára, II. Józsefre maradt, 1784–87
között folytatták le.

Hazánkban az első hivatalos statisztikai szolgálatot 1867-ben alapította meg a kormány a Földmívelés-, Ipar- és
Kereskedelemügyi Minisztérium kötelékében kialakított statisztikai szakosztály létrehozásával. A Keleti Károly vezette
új szervezet egyik első és történelmi feladata az ország egész területére kiterjedő, teljes körű népszámlálás
megszervezése volt, ezt 1869-ben tartották, ez már a lakásokra is kiterjedt.

A második, 1880-i összeírást már az 1871-ben létrehozott önálló Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal
szervezte, figyelembe véve a nemzetközi statisztikai szervezet 1872-i határozatát, amely szerint az európai országok mindig egy időben, a 0-ra végződő években tartsanak teljes körű nép- és lakásszámlálást. Az 1890. évi 3.
népszámláláskor az adatfelvétel a lakhelyekre vonatkozó információkon túl kiterjedt a köz- és magánépületek
összeírására is.

Az 1900-i 4. népszámlálás minőségét javította a számlálóbiztosok képzésének bevezetése, és ösztönzőleg hathatott
az összeíróknak először fizetett díjazás is. Az 1910-ben tartott 5. népszámlálás adatai iránt – az egyre feszültebb
nemzetközi és hazai politikai légkör, valamint a kedvezőtlen demográfiai jelenségek (születésszám visszaesése,
kivándorlási hullám), a gazdasági fejlődés megtorpanása miatt – a kormányzat különösen nagy érdeklődést
mutatott.

Az 1920. évi 6. népszámlálás eredményeire az I. világháborús veszteségek pontos felmérése miatt is szükség volt.
Ugyanakkor nem teljesülhetett a népszámlálás egyik alapelve, a teljesség, mivel a trianoni döntést követően a déli
országrész egy része 1921 novemberéig jugoszláv ellenőrzés alatt állt, s csak ezt követően lehetett számba venni a
lakosságot. Akkor alkalmaztak először számlálóbiztosnak nőket. 1930-ban a 7. hagyományos lakás- és népesség-
összeírást kiegészítette az önálló iparosokról és kereskedőkről szóló adatgyűjtés. Először akkor tettek kísérletet az
adatfeldolgozás gépesítésére. A következő, 8. népszámlálás adatfelvételét az 1938-i és 1940-i bécsi döntésekkel
létrejött területi változások miatt csak 1941 februárjában lehetett végrehajtani (az áprilisban visszacsatolt Délvidéken októberben tartottak összeírást).

A II. világháború után először 1949-ben tartottak Magyarországon népszámlálást. A sorban 9., 1950-re tervezett
adatfelvétel előre hozását a háborús veszteségek felmérése mellett az is indokolta, hogy a nagymértékű
népességmozgásról (vándorlásról) csak becslések álltak rendelkezésre. Az adatfelvételt iparos és kereskedő-,
valamint mezőgazdasági összeírás egészítette ki.

Az 1960. évi, 10. népszámláláskor addig még nem alkalmazott lépés volt – a teljesség végett – az utca- és
házszámjegyzék összeállítása, ami a helyszín pontos regisztrálásán kívül tartalmazta az adott címen lévő lakóegység
tulajdonosának a nevét és az ott lakók számát is. Az adatok feldolgozása már számítógéppel történt. 1960 után
minden népszámlálási ciklusban – eleinte a népesség és a lakásállomány egy, később két százalékára kiterjedő – ún.
mikrocenzusokat (1963, 1968, 1973, 1984 és 1996) is szerveztek.

Az 1970. évi 11. népesség- és lakásösszeírást segítette, hogy az 1960-ban bevezetett utca- és házszámjegyzéket
lakásszintig bővítették és teljes körű térképállomány készült. Az adatok feldolgozása már kizárólag számítógéppel
történt. Az 1980-ban végrehajtott 12. népszámlálással szemben új igényként fogalmazódott meg, hogy adjon képet
a társadalom rétegződéséről. Az alapkérdőívek a személyi és a lakáskérdőív voltak.

Az 1990. évi 13. népszámlálás programja tükrözte a rendszerváltozás körüli átmeneti időszak sajátosságait, az
ezekkel összefüggő társadalmi igényeket. Az összeírásnál a teljes körű adatfelvételen túl a lakásállomány és
népesség ötödére kiterjedő reprezentatív adatfelvétel is volt. Ennek keretében a lakások műszaki állapotára és
helyiségeire, illetve az emberek iskolázottságára, foglalkozási adataira, ingázására vonatkozóan tettek fel kérdéseket.

A legutóbbi, 14. népszámlálást 2001. február 1. és 21. között tartották. Az előzőkhöz képest lényeges eltérés volt,
hogy az adatfelvétel név nélkül történt. Bővült a lakcímre utaló kérdések száma, a nemzetközi előírásoknak megfelelő
új megfogalmazást nyert a foglalkozással, munkahellyel kapcsolatos kérdéscsoport, és átdolgozták a folyamatosan
változó magyarországi iskolarendszerekben szerzett végzettségek összeírásának módszerét is.

Az Országgyűlés 2009. október 5-én fogadta el a 15. népszámlálást elrendelő törvényt. 2010. június 1-jén a
jogszabályt úgy módosították, hogy a vallásra, az egészségi állapotra, a nyelvismeretre, a közlekedésre és az
utazásra, az üdülőtulajdonra is rákérdeznek az eredeti törvényben rögzítetteken túl, ugyanakkor az adatszolgáltatás az egészségi állapotra, a fogyatékosságra, a vallásra, az anyanyelvre és a nemzetiségre vonatkozóan önkéntes. Kimarad a gyűjtendő adatok közül az egy évvel korábbi lakóhely, a születési hely, a nemzeti és etnikai hovatartozás helyett a nemzetiségre kérdeznek rá.