Nincs más út

Mától csak az Orbán-diktatúra legyőzése fontos; a demokrácia, a normális és szerethető Magyarország helyreállítása. Nem lesz egyszerű, mert az Orbán-diktatúra gátlástalan gólem, amelyik fél és retteg, és sarokba szorítva mindenre is képes. Hogy ez a minden mit jelent, azt a következő hónapokban gyakran elámulva tapasztalhatjuk majd.

Örülök Márki-Zay Péter győzelmének, Márki-Zay Pétert fogom támogatni ezután is, Márki-Zay Péter a remény arra, hogy az orbáni diktatúrától meg lehet szabadulni.

Amikor ezeket a sorokat írom, valójában még nem tudom, ki nyeri az ellenzéki előválasztást. Ezért úgy írom, hogy amikor a névhez jutok, csak három x-et ütök be és majd keresés cserével (ctrl+H) behelyettesítem a nevet: Dobrev Klára vagy Márki-Zay Péter.

Amikor ezeket a sorokat írom, valóban az egyik jelöltnek inkább drukkolok, és bízom a sikerében. Az egyik jelöltet alkalmasabbnak tartom, a másikat kevésbé esélyesnek a győzelemre. Amikor ezeket a sorokat felolvasom, tudom, hogy egyetlen esélyünk, ha azt támogatjuk, aki a többséget megszerezte. Elfelejtve mindazokat a sokszor sértő mondatokat, amelyeket a jelöltek kedves támogatói az elmúlt napokban egymás fejéhez vagdostak.

Mától csak az Orbán-diktatúra legyőzése fontos; a demokrácia, a normális és szerethető Magyarország helyreállítása. Nem lesz egyszerű, mert az Orbán-diktatúra gátlástalan gólem, amelyik fél és retteg, és sarokba szorítva mindenre is képes. Hogy ez a minden mit jelent, azt a következő hónapokban gyakran elámulva tapasztalhatjuk majd.

Amikor a jelöltek elindultak az ellenzéki előválasztáson tulajdonképpen elfogadták az orbáni diktatúra minden lehetetlen feltételét. A szétvert választási rendszert, amelynek egyetlen célja, hogy az állampárt újra és újra legitimálja magát. Azt, hogy minden szabadság és demokrácia alapvető feltételét, a szabad sajtót elrabolták és reménytelen mamelukok hazudnak a képünkbe, napról-napra a mi pénzünkért. Azt, hogy az ország vagyonát, néhány fél- és egész hülye viszi haza látványos keretek között, miközben mindenki tudja, hogy don Orbáné a mindenség. Amikor az egész államrendszert ellopják, megalázzák, maguk alá gyűrik, és ha valaki felveti, hogy ez nem jó, akkor teli torokból sipítoznak (lásd még brüsszelezés, gyurcsányozás, sorosozás, zsidózás, migránsozás és barátai). Igen, ilyen feltételeket vállalva, ezt mintegy elfogadva, indultak neki. S mi is, akik szavaztunk rájuk – elhittük, elhisszük, hogy néhány darab cetlivel el lehet kergetni a zsarnokot.

Higgyük el, de tartsuk szárazon a puskaport.

Én nem tartom kevésnek azt, hogy a legfontosabb kötőanyag az ellenzék sokszínű pártjai és támogatói között az, hogy az orbáni diktatúrától meg kell szabadulni. Aki ezt vallja, az a demokráciában hisz. Szövetséges és barát.

De ettől még alaposan fel kell készülni a kormányzás részleteire is. Az elmúlt években, ha felvetettem ellenzéki politikusoknak, hogy árnyékkormány kellene, kompetens emberek, akik elmondják, szerintük mit és hogyan lenne szükséges csinálni, akkor csak nagy okosan legyintettek, hogy nem lehet ilyet, mert megennék egymást. Azok, akik lemaradnak, beakasztanának a többinek. Mert az ellenzék mérhetetlen távolságra van ugyan a győzelem reményétől, de hát nézz már rájuk, milyenek ezek! Egymás farkasai!

Most azonban változott a helyzet. Esély van a győzelemre, még ha az orbáni diktatúra diktálja is a játékszabályokat. Ezért nincs tovább kecmec. Igenis: tudnunk kell rövidesen, ki az árnyék-pénzügyminiszter és ki az egészségügy, ki az oktatás, ki a kultúra, ki településfejlesztés felelőse. Felelőse és olyan politikusa, aki támogatást tud szerezni; aki képes bebizonyítani, hogy nem csak rablógazdaság létezik errefelé.

Nem lesz könnyű.

De nincs más út, mert a keresés-csere billentyű többet itt nem működik.

Vagy most együtt és támogatva Márki-Zayt, vagy még évekig lamentálhatunk, hogy jaj, de rossz ez, de nincs jobb.

De van. Vasárnap estétől, Márki-Zay és csapata Dobrev Klárástól, Karácsony Gergelyestől, Orosz Annástól, Jakab Péterestől, Kriszta-Feri-Tercsistől.

Orbán, Kirgizisztán visszainteget.