Közbeszerzést írt ki a közmédia: 30 000 000 forint értékben alkalmazhatnak bértapsolókat, akik kezük összeütögetésével fejezik ki, hogy tetszik nekik a műsor. A tapsolókat szállító nyertes cég sok kritériumnak kell, hogy megfeleljen: a közmédia köztudottan kényes szakmailag, odafigyel a hitelességre, ezért a közönség életkorát és nemét is meghatározhatja. (A nyitó kép forrása: maszol.ro)
A kereskedelmi tévék talkshow-műsoraiban amúgy nem ritka, hogy tapsihapsikat (és tapsilányokat) foglalkoztatnak, és Orbán Viktor fellépésein is előfordulnak bérörülők, akik közül sokan – némi külön juttatás fejében – lelkes arckifejezésükkel még a jövőbe vetett hitet is kifejezik. Jó tíz évvel ezelőtt, a kínai miniszterelnök látogatásakor pedig egyetemistának látszó fiatalokat kerestek közönségnek, tapsolásról, tetszésnyilvánításról akkor még szó sem esett, elegendő volt, ha a jelentkező tudott és hajlandó volt viselkedni.
Jó nyolc évvel ezelőtt, 2014 márciusában arról szóltak a hírek, hogy az Apple Party hostess-ügynökség nyolcszáz forintos órabérért keres embereket a március 15-i rendezvényekre. Mint a cég akkori felhívásában olvasható, „a Kossuth téren 9 és 15 óra között, és a Múzeumkertnél, ahol Orbán Viktor miniszterelnök beszél majd délelőtt, 7 és 14 óra között számítanak a jelentkezők munkájára. A résztvevőknek fekete vagy sötétkék farmerban, fekete sportcipőben vagy bakancsban és lehetőleg fekete kabátban kell megjelenniük.” A bizakodó tekintet nem volt kötelező, azt sem írták elő, hogy a munkavállalóknak „Éljen Viktor!”, esetleg az „Előre, sohase hátra!” jelszavakat kellett volna kiabálniuk.
Ha még jobban visszamegyünk az időben, akkor emlékezhetünk arra, hogy a fülkeforradalom hajnalán, amikor még minden szépnek és jónak látszott, és dolgos népünk oxigénpalack nélkül jutott fel a csúcsra, különös szövegű hirdetés jelent meg az egyik, ELTE-közeli weboldalon. A felhívás szerint „jó magaviseletű diákokat várnak az ELTE Bölcsészkarára, ahol Wen Jiabao kínai miniszterelnök tiszteletére rendeznek gálaműsort”. A míves és informatív szöveg szerint nemcsak egyetemistákat vártak, hanem a megjelenők „egyetemistának kinéző, viselkedni tudó és hajlandó barátokat is hívhatnak”.
Az, hogy miért csak jó magaviseletűeket vártak az ELTE rendezvényére a Konfucius terembe, nagyjából érthető: rosszul vette volna ki magát, ha a demokrácia őshazájából – lásd még Tienanmen tér, a Tibettel való harmonikus, kölcsönös előnyökön és egymás tiszteletben tartásán alapuló kapcsolat stb. – érkező magas rangú vendég helytelen magatartásokkal találkozik, és emiatt rossz benyomásokkal tért volna haza.
Persze, már akkor is problémás lehetett, hogy miként is kell egyetemistának kinézni: fekete hajúnak kell lenni, csapott vállúnak, szakállasnak és szemüvegesnek, vagy épp ellenkezőleg: azt gondolják a kínaiak egyetemistának, aki szőke, gondosan borotvált, és olyan a szeme, mint a sasnak. Akkoriban az is sokakban felvetődött, hogy mi legyen azokkal, akik egyetemisták, de nem néznek ki egyetemistának? Mondjuk lapáttenyerük van, 46-os lábuk és proletár, vagy teszem azt, napszítta, parasztos arcberendezésük.
Mindez a dicső múlt, most meg itt van az Átlátszó híre, ami szerint közbeszerzésen keres magának közönséget a közmédia. „A közönség feladata az MTVA gyártásában készülő műsorokban való úgynevezett tapsoló feladatok ellátása lesz” – olvasható a szövegben. A közönség tervezett igénybevétele napi maximum 12 óra, a tervezett maximum létszám 200 fő/nap.
Tapsolófeladatok ellátása lesz tehát a munka, végzettség, szakértelem nem szükséges, referenciákat sem muszáj felmutatni, és az is megnyugtató, hogy az így toborzott közönség tervezetten lesz igénybe véve. Tehát nem összevissza, vagyis arról szó sem lehet, hogy a műsorkészítők hirtelen felindulásból a tetszésnyilvánításon kívül más feladatokkal is megbízzák a tapsolásra szerződtetett közönséget.
Egyedül az sajnálatos, hogy egyszerre maximum csak 200 ember tapsolhat. Ha tehát jól megfizetik a tapsolókat – és erre van esély, 30 millió forintot oszthatnak szét közöttük –, akkor az egykori katások, vagy a rezsicsökkentés csökkentésének vesztesei bizonyára tülekedni fognak a feladat ellátásáért. Talán még a pedagógusok is beállnak a hosszú sorba. Az állóképességgel nem lehet gond, mert mint Parragh Lászlótól tudjuk, ott van nekik a hosszú nyári szünet, ezalatt nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is kellően feltöltődhettek.