Bár társadalmunkban töretlen népszerűségnek örvend az a felfogás, hogy a mindenkori fiatalok sokkal szabadosabb erkölcsöket követnek, mint felmenőik, úgy tűnik föl, mégsem egyformák. A kutatás tanulsága szerint a 15-25 évesek három jól elkülöníthető csoportba sorolhatók vélekedéseik alapján.
Az egyenlőségre törekvők (32%)
A fiatalok harmada úgy gondolja, a családi élet és a munkavállalás összeegyeztethető, ha nem feltétlenül ragaszkodnak a tradicionális férfi–női szerepekhez. 37%-uk határozottan elutasító azzal a nézettel szemben, hogy a férfi feladata a pénzkeresés, a nőé pedig a háztartás és a család ellátása. 82%-uk szerint az a helyes, ha a férfi és a nő is hozzájárul a háztartás jövedelméhez. Ők vallják legnagyobb arányban (69%), hogy az anya munkavállalása nem határozza meg a családi élet kiegyensúlyozottságát, sőt, 63% nem helyesli, ha a nő anyává válása a szakmai sikerekről lemondással párosul.
Mindemellett nem állítható, hogy valamennyi fiatal karrierista, mivel a többség nem ért egyet azzal, ha valaki fontosabbnak tartja szakmai sikereit a családi életénél – legyen szó akár férfiról, akár nőről. Olyannyira igaz, hogy 30%-uk azt sem helyesli, ha a férfi a család anyagi biztonsága végett helyezi munkáját magánélete elé. Kortársaiknál elfogadóbbak azzal szemben, ha egy férfi megy gyes-re, míg a nő dolgozik. E csoport szerint az az ideális, ha a férfi és a nő egyenlő arányban veszi ki a részét a feladatokból, miközben mindkét nem hozzá is járul a családi kasszához.
A csoport többsége az átlagosnál magasabb jövedelmű családban él, körükben többségben vannak a gimnáziumi vagy szakközépiskolai végzettségűek. Ebben a csoportban a legmagasabb azoknak a fiataloknak az aránya, akiket egyedülálló szülők nevelnek.
A konzervatívok (44%)
A 15–25 évesek csaknem fele konzervatív nézeteket vall e témában. Körükben csupán 28% azok aránya, akik bizton állítják: az anyaság és a munkavállalás összeegyeztethető. 45% szerint a gyermek megsínyli, ha az utód hatéves kora előtt dolgozik az édesanyja. 60%-uk egyetért a hagyományos szerepmegosztással, amely szerint a férfi a pénzkereső, a nő a családi tűzhely őrzője. 62%-uk szerint a férfi feladata, hogy családja számára megteremtse az anyagi biztonságot. 58%-uk szerint egyenesen helytelen, ha a szerepek felcserélődnek, s a férfi vállalja a kisgyermek gondozását, míg a nő állást vállal.
A szakmai sikerek előtérbe helyezése véleményük szerint a férfiaktól elfogadhatóbb, mint a nőktől. 42%-uk szerint fontos, hogy a férfi haladjon előre a szakmájában, még akkor is, ha ez a családi életét zavarja, ugyanez a hozzáállás a nők részéről csak 30%-uk szerint helyes.
Tízből négyen helyeslik, ha egy nő gyermeke megszületése után kizárólag a családjának szenteli magát, sőt 53%-uk szerint a háziasszonyi teendők ellátása éppen olyan önmegvalósítás lehet egy nő számára, mint a kereső munka.
Vélhetően ennek a családcentrikus szemléletmódnak köszönhető, hogy az élettársi vagy házastársi kapcsolatban élő 15-25 éves fiatalok 65%-a e csoportba tartozik. A konzervatív nézeteket vallók jellemzően az átlagosnál alacsonyabb jövedelmű családok tagjai, szakmunkás és szakközépiskolai végzettségűek, valamint nagycsaládban élők.
A bizonytalanok (25%)
E csoport tagjai, bár több tekintetben konzervatív nézeteket vallanak, a különböző élethelyzetek megítélésekor elbizonytalanodnak, és többségük tartózkodó álláspontra helyezkedik. Leginkább azzal értenek egyet, hogy gyermekei hatéves koráig az anyának otthon a helye (38%), s hogy a hagyományos szerepmegosztás a helyes (40%). Ugyancsak 40%-uk helyteleníti az apák gyes-vállalását, 46%-uk szerint ugyanis a férfi feladata az anyagi biztonság megteremtése családja számára.
A karrier és a magánélet összeegyeztetése kapcsán azonban a csoport többsége nem tud dűlőre jutni. A csoportban többségben vannak a szakmunkás végzettségűek, az alacsony jövedelmű családokban élők, valamint családjaikban a másik két csoportnál gyakrabban fordul elő, hogy a főkereső az anya. A csoportok között nem volt látványos különbség a tekintetben, hogy saját családjukban kik végzik a házimunkákat. Legalább tízből nyolc fiatal állította, hogy a mosást, teregetést, főzést, vasalást és a mosogatást általában vagy mindig a nők végzik a családban. A férfiak segítenek a takarításban, a bevásárlásban, a betegápolásban, ám ez csupán odáig terjed, hogy e feladatokat a férfiak és a nők egyformán végzik a családon belül.
A kutatás alapján leírható: a férfiak számára kijelölt feladatkör a ház körüli munkák elvégzése, melyet tízből nyolcnak a családjában ők végeznek. Bár a három csoport láthatóan eltérő nézeteket vall a különböző férfi és női szerepekről, a fiatalok 55%-a inkább egyetért abban, hogy a férfiaknak nagyobb részt kellene vállalniuk a gyermekek ellátásából és a házimunkából.
A véleménykutatók azonban nem csak a szerepek megítéléséről kérdezték a fiatalokat, hanem saját tapasztalataikról is. A 15–25 évesekhez az érintett témakörök közül a legközelebb talán az ismerkedés, randevúzás állt. A konzervatív csoport tartott ki leginkább nézetei mellett. Szerintük a kezdeményezés a férfi dolga (64% értett egyet az állítással), s a férfinak legalább fel kell ajánlania, hogy meghívja a nőt a randevún (83%). Ugyanakkor 76% szerint a második találkozást már a lány is kezdeményezheti.
Az egyenlőségre törekvők már nem minden tekintetben bizonyultak ennyire következetesnek. Háromnegyedük egyetértett abban, hogy manapság már teljesen elfogadott, ha a nő kezdeményezi a találkát, sőt negyedük határozottan elutasította, hogy a kezdeményezés mindig a férfi dolga lenne. Ugyanakkor 57%-uk elvárja, hogy a férfi felajánlja, hogy fizeti a randevú költségeit.
A bizonytalan csoport e szempontból sem hazudtolta meg önmagát. Bár minden negyedik bizonytalan fiatal gondolja úgy, hogy a kezdeményezés a férfi dolga, s idegenkedik attól, hogy a nők kezdeményezzék a randevút, a számla rendezéséről és a helyszín kiválasztásáról nem tudták eldönteni, melyik fél feladata. Valószínűleg bizonytalanságuknak köszönhető, hogy e csoportban a legnagyobb azok aránya, akik még sosem randevúztak (19%).
Érdekesen árnyalja a képet, hogy mindhárom csoport esetében tapasztalataik szerint inkább a férfi kezdeményezte a randevút (az összes fiatal 72%-ánál), inkább a férfi választotta a randevú helyszínét (54%), és inkább a férfi állta a költségeket (63%).