Az ELTE médiatanszékén pénteken megrendezett kerekasztal-beszélgetésen elméleti médiajogászok (Bayer Judit és Fleck Zoltán), ügyvédek (Bodolai László, az Index, Csapó Annamária, az Élet és Irodalom, Nehéz-Posony Márton, a MÚOSZ ügyvédje) és újságírók (Rényi Pál Dániel, a Magyar Narancs és Szily László, az Index munkatársa) mondták el véleményüket az egyébként konszenzuálisan katasztrofálisnak tartott új médiatörvény-tervezetről, Pap András László, az ELTE oktatójának moderálásával.
Csak azért sem változik semmi
Arra a kérdésre, hogy az új médiatervezet hatására hogyan készülnek a szerkesztőségek és mi fog változni, minden újságíró és sajtóügyvéd ugyanazokat a válaszokat adta: sehogy és semmi. Ahogy Csapó Annamária fogalmazott: „Nem tudunk erre a törvényre felkészülni, hiszen semmiféle eligazítást nem tartalmaz a gyakorlatra nézve. A lap tartalmában így semmilyen változás nem fog történni.”
A szakértők egybehangzó véleménye szerint a tervezet jelenlegi formájában egyszerűen betarthatatlan és alkalmazhatatlan, azért, mert még nincs tartalommal feltöltve a jogszabály. Nem tartalmaz egyértelmű eligazításokat arra nézve, hogy pontosan miért szankcionálná és hogyan a médiumokat, csak egy a bizonyos: hogyha valamely „gumiszabálynak” nem felel meg egy médium a médiahatóság értelmezése szerint, akkor sokmilliós bírságokat lehet majd kiszabni a lapokra, ellehetetlenítve ezzel bármelyik orgánumot.
Az online média vonatkozásában pedig ha lehet, még több a bizonytalanság: nem világos, hogyan tesznek majd különbséget a szerkesztőségi és a felhasználók által írt blogok között, és hogy például a kommentek melyik törvény, az e-kereskedelmi vagy a médiatörvény hatálya alá esnek majd?
– Ráadásul egy bizonyos online tartalom problémáival a tervezet szerint (szembemenve minden EU-s irányelvvel) az internetszolgáltatót is vegzálhatják – emelte ki Bodolai László –, aminek viszont egyebek mellett az lehet az egyik kellemetlen mellékhatása, hogy ha lekapcsoltatják a tartalomszolgáltatót az internetszolgáltatóval, akkor nem csak a kifogásolt tartalom tűnik el, hanem az is, aminek semmi köze az adott esethez. Szily László szerint ezzel a kormány nem az ellenzéket, hanem „politikafüggetlenül mindenkit megszívat” egyben annak is tanúbizonyságát adja, hogy nem értik és nem is ismerik az internetet. Ez a szabályozás ugyanis legfeljebb a blogszolgáltatókat lehetetleníti el, hiszen az egyes bloggerek pár perc múlva ugyanúgy folytathatják a blogolást egy másik, külföldi blogszolgáltatónál, amelyre már nem terjed ki a törvény hatálya.
„A bizonytalanságban tartás is hatalomgyakorlási technika”
– Korábban még az indokolhatta a médiaszabályozást, hogy frekvenciaszűkösség volt, ma viszont ez a körülmény már nem áll fenn – akkor mégis miért ragaszkodik a kormány a média megrendszabályozásához? – tette fel a költői kérdést, Nehéz-Posony Márton, egy hallgatójának megfogalmazását idézve válaszként: azért, hogy ne írhasson bárki azt, amit akar. – A tervezetnek éppen az a célja, hogy megfélemlítse az újságírókat – jelentette ki Rényi Pál Dániel, aki szerint már csak ezért sem fog változni semmi a Magyar Narancsnál sem.
Fleck Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy a betarthatatlan gumiszabályok is alkalmasak a sajtó megfélemlítésére és az öncenzúra kapacitálására: „a bizonytalanságban tartás is egy hatalomgyakorlási technika” – fogalmazott a jogszociológus, aki szerint már az is árulkodó, hogy a törvény preambulumában egy szó sem esik a nyilvánosság biztosításáról és a hatalom kontrolljáról, az egész tervezetből árad a „nyilvánosság gyűlölete”. Bayer Judit az úgynevezett médiabiztos lehetetlen intézményét és szerepét emelte ki számos más problémával együtt: az általa az „elnök kopójaként” (Majtényi László szóhasználatában: Hekus Dönci) emlegetett biztosnak elvileg bejárása lenne a szerkesztőségekbe, és betekintése az ottani dossziékba, hogy ellenőrizze a nem feltétlenül törvényellenes, de a médiahatóságnak esetleg nem kívánatos munkálatokat. „Ami nem törvényellenes, az szabad, ami pedig szabad, azt ne vizsgálgassák” – szögezte le Bayer, kiemelve, hogy nem csak etikai szempontból aggályos a médiabiztos működése, hanem egyben alkotmányellenes is a koncepció.
A bírói gyakorlat nem fog segíteni
Azt külön elkeserítőnek tartották a beszélgetés résztvevői, hogy az új tervezet egy egyébként ígéretesen fejlődő és alakuló ítélkezési gyakorlatot tör derékba. Az új bírói gyakorlattal kapcsolatban viszont senki nem számít biztató forgatókönyvekre, úgy vélik: a bírók nem fogják megvédeni a sajtót. – A dolog reménytelen, de legalább az ügyvédeknek lesz munkájuk – fogalmazott Fleck Zoltán.
Sokan azt várnák ” hangzott el ”, hogy a bírák vonakodnak majd elsőként meghozni az elmarasztaló döntést a gumitörvényekre alapozva – ami szakmailag számukra is megalázó lehet –, de ez tévedés: a jövőben a médiaügyekben ítélkező bírók nem azok lesznek, akikkel így-úgy működő szakmai kapcsolata alakult ki az ügyvédek többségének. A hatályba lépést követően ugyanis nem polgári sajtóperek, hanem közigazgatási eljárások keretében tárgyalják a médiaügyeket, az úgynevezett közigazgatási kollégium bíráinak közreműködésével. Ez pedig egyik résztvevő szerint sem jó ómen a jövőre nézve.
Ami pedig a végső csapást jelentheti: bár elvileg lehetséges, hogy Strasbourgban pert nyerhet egy-egy médium az állammal szemben, de mire megszületik egy döntés, jellemzően 5-6 év, addigra nem csak a lap, de annak valaha volt olvasói is eltűnhetnek a süllyesztőben.