Mese volt, van és lesz is – népek meséi a Kossuthtól

…Végül alul, a kötet tartalmára utaló „sorminta”(indián sátor, fehér lúd, afrikai dob,karácsonyi csengő) húzódik végig az amúgy különböző színű (sárga, kék,homokszín, zöld.), mintával (vágtázó állatokkal, virágokkal-szívekkel, párducfoltokkal, csillagokkal) nyomott borítón. A gerincen jól olvasható azadott kötet címe, ami külön érdem, hisz’ így egy mozdulat csak leemelni a könyvet a többi közül a polcról. 

Most térjünk vissza a kedves kis emblémához, mely maga a Földgolyó: nyitott könyvettart kezében, s nagy szemeket meresztve olvas… Kövessük tekintetét: mit lát,mit olvas e könyvekben a rajta élő népek meséi közül?  

Vegyük sorra, rendre.

Az Indián népmesék kilenc, „apáról fiúra szálló, mesét, legendát” tartalmaz, s csak sajnáljuk, hogy nem többet. Lehet, May Károly örökdivat könyvei meg a sok „indiános” (ál)film hatására, de ismerősek. Már ahogy kezdődnek: „egyszer régen…”, „az indiánok földjének szívében…”, „élt egyszer egy vénséges vén törzsfőnök”…Hajaz a magyarra. 

A szereplők is, az észjárás is, az érzések is. S mert a mese nemcsak eredetről szól, de tanulsággal is szolgál, e 
kötetből leginkább tán az öregek, mi több, a vének tisztelete-szeretete sugárzik. A képek nagyon szépek, az arcok 
kedvesek. Én az elűzött testvérpárt választottam, akik a havas, hatalmas rengetegben, kéz a kézben dermednek, 
még a fiúcska szarvassá válása előtt…

 
Innen csak egy ugrás a Székely népmesék: hat igazi, szép mese. Nem véletlen: Kriza János gyűjtése. [Kriza János Nagyajtán született 1811. június 28-án, meghalt Kolozsvárott 1875. június 26-án. Lesz tán ünneplése is jövőre a néprajzkutatónak, költőnek, műfordítónak, aki unitárius püspök (is) volt, sőt a Magyar Tudományos Akadémia tagja is.] Itt is „egyszer volt”, ami „hol nem volt”… és öreg tanít fiatalt, és apa taszít ki fiút, egy másik meg fogad be, és itt is fog az átok… Nyelvezete egyszerű, szép, örök. A rajzok kedvesek, stilizáltak, de azért hűen őriznek eredeti elemeket, kivéve tán a pumit: itt kicsit malac fejű, rövid (rózsaszínes) szőrű-bőrű, pedig ő, mint ősi magyar eb, lehet fehér, fekete (s nem tarka), de drapp, és göndör szőrű és tompa orrú, szóval pumi…

Mivel úgy sem ismerjük szegényt, jó lett volna itt földhöz ragadt módon ábrázolni: végül is így unoka–nagymama megismerhetné szépen együtt a pumi arcát, mert természetrajzát a mese hibátlanul hozza.

Az Afrikai népmesék hét darabja sok kérdést vet fel. Először azt, hogy melyik Afrikából jönnek is e mesék: az arab vagy a fekete Afrikából? Mely ország, táj. nép szülöttei? Igaz, az egyik írja, hogy a joruba király kedvenc felesége szült iker fiúkat, de hát kik azok a jorubák? Megmondom: nem akárkik voltak, királyságuk is volt „igazándiból”, mely Benin névre hallgatott, és ez Nyugat-Afrikában, a mai Nigériában, nem pedig Kelet-Afrikában volt, ahogy a világhálón egy véletlen kattintás után olvasom, és volt városuk és kultúrájuk… 

Az indék törzsről én sem tudtam semmit, bár tanultam Afrikáról, és most sem tudok többet: igaz, a meséhez nem kell, de érdekelne… Ez a mese abban az időben született, amikor már volt puskája a népnek, s nem a varázserejű babról szól, hanem a hatalomhoz vezető útról. Az is jó lenne, ha az állatok tulajdonságairól kapnánk némi útmutatót, hiszen a rókáról tudjuk, hogy ravaszdi, de milyen a krokodil? Én végül Szelekana történetét és illusztrációit választottam ki magamnak: jóság, szépség az egyik oldalon, irigység és csúfság a másikon. Tiszta sor, végre, a mesében: állítólag nincs ilyen az életben.

A Karácsonyi mesék nem igazi mesék, vagyis nem népmesék: író írta mindahányat. Móricz, Kosztolányi, Ady, Móra, Dsida és B. Radó Lili, Tilly Gabriella, Bakó Ágnes… Egynek nincs (ismert) szerzője, a Mennyből az angyal címűnek, mely a magyar nyelvű keresztény irodalom egyik legszebb és mindenki által ismert gyöngyszeme. Nagy hiba, hogy az amúgy látványos és túlságosan is érthető képek között épp itt, a kétoldalas betlehemi jelenetben Mária inkább férfi, mint nő, Szent József pedig kopasz, semmibe néző aggastyán, a kis Jézust már nem is írom le… Lapozzunk inkább gyorsan oda, ahol megtudhatjuk, mióta van is csillag a fenyőfa csúcsán…Sok éve már, hogy legutóbb mesesorozat jelent meg, s az inkább tudományos igényű, felnőtteknek szóló volt: illusztráció nélkül, sok-sok válogatott szöveg. Ezek gyermekeknek szólnak, színesek. A négy kötet után kíváncsian várjuk a következőket: addig ezeket lapozzuk.

Lesz mese, ami ismerősnek tűnik majd, s lesz, ami nem. 

Lesz mese, amit megértünk, s lesz, amit nemLesz mese, ami megmarad agyunkban, s lesz, amit elfelejtünk.

Lesz mese, ami tán segít az életben eligazodni, s lesz, ami nem.

Lesz mese, ami megérint, s lesz, ami nem.

Mert a mese: minden, mindenkié – akárkié. 

(Népek meséi, Kossuth Kiadó, 2010)