Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke úgy látja, hogy a módosított jogszabály nem foglalkozik a befogadó állomásokon uralkodó túlzsúfoltsággal, ellenben az eddiginél kevesebb biztosítékot nyújt a menedékkérőknek. 

A hétfői törvényváltoztatás csak a legutóbbi fejezet volt azoknak az ellentmondásos intézkedéseknek a sorában, amelyekkel a populista-nacionalista kormány reagál az egyre nagyobb bevándorló-hullámra. A hangulat felszítását célozta pl. a plakátkampány, amely azonban a jelek szerint felemás eredményt hozott. Így Szegeden egy nap alatt 17 ezren adakoztak a menekültek javára, és az RTL felmérése szerint a megkérdezettek 55%-a lenne hajlandó segíteni a bajbajutottaknak.

A másik oldalon viszont ott van a „betyársereg”, amely meg akarja félemlíteni a migránsokat és a támogatókat. Bicskén két szomáliai azt mondta az újságírónak, hogy három hónapra becsuknák őket, ha a rendőrök meglátnák, hogy külföldiekkel beszélnek. Egyébként egyikük sem akar Magyarországon maradni, de mivel ujjlenyomatot vettek tőlük, meg kell várniuk az eljárás végét.

Egy ukrán menekült pedig azt mondta, hogy Bicske még csak hagyján, de Nyírbátor egyenesen a magyar Guantanamo. Ott megbilincselték és leláncolták őket, és romlott élelmet adtak nekik. Ráadásul igen lassan halad a kérelmek elbírálása, miközben az első két hónapban a menekültek nem kaptak egy fillért sem a magyar államtól. Utána 30 ezer forint a havi apanázs. Este viszont nincs vacsora és pillanatnyilag leállt a vízszolgáltatás is. 

Orbán újabb ravasz tűszúrásának nevezi a Der Standard, hogy a magyar parlament jóváhagyta az információs szabadság korlátozását, ami egyben további mozaikdarab a demokrácia folyamatos kiüresítésében a jobboldali-populistaOrbán Viktor alatt.

Az elfogadott módosítás értelmében a közérdekű adatokat igénylő polgároktól, újságíróktól, civil szervezetektől az állam a jövőben szép summát kasszírozhat, legyen szó akár az állami intézmények által kötött tanácsadói szerződésekről, akár a közbeszerzések odaítéléséről. Hogy pontosan mekkora összegekről van szó, az most még nem ismeretes, de a hatóságoknak széles a mérlegelési lehetőségük, mint annyi más orbáni jogszabály esetében.

Amikor az ötlet először felvetődött, a kormányzati média dühödten cikkezett arról, hogy korrupciós ügyekben egyesek kívánságára több tízezer oldalt kellett kinyomtatni – az adófizetők költségére. Ilyesmire hivatkozni a 21. században elképesztő hazugságot feltételez, hiszen már feltalálták az elektronikus adathordozókat, az e-mailt.

Valójában arról van szó, hogy akadályozzák az olyan kritikus, oknyomozó portálokat, mint az Átlátszó, amely az adatokból kinyert ismeretekkel lejáratja az Orbán-rendszer haszonélvezőit. Hiszen a korrupció a rendszer Achilles-sarka. A tendereket csaknem kizárólag a politikailag „megbízható” cégek kapják, tehát a miniszterelnök barátai és rokonai, vagy politikai vízhordói. Különösen igaz ez az EU által támogatott programokra. Az átláthatóság itt nem kívánatos, a törvénymódosítás éppen ezt szolgálja. 

A lüneburgi SS-perben a magánvádlók ügyvédei kifogásolják, hogy az ügyész csupán 3,5 évi szabadságvesztést kért az auschwitzi haláltábor egykori könyvelőjére, aki 1944 májusa és júniusa között több mint 300 000 magyar zsidó elgázosításában segédkezett – tudósít a Deutsche Welle német közszolgálati rádió. Nem ért egyet a büntetés javasolt mértékével a Nemzetközi Auschwitz-bizottság alelnöke sem, aki szerint Gröningnek ily módon 6 perc 13 másodpercet kellene börtönben töltenie minden kioltott emberéletért. Vagyis a büntetés még csak jelképesnek sem tekinthető. Ítélet előreláthatólag a jövő hét elején várható. 

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!