Kezdjük a tényekkel: napjainkban már többen (mintegy 600 millióan) vannak a mobil szélessávon internetezők, mint a világhálóra vezetéken kapcsolódók. Ha már gyakorlatilag bárhol létezhet a szélessáv, akkor ahhoz megfelelő
eszközök is kellenek. Vannak. Manapság jó 400 millióan használnak okostelefonokat, amelyekhez folyamatosan
jelennek meg a hasznos (és haszontalan), rafinált internetes alkalmazások, mindenekelőtt olyanok, amelyek csak
akkor érnek valamit, ha megszakítás nélkül csatlakozhatnak a mobilhálózatokra.
Csakhogy: az állandó kapcsolat egyre nagyob hálózati (szolgáltatói) kapacitást köt le. Ha pusztán a fél miliárd
Facebook-használót tekintjük, akinek mintegy harmada a marokfonján használja úton-útfélen a világ talán
legnépszerűbb közösségi szolgáltatását, már akkor irdatlan szolgáltatói erőket mozgósít. A smartphone-okkal egyre
többen interneteznek, és ha tetszik, ha nem, a valóság: ezek a kis kütyük 15-ször (!) nagyobb jelforgalmat
gerjesztenek, mint az ugyancsak széles körben elterjedt laptopok. Irdatlan mennyiségű adat suhan az éterben! Ki
gondolná a szakembereken kívül, hogy egy YouTube-videó letöltése okostelefonra akkora hálózati kapacitást emészt föl, mintha egyidejűleg fél millió (500 000) sms-t küldene el az illető.
Említtetett, hogy az alkalmazások jórészéhez (azonnali üzenetküldés, helymeghatározás stb.) folyamatos
adatkapcsolatra van szükség. A mobiltelefon emiatt 15 másodpercenként jelzi a központnak, hogy „vonalban van”,
tehát percenként négyszer felkapcsolódik a rendszerre. Valamennyi művelethez szükség van a kapcsolódásra, mert a használathoz szükséges adatokat, fájlokat csak így tudja leszippantani a (napjankban divatos szóval) „felhőből”.
Jól tudják ezt az okostelefonok tervezői, gyártói, akik – kímélendő a készülék akkuját – úgy szerkesztették meg az
okostelefonokat, hogy az adatforgalmazás befejeztével bontják az elméletileg állandó kapcsolatot. Csakhogy az
újabb műveletkor elölről kezdődik a procedúra: a hálózat elkezd „káderezni”, azonosítja a használót (előfizetőt) és a
jogosultságait, majd új IP-címet oszt ki a készülékre. Annak ellenére, hogy ez a műveletsor néhány tized másodperc
alatt lezajlik, igénybe veszi a szolgáltatók kapacitását. És miután egyidejűleg akár több millió hasonló procedúra is
lezajlik egy-egy szolgáltató hálózatán, a gigászi igénybevétel a minőség rovására megy/mehet. Természetesen az
okostelefon-jelforgalom a mobilkészülék akkuját is „kifacsarja”, magyarán: szerfölött energiaigényes folyamatról van
szó.
Adva volt tehát a feladat a Nokia Siemens Networks fejlesztőinek: olyan megoldást kellett keresniük, ami
(méregdrága) hardveres átalakítás, bővítés nélkül, szigorúan szoftveresen képes kielégíteni a mobilszolgáltatók, a
szolgáltatásokat (mindenekelőtt okostelefonnal) használók igényeit. Még pontosabban: úgy összehangolni a
hálózatok, készülékek és alkalmazások működését, hogy mindeközben gyorsak legyenek, kifogástalanul működjenek és energiát is megtakarítsanak, továbbá elkerüljék a ma még gyakorta előforduló „csúcsforgalmi torlódásokat” az adatáramlásban. Az okos GSM-hálózat megnégyszerezi a jelforgalmi csatorna kapacitását. Ennek következtében egy-egy cellán belül négyszer annyi készüléket tudnak a hálózatok kiszolgálni, mint jelenleg.
A napjainkban a világon egyedülálló megoldást megtalálták a Nokia Siemens Networks szakemberei. (A részleteket
itt tanulmányozhatja, kedves Infovilág olvasó.) Hangsúlyozták a mai sajtóbemutató házigazdái, hogy mindezt szigorúan „vas nélkül”, azaz szoftveresen oldották meg: kiküszöbölik a fölösleges jelforgalmat és meghosszabbítják az okostelefonok akkumulátorainak az üzemidejét is. A készülék gyakorlatilag akkor is on line van, ha éppen pihen, „alszik”. Ebben az állapotban alig fogyasztja az akkuban tárolt energiát, és nem cserélget folytonosan adatokat a hálózattal, a mobilközponttal. A Nokia Siemens Networks szabadalomra érett megoldásával a hálózati jelforgalom a mostaninak az ötödére csökkenthető.
Az Infovilág tudósítójának kérdésére, hogy használják-e máris a hálózatoptimalizáló fejlesztést, Ésik Róbert
elmondta, hogy elsőként Londonban korszerűsítették ilymódon a Telefónica O2 mobil szélessávú hálózatát. A brit
fővárosban az O2-re csatlakozó okostelefon-használók egy idő óta álomgyors fel- és letöltési sebességet
élvezhetnek, miközben megnőtt készülékük akkuüzemideje és javult a lefedettség is az O2 bázisállomásain elvégzett hálózatoptimalizálásnak és -frissítésnek köszönhetően. Arra a kérdésre, hogy itthon mikor és melyik szolgáltató „csap le” a Nokia Siemens Networks fejlesztésére, hogy a saját hálózatán használja, az NSN magyarországi igazgatója – üzleti megfontolásból – nem kívánt konkrétan válaszolni, pusztán annyit árult el, hogy kellő érdeklődés övezi a a hálózatoptimalizáló fejlesztést.
Az olvasó tájékoztatására néhány fogalom és adat:
Okostelefon: az a mobilkészülék, amiben van böngésző – mondták ki két évvel ezelőtt. Mára ekként változott a
definíció: az okostelefonokban szabványosított interfésszel rendelkező beépített operációs rendszer található, amely harmadik fél programjait is képes futtatni.
Okos készülékek: mindenekelőtt az okostelefonok, továbbá nem telefonhoz kapcsolódó egyéb mobil eszközök, mint
például az e-olvasók és a táblapécék.
Hazánkban öt évvel ezelőtt 9 131 000 mobilkészülékből csak 309 000 számított okostelefonnak; ma az összes (11
832 566) mobiltelefonból 1 749 000 az okostelefon. A Nokia Siemens Networks előrejelzései szerint a
mobilkészülékek száma már nem növekszik látványosan 2015-ig, az okostelefonok aránya elérheti akár az ötven
százalékot is.
Hihetetlen, de így igaz: 2015-re az okostelefonok által gerjesztett adatforgalom 10 ezer százalékkal (!) növekszik, a szolgáltatóknak tehát nagyon gyorsan kell fejleszteniük, hogy versenyben maradhassanak és maradéktalanul kiszolgálják előfizetőiket.