Olimpia Budapesten: Orbánnal vagy nélküle?

Orbán Viktorral készült interjú jelent meg a miniszterelnök kedvenc újságja, a Nemzeti Sport december 31-i számában. Belső merényletről beszélt Orbán, szerinte ez hiúsította meg azt az elképzelést, hogy Budapest olimpiát rendezzen.

Szerencsére, mondta Orbán, az emberi életkor meghosszabbodott, így van rá remény, hogy még az ő életében lesz olimpia Budapesten. Csakhogy Orbán rosszul emlékszik: nem egy „belső merénylet”, hanem Orbán Viktor kormánya vonta vissza az olimpiai jelentkezést. 

Népszavazás lett volna ugyanis a kérdésről: 2017-ben, a Momentum kezdeményezésére és a többi ellenzéki párt tevékeny közreműködésével, rövid idő alatt 266 151 aláírás gyűlt össze. Nem az olimpia megrendezése ellen, mert nem is ez volt a kérdés. Arról kérdezték (volna) a fővárosiakat, hogy akarnak-e Budapesten olimpiát. Lehetett (volna) igennel és nemmel is válaszolni.

Ám a kormány megijedt a népszavazástól, s visszavonulót fújt. Pedig, ez lett volna az igazi nemzeti konzultáció, s nem a milliárdokba kerülő parasztvakítás, melynek során leveleket küldözgetett polgárainak a kormány.

Annak idején Tarlós István akkori főpolgármester is megszólalt az ügyben. Azt mondta, hogy aki nem támogatja, hogy olimpiát rendezzenek Budapesten, és aláírja az olimpiáról szóló népszavazási íveket, az nem szereti Budapestet. Ezzel a szöveggel azokat sértette meg a regnáló főpolgármester, akik nem támogatták, hogy fölösleges és értelmetlen kiadásokra kényszerítsék a fővárost, s nem adtak megbízást olyan pénzek elköltésére, mely összegek egy részének – lásd még Magyarország korrupciós megítélése – nagy valószínűség szerint kézen-közön lába kél.

Amúgy meg, minden ellenkező híreszteléssel szemben a budapestiek nem ellenzik az olimpiát. Örülnének annak, ha a magyar sportolók hazai közönség előtt mérkőzhetnének meg másokkal az aranyakért, és nemes küzdelemben győznének. Szeretnék, ha az egész világ látná, hogy mi magyarok milyen jók és tehetségesek vagyunk. Rendezésben, versenyzésben, mindenben.

Csak előbb még meg kellene oldani néhány problémát. Nem nagy dolgokról van szó, kizárólag olyanokról, amelyek tisztességes hozzáállással orvosolhatók lennének. Mindössze sok pénz kell hozzá, és még több idő. És mindenekelőtt, elhatározás. Jó lenne például, ha megszűnnék a szegénység. Vagy, legalábbis, látványosan mérséklődnék.

Lehetőség szerint a gyerekek nyomorát kellene először felszámolni, utána a felnőttekét. Mert szívszorító, elkeserítő és főként megengedhetetlen, hogy ma Magyarországon több százezer gyerek éhesen kezdi a napot. Nem azért, mert életforma náluk, hogy nem reggeliznek, ahogyan azt Harrach Péter, a kereszténydemokraták prominense mondta. Az sem elfogadható, hogy télen sokan fáznak, és az utcán, vagy épp a saját lakásukban fagynak meg. (Harrach úr, ez is életforma? – a szerk.)

Még az olimpia előtt kellene költeni valamennyit az oktatásra. Nem keveset, sokat. Mert tényleg a tudás a jövő. Magyarország és az itt élő emberek jövője attól függ, hogy a ma nemzedéke mit és hogyan tanul, képes lesz-e lépést tartani a világgal, megfelelni az egyre növekvő kihívásoknak?

Aztán, ha már az oktatás rendben van, jöhetne az olimpia. Persze, csak akkor, ha a kórházakban lesz elég orvos és ápoló, kötszer, gyógyszer és ágynemű, nem maradnak el pénz- és szakemberhiány miatt műtétek, s nem csak papíron, vagy a szólamok szintjén rövidülnek az elviselhetetlenül hosszú várólisták.

És a korrupcióval is kezdhetnének valamit azok, akiknek az volna a dolguk, hogy ne lehessen lopni, de legalábbis, következmények nélkül semmiképp. Hogy az erre hivatott illetékesek ne pártolják, hanem üldözzék a bűnt. Akkor jöhet ide az olimpia, ha már nem az jut az eszünkbe az ötkarikás játékok budapesti rendezéséről, hogy a hatalom urai azért akarják a versenyeket, hogy többet tudjanak lopni.

Ha mindez meglesz, a budapestiek a teljes szívvel támogatni fogják az olimpiát. Sőt, a magyar főváros lakói már azzal is beérnék, ha látnák a szándékot a javulásra. Hogy a Fidesz és Orbán nem kivéreztetni és ellehetetleníteni kívánja Budapestet, hanem felvirágoztatni.

Ehhez persze rá kellene jönni arra a nem túl bonyolult igazságra, amely szerint erős Budapest nélkül nincs normális Magyarország. (Továbbá: meg kellen végre szüntetni az ötkarikás nyomort is.)