(Szerző: Neuman Gábor) Azt hiszem, Orbán nem szégyelli, ha megmalmozza az uniós tisztségviselőket vagy az ellenzéket. Nem azért, mert nincsenek erkölcsi gátjai, hanem azért, mert ez a hivatása.
Ma kora hajnalban vittem le kutyámat sétálni a Ligetbe, ahol együtt sétáltatjuk ebeinket egy másik weimarissal, mert így izgalmasabb, meg Acél kutya bele van zuhanva abba a másik kutyába, amelyik lány és ivartalan, vagyis a szerelemből nem lehet semmi, de Acél kutya tántoríthatatlan. Acél kutyának fogalma sincs, hogy miért nincs az, amire vágyik, és feltételezem, azt hiszi, hogy egyszer eljön az ő ideje. De mi, gazdák jól tudjuk, hogy ez az idő sosem jön el.
Igazság szerint a Városligetben már nincs is ivaros kutya, mert így kényelmesebb a gazdáknak. Szinte mindenki miskároltatja már a kutyáját, mert ezáltal megúszik egy sor kellemetlenséget. Nincs tüzelés, nincs gond a kölykökkel, nincs elszökés a tüzelő kutya után stb. Szerintem ez szörnyű, de én és a kutyám nagyon komoly kisebbségben vagyunk, és az is lehet, hogy nincs is igazunk.
De térjünk vissza a ma reggelre! Kutyám plátói szerelme – az a másik – minden bokorba befurakszik, és az ott esetleg fészkelő madarakat megriasztja. Ma is egy teljes fészket kaparintott meg, és elpusztította a benne lévő fiókákat. Feltételezhetően kis varjúk voltak, mert a nagyok ott repkedtek fölötte károgva, de nem tehettek semmit. A kutya gazdája majdnem sírt, amikor látta, hogy az ebe milyen szörnyű pusztítást végzett. Én azt mondtam neki, hogy ne okold a kutyádat, mert csak azt tette, amire kitenyésztették évszázadokkal ezelőtt. Vadászkutya, és mindenre vadászik, ami mozog és ehető. Nincsenek morális gátjai. Számára ez egy természetes reakció. A gazdája haza akarta vinni a kis fiókákat, de már nem volt érdemes, mert csak egy mozgott közülük, és az se nagyon.
Szörnyű tragédia az egyik oldalon, sikeres vadászat a másikon. És nekem az jutott az eszembe, hogy az embereknél is van hasonló dolog, csak amikor ilyen történik, észre sem vesszük.
Itt van például a miniszterelnökünk. Szerintem ő egy sipista. A szó jelentése: hamiskártyás; csaló játékos. Ha ebből indulunk ki, rögtön összeáll minden tette. Neki, mint sipistának az a dolga, hogy a birkákat (azokat hívják birkának a kártyások, akiket le lehet, és le kell vágni, el kell nyerni a pénzüket) lekaszálja, és ezt a tevékenységet rendkívül magas színvonalon űzi. Én ismertem az ország két leghíresebb, inkább leghírhedtebb hamiskártyásait, Spaller Bélát, és Raduczínert, akik papi ruhában vágták le a Nyíregyháza–Budapest-vonaton munkába menő utasokat, még a két világháború között. Sosem szégyellték tetteiket.
Azt hiszem, Orbán sem szégyelli, ha megmalmozza az uniós tisztségviselőket vagy az ellenzéket. Nem azért, mert nincsenek erkölcsi gátjai, hanem azért, mert ez a hivatása. Fel kellene ébredniük a tárgyalópartnereinek, és rá kellene jönniük, hogy kivel tárgyalnak. Orbán cinkelt lapokkal játszik, vagyis ki kellene cserélni a zsugát, minimum. Meg nem szabadna engedni, hogy hosszú ujjú ingben vagy zakóban játsszék, illetve tárgyaljon.
Egyébként a legjobb tanács, hogy nem szabad hamiskártyással zsugázni. Egy hamiskártyást csak egy másik hamiskártyás képes megfékezni.