A brit Independent című napilap számára írtelemzésben Szelényi Zsuzsa szerint mondhat Orbán Viktor, amit csak akar, félő, hogy valójában ki akarja vinni Magyarországot az Európai Unióból. A külpolitikai szakértő, akinek politikai pályafutása a rendszerváltás után a Fidesz parlamenti képviselőjeként indult, arra figyelmeztet, hogy a populista jobboldal egyre erősebb, hangosabb és egységesebb. Ugyanakkor azt tanácsolja Európának, hogy ne becsülje le a Fideszt, amikor a közvélemény manipulálásáról van szó, mert a vége könnyen a magyar kiválás lehet.
Szelényi megállapítja: Orbán egyre ellenségesebb az EU-val szemben, aminek az lehet az oka, hogy Brüsszelnek kezd elege lenni az illiberalizmusból. A Bizottság például a mostaninál keményebb korrupcióellenes intézkedéseket sürget az újjáépítési alapból fizetendő támogatásért cserében. Bekeményít az Európai Bíróság is, amely nemrég napi egymillió eurós büntetést szabott ki Lengyelországra. Szóval: ma már komoly kockázattal jár nyíltan szembe helyezkedni az unióval.
Erre válaszul egynémely magyar kormányzati tényezők felvetették, hogy fontolóra kell venni a magyar kilépést. És aggasztó, hogy az ország egyre közeledik a távozáshoz, noha a lakosság 85%-a kitart a tagság mellett. A Fidesz-hívek körében ez az arány 77%-os. Orbán lépéseit ez ügyben alighanem a jövő évi választás határozza meg, miután ismét arra játszik, hogy a radikális bevándorlás-ellenességgel, illetve az EU kemény ostorozásával mozgósítsa táborát.
Ám ha nyer, akkor a masszív propaganda megrendítheti az unióbarát többséget. Egyes európai vezetők boldogok lennének ugyan, ha Magyarország (értsd: Orbán/Fidesz!) tényleg hátat fordítana a közösségnek, de az EU drámaian meggyengülne egy huxittal, vagy polexittel (bár ez utóbbi egyre valószínűtlenebb – a szerkesztő).
Orbán ravasz taktikus. A jogállam ügyében provokálja az uniót, de sok más területen együttműködik vele. A pávatánc mostanáig remekül működött. Lengyelországtól eltérően a politikus sosem szállt szembe közvetlenül Brüsszellel. Azt állítja, belülről igyekszik megváltoztatni a szervezetet. Most, hogy Kaczynskival az oldalán próbálja megszervezni a radikális európai jobboldalt, azt reméli, hogy erre fokozott lehetősége nyílik, ha a nyugati radikális pártok beállnak mögé, amihez ő a kormányzati súlyát és tapasztalatát adja. Ily módon azután rákényszeríthetik az EU-t, hogy fogadja el az autokratákat a tagok sorában.
A jelek arra utalnak, hogy hamarosan megalakul az új, szélsőséges frakció, éspedig várhatóan a magyar választás előtt, mert Orbán így akarja megmutatni a hazai szavazóknak, hogy a Fidesz nem pária, hanem fontos tényező a földrészen. Attól kezdve a tekintélyuralmi nyomás csak még erősebb lesz, főleg, ha a mérsékelt európai pártok nem találnak jobb stratégiát az illiberális fenyegetés kivédésére. Az uniónak hűnek kell maradnia értékeihez, vörös vonalat kell megvonnia a tagság feltételeként. El kell érnie, hogy illiberális szabályszegők ne ténykedhessenek a közösségben.
Akármit tervez is Orbán, ha nyer a jövő tavasszal, tartani kell attól, hogy most először veszélybe sodródik a magyar uniós tagság.