Orbán felkínálta magát és országát a szélsőjobboldali internacionálé javára

Orbán Viktor magyar miniszterelnök arra szólította fel Dallasban a konzervatív politikai aktivistákat, hogy fogjanak össze vele és európai támogatóival a progresszív liberalizmus legyőzésére. Ebben foglalta össze az amerikai főváros igen erősen konzervatív lapja, a The Washington Times a texasi CPAC-találkozón elhangzott beszéd lényegét. 

A tudósítás az Orbán-kormányzatról írva kitér arra, hogy bár Magyarország a NATO tagja, Orbán ellenzi, hogy fegyvereket szállítsanak Ukrajnának, és kisiklatta az EU egységét az orosz energia szankcionálását illetően.

„Amit szeretünk benne, az, hogy valóban fellép népe szabadságáért az EU zsarnokságával szemben” – idézi a The Washington Times Matt Schlappnek, a dallasi esemény elnökének az Orbánról megfogalmazott véleményét. Orbán sok olyan amerikai figyelmét megragadta, akit aggaszt a család hanyatlása – tette hozzá a CPAC-főrendező.

Az amerikai viszonylatban is jobboldalinak számító lap megemlíti, hogy a magyar kormányfőt nemrégiben bírálták azon beszéde miatt, amelyben óvta Európát a fajok keveredésétől. Bár csütörtöki beszédében Orbán közvetlenül nem szólt erről a korábbi kijelentéséről, ami politikai ellenreakciót keltett, annyit mondott, hogy már látja a másnapi fake news szalagcímeket, amik szerint a szélsőjobboldali, európai rasszista és antiszemita erős ember, Putyin trójai lova tartott beszédet az amerikai konzervatívok konferenciáján” – írja a The Washington Times, és hozzáteszi: a miniszterelnök kijelentette, hogy Magyarországon nulla toleranciát érvényesítenek a rasszizmussal és az antiszemitizmussal szemben.

Az amerikai főváros vezető liberális lapja, a The Washington Post azt emeli ki, hogy miközben ellenhatást keltett a „fajkeveredéses” beszéd, Orbán Dallasban Trumpot visszhangozta. Ez a cikk a szélsőjobboldali minősítést használja Orbán Viktorra, valamint úgy fogalmaz, hogy amerikai csodálóinak ezrei előtt beszélt. A The Washington Post egy másik írása szerint Orbán most fejtette ki eddig a legvilágosabban azt a felfogását, amit elemzők a szélsőjobboldal internacionáléjának neveznek. Ez az Atlanti-óceán mindkét partján működő szélsőjobboldali és ultranacionalista pártok szövetségét jelentené.

A szintén liberálisként elkönyvelt The New York Times elemzése kiemeli, hogy a magyar miniszterelnök nem kevesebbet hirdetett meg Dallasban, mint a globális világrend átalakítását.

A lap idézi Kim Lane Scheppele princetoni professzort, aki szerint Orbán gyakorlatilag felkínálta magát és országát a Republikánus Párt szövetségesének a mostani amerikai kormányzat ellenében, ahelyett, hogy az Egyesült Államok szövetségese akarna lenni a közös ellenséggel szemben.

A több mint egy évtizede hatalmon levő Orbán lebontott számos olyan politikai reformot, amit a Szovjetunió bukása után valósítottak meg, és eközben Vlagyimir Putyin orosz vezetőnek hízeleg. Ennek nyomán számos elemző egyfajta posztmodern diktátort lát benne, aki nem teljesen autokrata, de távolról sem demokratikus – írja a New York-i lap. Nemrégiben azonban – folytatódik az eszmefuttatás – Orbán túlment mindezen, és nyíltan felkarolta az etnonacionalizmust, amit az európai elitek fel akartak számolni a második világháború után. Magyarország továbbra is az EU tagja, de morális és politikai értelemben páriává vált, miközben Orbán elnyomta a sajtószabadságot, és Soros György elleni támadásaival antiszemita érzelmeket szított.

Még a dallasi beszéd elhangzása előtt jelent meg a BBC internetoldalán Nick Thorpe terjedelmes cikke arról, hogy Orbán Viktor Európában magányos ugyan, de Texasban barátok közt érezheti magát.

Az írás jórészben az Orbánnal a „fajkeveredéses” beszéd miatt összekülönbözött Hegedűs Zsuzsa véleményét ismerteti, az általa mondottak alapán igyekszik értelmezni magát az Orbán-rendszert.

„A kulcs Orbán és a Fidesz megértéséhez az, hogy alulról jöttek” – idézi Nick Thorpe a szociológusnőt. Mint Hegedűs elmondta neki, Orbán egy tipikus vidéki családban nőtt fel, főként a nagyszülei nevelték. Testnevelő tanára ismerte fel elsőként labdaérzékét, és vitte magával Székesfehérvárra, hogy megvegye neki az első pár futballcipőt. Orbánt és Hegedűst az hozta össze, hogy mindketten érdeklődtek a szegények és az elnyomottak iránt. Orbánnak idővel az lett az ambíciója, hogy visszatérjen a hatalomba, és ott meg is maradjon, és ehhez a vidék szavazataira volt szüksége. Ő maga, Hegedűs olyan vezetőt látott benne, aki nemcsak beszél, hanem cselekszik is.

Hegedűs Zsuzsa Arthur Finkelstein egykori republikánus kampánymenedzsert tartja felelősnek Orbán gondolkodásmódjának átalakulásáért. Szerinte Magyarországon az igazi kárt a finkelsteini gondolkodásmód okozta, vagyis az, hogy találd meg azt a témát, ami megosztja az országot, és a többség a legkeményebb álláspontot fogja választani. Ez a polarizáló erő még ma is Orbán gondolkodásmódjának a központi eleme, annak ellenére, hogy Finkelstein 2017 óta halott.

The Washington Post Orbán dallasi szereplése olyan volt, mintha Donald Trump beszélt volna, magyar kiejtéssel. A politikus, miközben a fajkeveredés miatti reakcióval hadakozik, azt visszhangozta, amit a korábbi elnök szokott mondani. A fórum díjazta keményen jobbos véleményét a migrációról és a melegségről, miközben a kormányfő tovább halad a tekintélyelvűség felé.

Azzal szilárdította meg uralmát, hogy határozottan elutasította a bevándorlást és a liberális demokráciát. Texasban sok ezer tisztelője előtt szólalt meg, olyan szöveggel, amelyet azok el is vártak tőle. Akár valamelyik republikánus jelölt is előkaphatta volna az idei kampány során.

Úgy vezette fel, hogy a két ország párhuzamosan küzd a közös ellenség, a globalisták, a progresszivisták, a kommunisták és az álhírek ellen. A házigazdák Tusványos ellenére sem mondták le meghívását. Amerikában olyanok vették védelmükbe, mint Trump és Tucker Carlson. Ő maga nem tért ki a pulpituson a fajok keveredésére, de felmentést adott magának, amikor kijelentette, hogy egy keresztény politikus nem lehet rasszista.

Viszont ostorozta az ellenségeit a sajtóban, illetve a baloldalon, mondván, hogy azok el akarják hallgattatni. A terem csupán félig telt meg, de a közönség lelkesen hallgatta a vendéget. Gyakori volt a taps és az éljenzés. Viszont pfújolás fogadta Soros nevének említését. De főként akkor volt ováció, amikor a hagyományos családok kerültek terítékre.

Mivel Orbán mind inkább karanténba kerül Európában, ez arra sarkallta, hogy sürgősen nyisson és erősítse meg viszonyát az USA-val a Republikánus Párton keresztül.

The New York Times A magyar miniszterelnök nem kevesebbre szólított fel az amerikai konzervatívok fórumán, mint hogy alakítsák át a világrendet, a követelés merészsége láttán még azok az elemzők is levegő után kapkodtak, akik régóta figyelik a pályafutását. Tudnivaló róla, hogy visszacsinált egy sor reformot, amit a rendszerváltás után vezettek be, miközben Putyinhoz törleszkedett.

Ezért a szakértők közül sokan posztmodern önkényúrnak minősítették. Tehát: aki nem teljesen autokrata, de már messzire került a demokráciától. Ám nemrégiben nyilvánosan bevállalta azt a fajta etnikai nacionalizmust, amelyet az európai vezetők a háború óta próbálnak kiiktatni. Ez volt a nevezetes beszéd a kevert fajú társadalomról.

Elisabeth Zerovsky, a lap szemleírója úgy látja, hogy Orbán azért annyira vonzó a katolikus értelmiség számára, mert úgy véli, hogy létrehozza a kulturálisan konzervatív katolikus ország ideálját, jóllehet, mindennapos a társadalmi elégedetlenség és lopakodva zajlik a világiasodás. Orbán maga nem különösebben vallásos. Kim Lane Scheppele azt mondja, templomban még sosem látták.

Az olyanoknak, mint Trump, az a fontos, hogy képes kicselezni a liberálisokat. Magyarország az EU tagja ugyan, de páriává válik, mivel lecsapott a sajtószabadságra és antiszemita érzelmeket gerjesztett, pl. a Soros elleni támadással. Kiközösített lett Nyugat-Európában, ezért vágyik a mostanihoz hasonló meghívások kínálta legitimációra. Ő viszont arra teszi a tétjét, hogy a korábbi elnök két év múlva visszatér.

Scheppele lélegzet-elállítónak nevezi, hogy Orbán gyakorlatilag felajánlotta magát és országát a republikánusok szövetségeseként a jelenlegi kormányzattal szemben. Tehát nem az Egyesült Államokkal kíván összefogni a közös ellenségek ellen.

Die Zeit Hősként fogadták Dallasban Orbán Viktort, ő nyitotta meg (?) a kőkemény amerikai konzervatívok konferenciáját, ám ott aligha tud a legutóbbihoz hasonló, rasszista gondolatokkal provokálni, szövetségeseket viszont annál inkább talál. A politikusnak akad egy-két rajongója, mint Marine Le Pen, a francia szélsőjobbos, vagy Giorgia Melon, a feltörekvő olasz postfasiszta. Vagy úgy is mondhatnók: az az amerikai jobbos ízlésvonal kedveli, amelyik enyhén szólva is kőkeményen konzervatív.

Végül is ez az ember fel tud mutatni pár sikert, ha arról van szó, hogy a jogállamot, a sajtót és a civil társadalmat saját célra politikai fűzőbe kell kényszeríteni. Az illiberális demokrácia voltaképpen útmutató a tekintélyuralom megtartásához, az ilyesmit azonban a republikánus univerzumban nem bírálják, hanem ünneplik.

Az állítólagos sikerreceptet Orbán egyszer már előadta 12 pontban májusban a CPAC budapesti fórumán. Kulturkampf ez a javából, nem csupán politika. De ezúttal még visszafogottnak számított a közeli múlt kirohanásaihoz képest. Tusványoson az egész nagy ideológiai kalapácsot lengette meg, amivel újabb döbbenetet keltett. Olyannyira, hogy még régi munkatársa is színtiszta náci szövegként értékelte.   

Ukrajnáról szólva azt hangoztatta, hogy a békét csak az olyan erős emberek képesek megteremteni, mint ő, illetve egészen konkrétan Trump. De kell neki valaki, mert Európában már mindenki kihátrált mögüle. A háborút súlyos gazdasági válság tetézi, a modellje nem működik olyan olajozottan, ahogy azt megpróbálta eladni az USA-ban az eszmetársaknak.

A klientúrának juttatott nagyvonalú adóelőnyökből és más kedvezményekből vissza kellett venni. Jó ideje először társadalmi nyugtalanságot tapasztalható. És most komolyan gondolhatja az EU, hogy visszatart pénzeket. Azt azonban senki sem hiszi, hogy Orbán beadja a derekát, vagy visszatér a jogállami elvekhez. Ezért már a következő európai választásokra kacsint, illetve arra, hogy hatalomváltás lesz Washingtonban.

BBC Orbán Viktor magára maradt Európában, viszont barátok között mozog Texasban. Vagyis lehet, hogy elidegenítette magától az uniós szomszédokat, akik a demokrácia aláásásával vádolják, de virágba borult szerelmi afférja a tengerentúli konzervatívokkal. Noha nagy vihart kavart a fajok keveredéséről szóló előadásával.

Hegedűs Zsuzsa szerint Orbán megértéséhez azt kell mindenekelőtt számításba venni, hogy a Fidesz-vezetők alulról jöttek. A kormányfőnek a hatalom visszaszerzéséhez szüksége volt a vidéki szavazatokra. Közben persze egyre inkább viszályba keveredett az EU-val, ám a minap lemondott tanácsadó szerint erről Finkelstein tehet. Merthogy a néhai kampányguru találta ki, hogy meg kell osztani az országot. Így ugyanis a lakosság többsége a legkeményebb álláspontra fog voksolni.

A polarizálás azonban ma is központi helyet foglal el a miniszterelnök gondolkodásmódjában. Hegedűs szerint, ami Tusványoson elhangzott, az olyan, mintha valaki égő gyufát tartana egy hordó olajhoz. Egyre jobban érezni a gazdasági válságot, ezért a szakértő attól fél, hogy lincselések jönnek, azoknak pedig tudjuk, általában kik a célpontjai. És akkor már túl késő lesz megállítani.

Ugyanakkor egyáltalán nem meggyőző a korábbi kormánymegbízott, amikor azt hangoztatja, hogy Orbán megértette a figyelmeztetést. De: akik Tusványos ügyében befolyásolták, azok szerinte jégre vitték a belső körből, mert úgy vélték, hogy fel kell szítani az indulatokat. Ezt persze nem árulták el a főnöküknek.

A texasi út ugyanakkor alkalmat nyújt a politikusnak, hogy megújítsa barátságát Donald Trumppal és az ellenzéki párt más vezetőivel. De legfőbbképpen, hogy a nemzeti szuverenitás bajnokaként lépjen a nemzeti porondra. Olyasvalakiként, akit komolyan vesznek. Azt reméli, hogy ily módon erősödik a pozíciója Európában, mert egyre jobban elszigetelődik a háború óta. Ám az út egyben diplomáciai kötéltánc.

Közben Magyarországon egyre több külföldi települ meg, Kínából, Afrikából, Oroszországból és Ukrajnából, vagyis a gyakorlatban nagyon is megy a „keveredés”.

The Economist Az amerikai jobboldal azért imádja annyira Orbánt, mivel modellül szolgál, hogy mit tud elérni a jobbos populizmus. A konzervatív értékeket meglobogtatva 8 éve megígérte, hogy illiberális demokráciává alakítja át Magyarországot. Törölte a gender tanulmányokat az egyetemek kínálatából, telerakta a bíróságokat és a sajtót saját embereivel, kézben tartja az állami intézményeket.

Hatalmát megszilárdította, a tényleges ellenzék lehetőségét felszámolta. A gazdaság nagyrészét vazallusokra bízta, barátai és családtagjai megszedték magukat. Mindez pedig vonzó az amerikai jobboldalnak. Sikerét az magyarázza, hogy kétharmada van. Kulturális háborúval cserkészte be a szavazókat, meglovagolva az emberek félelmeit.

Azt állítja, hogy az ország Trianon, illetve a szovjet iga miatt szenvedett, illetve szenved még ma is. Vagyis a magyarok áldozatok. A keresztény identitásra épít, az EU-t létveszélynek tekinti. Ám a fenyegetések a legtöbbször légből kapottak. Kirohan a muzulmán betolakodók ellen, miközben a népesség 84%-a fehér. De a taktika meghozza a gyümölcsét.

Az amerikai konzervatívoknak azt mutatja, hogy lehetséges keresztény, etno-nacionalista állam, ahol kevés a fék és ellensúly, mindig egy párt győz, ám a látszat mégis az, hogy érvényesül a demokratikus kormányzás. Egyben illusztrálja, mennyire eredményes lehet a populista félelemkeltés. A republikánusok abban bíznak, hogy le tudják koppintani a módszert az időközi választásokon.

Le Monde Magyarország szép csendben megnyitja a határait a vendégmunkások előtt, a kormány lehetővé tette, hogy ázsiaiak két évig dolgozzanak az országban, mivel nincs elég munkáskéz. A kisteleki kábelgyárba pl. Indonéziából érkeztek. Nettó alig 600 eurót keresnek, ennyiért a magyarok nem vállalták a feladatot, de még ukránok és románok sem.

A bevándorlás elleni ádáz harcáról ismert Orbán Viktor országában a cégvezetés a legnagyobb óvatossággal járt el, nehogy a helyiek reakciója kedvezőtlen legyen. Az idegenek másutt laknak, egy olyan településen, ahol megszokottak a külföldiek. A magyar alkalmazottaknak elmagyarázták a kulturális különbségeket, ideértve, hogy miért kellett muzulmán imatermet nyitni.

Hogy hány külföldi vendégmunkásról van szó, arról jelenleg nincsenek hivatalos számok, de az ilyen emberek ezrével jöttek az utóbbi hónapokban az iparba, mezőgazdaságba, idegenforgalomba, betölteni az üres helyeket. Hogy engedélyt kaptak, az valóságos forradalommal ér fel. Orbán 6 éve még azt bizonygatta, hogy a gazdaság egyetlen migránst sem igényel. Most pedig azt fejtegette, hogy a magyarok nem akarnak Európán kívüli népségekkel keveredni.

A terepen ennek megfelelő az elutasító reakció, László Zoltán, a Vasas Szakszervezet elnökhelyettese szerint vannak incidensek. De hát a kormányfő évek óta azt programozta be a fejekbe, hogy az idegenek ártanak az országnak. A szélsőjobbos ellenzék ellenben bírálja a kétkulacsos magatartást.

Ugyanakkor gond, hogy sok vendégmunkás ugródeszkának tekinti Magyarországot és továbbáll, kihasználva a schengeni szabad mozgást. Mert Berlinben vagy Párizsban még a feketemunkáért is többet kap, mint nettó 600 eurót.

Süddeutsche Zeitung Ungvár és Kárpátalja a béke szigete Ukrajnában, ott nem érződik a háború, miközben rengeteg menekült költözött a területre. Nincsenek katonák és úttorlaszok az utcákon, viszont áttette egy sor cég is a székhelyét az ország belsejéből. Főként számítástechnikai vállalkozásokról van szó. Abban bíznak, hogy oroszok nem merik célba venni a körzetet, mert túl közel van a határ, és a rakéták könnyen NATO-területen csapódhatnak be.

A harcok kezdetén napi 15 ezer menekült érkezett Kárpátaljára, de sokan közülük nem mentek tovább, hanem maradtak. 80 ezren vannak jelenleg a 160 ezres Ungváron, összlétszámuk 400 ezerre tehető a körzetben. A helyi önkormányzat azon van, hogy felkészüljön a télre, miközben újabb tömegek várhatóak, mert főként keleten nincs gáz és áram.

Neue Zürcher Zeitung Timothy Snyder úgy véli, hogy megingott Vlagyimir Putyin hatalma, bár igazából továbbra sem lehet tudni, mi zajlik a Kreml falai mögött. A Yale Egyetem Kelet-Európával foglalkozó neves történésze ezt részben abból következteti ki, hogy újabban fura nyilatkozatok hangzanak el az elnök közvetlen környezetéből a háború jelentőségéről, arról, mi vár az ukránokra és a Nyugatra.

Ám éppen ez támasztja alá, hogy kicsúszik az ellenőrzés a politikus kezéből, amikor kezd kirajzolódni az orosz vereség. Ezek a kijelentések ugyanis azt igyekeznek sugallni, hogy az oroszokat nem lehet megállítani, ami távolról sem igaz. Már kénytelenek voltak feladni az elfoglalt területek jó részét.

Igazából ez a retorika a Putyin bukása utáni hatalmi harcot vezeti be. Arról árulkodik, hogy fontos szereplők, mint Medvegyev és Lavrov, tudják, hogy országuk a legjobb úton halad a vereség felé. De ugyanezt bizonyítja, hogy az elvileg legyőzhetetlen orosz hadsereg mennyi tisztet és hadianyagot veszít. Úgyhogy már a fennmaradása is veszélybe kerül.

A szankciók csak rontanak a helyzeten. Egy szuperármádia nem könyörög Teheránban drónokért, amiket nyugati alkatrészekből gyártanak. Nem beszélve a harcokban elesett rengeteg katonáról. Az orosz állam nem alkalmas a háború megvívására. A vezetés fasisztaként viselkedik ugyan, viszont nincs meg a képessége a totális háborúra. Hatalma azon alapszik, hogy leszereli a lakosság elégedetlenségét.

Putyin láthatólag fél attól, hogy a rezsim belebukik, ha elrendeli az általános mozgósítást. Csakhogy a katonai vállalkozás megrendíti a rendszert. És az elnöknek kell elvinnie a balhét, ha rosszul üt ki a hadművelet. Puccsra azonban aligha lehet számítani, és attól sem kell félni, hogy valami váratlant és drasztikusat húz a csatatéren. Az ugyanis a fiaskó beismerésével volna egyenlő.

Ahhoz, hogy a harcok véget érjenek, az kell, hogy az ukránok nyerjenek. A Nyugat számára ebből az következik, hogy őrizze meg a türelmét és elszántságát, illetve továbbra is adjon fegyvereket Kijevnek.