Magyarország nem szolgál mintaként a konzervatívok számára: igaz ugyan, hogy Orbán Viktor a liberális zsarnokság elleni harcáért szokott méltatásban részesülni, de azért ő a végén mindig átveszi a pénzt Brüsszeltől.
Ezt a meglehetősen vitriolos véleményt a konzervativizmus nem kisebb médiaintézménye fejtette ki, mint az amerikai nagytőke vezető lapja, a The Wall Street Journal. A cikk szerzője, Joseph C. Sternberg korunk egyik furcsa jelenségének nevezi, hogy bizonyos fajta konzervatívok Magyarországot tekintik a keresztény kormányzás olyan modelljének, aminek a követésére a Nyugatnak törekednie kellene. Szerinte ez magyarázhatja, hogy a múlt héten a kívánatosnál is többet lehetett olvasni arról, miként választották meg újra Orbán Viktort egy kicsiny és diszfunkcionális állam miniszterelnökének.
Az orbánizmus melletti érvelés arról szól, hogy Orbán küzdelmet vív. Nemzetközi reputációját és néhány hazai sikerét az Európai Unió brüsszeli nagyságaival és más tagállamok vezetőivel való heves politikai konfliktusai alapozzák meg – írja a The Wall Street Journal szerzője. Kitér a közel-keleti eredetű, 2015-i tömeges migrációval kapcsolatos nyitásellenességére, illetve az újabban a szexuális neveléssel kapcsolatos megnyilvánulásaira.
A hitelességet illetően azonban megjegyzi: Orbán valójában egyáltalán nem harcol olyan keményen. A bajvívás küzdőterepét az EU-költségvetés adja, és Magyarország az uniós alapoknak nettó kedvezményezettje. Ami most sürgető ügy, az a koronavírus-járvány miatti visszaesésből való kiemelkedést segítő helyreállítási alap 7,2 milliárd eurós tétele. Ezt Brüsszel visszatartja – Orbán szerint azért, mert ő konzervatív, Brüsszel szerint viszont azért, mert Budapest korrupt. A gőgös európai bürokráciáról szóló minden panaszkodás mellett is az a helyzet, hogy Brüsszelnek egyedül a pénzen keresztül van bizonyos hatalma. Ez nem kis befolyás, mégis olyan jellegű, amiről a tagállamok viszonylag szabadon eldönthetik, hogy elfogadják vagy elutasítják.
Ha Orbán valóban úgy gondolja, hogy az EU követelései olyan ügyekben, mint például az igazságszolgáltatás szervezete, tűrhetetlen támadás jelentenek a magyar szuverenitás ellen, akkor visszautasíthatja a brüsszeli alamizsnát. Még azt is javasolhatja, hogy Magyarország távozzon az EU-ból, Nagy-Britannia ezt megtette – jegyzi meg Joseph C. Sternberg. Hogy mindezt nem teszi – folytatódik a gondolatmenet – nem vált ki akkora zavarodottságot, mint amekkorát kelthetne, és ennek az az egyik oka, hogy az EU továbbra is népszerű Magyarországon, mégpedig nagyobb arányban, mint a tagországok átlagában, és a magyarok nagyobb arányban bíznak az EU-ban, mint a saját kormányukban.
A The Wall Street Journal szerint Orbán a feje tetejére állítja a szuverenitás kérdését. Nem a magyarok szuverenitása forog ugyanis kockán, hiszen a magyarok olyan döntést hoznak a bevándorlást vagy a szociálpolitikát illetően, amilyet csak akarnak, feltéve, ha adóforintjukkal hajlandóak finanszírozni saját kormányukat. A tét valójában a liberális társadalmi berendezkedésű európai államok adófizetőinek a szuverenitása, vagyis az a kérdés, eldönthetik-e ők, hogy miféle szomszéddal hajlandóak bőkezűek lenni.
Az amerikai szerző példaként kiragadja a szexuális orientáció kérdését. A Pew közvélemény-kutató 2019-i felmérése szerint a magyarok 49 százaléka gondolja úgy, hogy a homoszexualitást el kell fogadnia a társadalomnak. A németek körében 86 százalék véli ugyanezt, miközben ők írják meg a csekket.
Az Európai Unió számára a The Wall Street Journal szerint nem az a veszély, ha az olyan jótékonykodási esetek, mint amilyen Magyarország, távoznak a közösségből. A veszély az, hogy a nagy finanszírozó tagállamok feladhatják, ha úgy ítélik meg, hogy az EU már nem szolgálja az általuk vallott értékeket. Orbán zsenialitása pedig abban rejlik, hogy képes megtalálni, hogyan profitálhat politikailag abból, amikor megadja Brüsszelnek a lehetőséget, hogy erényesnek mutatkozzék.
Az amerikai üzleti körök lapjának a szerzője szerint azok a konzervatívok, akik jegyet váltanak erre a rossz előadásra, átsiklanak afölött, hogy Orbán elmulasztja izmokkal is alátámasztani a szájhősködést. Orbán azt a lehetőséget nyújtja számukra, hogy megvívhatják a jó harcot, de az sohasem annyira kemény csata, hogy a bukás kockázatát hordozná.
(helyben.hu) Ha Le Pen nyer nem egészen két hét múlva, Orbán mellett leginkább Putyin örülhet. Magyarország két orosz oligarchát le akart vetetni a legújabb európai szankciós listáról.
Financial Times Zűrzavarba taszítaná az uniót és a NATO-t is, ha Le Pen kerekednék felül a francia elnökválasztás nem egészen két hét múlva esedékes 2. fordulójában, amire azért még mindig van esély. Így látja Gideon Rahman, az újság első számú külpolitikai elemzője, és állítása alátámasztására felidézi, hogy a Nemzeti Gyűlés elnök asszonya 5 éve még azt hirdette, hogy teljesen egybevág Trump, Putyin és az ő politikája.
De ha tényleg ő nyerne a szélsőjobb reprezentánsaként, akkor azt is látni kell, hogy az egész Európát veszélybe sodorná. Hiszen célja az unió megrendítése, ezért épített ki szoros viszonyt az illiberális magyar, illetve lengyel kormánnyal. Orbán Viktor ellen rendre felhozzák Brüsszelben a jogállam és a médiafüggetlenség megsértését, valamint a korrupciót.
Nagy jóindulattal ezt lehet úgy tekinteni, hogy Le Pen nem hagyja magát befolyásolni a miniszterelnök vétkei által, de ha a pesszimista oldalról közelítünk, akkor inkább úgy kell mondani, hogy a magyar modellt követendő célnak tekinti. Mindenesetre: ha ők ketten egyidejűleg gyakorolják a hatalmat országukban, akkor sokkal megalapozottabbnak hangzik Orbánnak az a kijelentése, hogy Európa számára a jövő az illiberális nacionalizmus.
The Washington Post Új front nyílt a populizmus elleni küzdelemben, éspedig Franciaországban. Merthogy Putyin a háborúval egyúttal próbálja meghódítani Európa szívét és lelkét is, de ezen a vonalon sem áll jól. A nagy többség ugyanis egyáltalán nem kér az agresszióból, illetve az illiberális ideológiából. Magyarország azonban kilóg a sorból, és csatlakozhatnak hozzá a franciák.
Le Pen hiába próbálta feledtetni: ott van rajta a bélyeg, hogy a jobb szélről indult és védelmébe vette az orosz elnököt. Továbbá: nem titkolja, hogy a francia haderők az ő irányítása alatt nem tartoznának a NATO egységes katonai parancsnoksága alá.
Vagyis úgy kellene Moszkvának, mint egy falat kenyér, noha bizonyos fokig pont azért ennyire népszerű, mert sokan megriadtak, miután az agresszió felhajtotta az élelem és az energia árát. Viszont az első forduló arról tanúskodott, hogy nem a szélsőjobb tört előre: a populisták bizonyultak igen vonzónak. Ugyanakkor most a hátralévő nem egészen két hétben Macronnak be kell vetnie apait-anyait, ha meg akarja menteni Franciaországot és Európa kulcsjelentőségű politikai közepét.
Nagy hiba lenne bármiféle elégedettség Macron részéről, mert késhegyig menő csörte jön Le Pen ellen – mutat rá a The Times vezércikke. Ő az esélyes ugyan, ami pozitív a franciák, illetve a világ szemszögéből, de nem szabad egy pillanatra sem engednie a szorításból, mert a kihívó valójában báránybőrbe bújt farkas, bármennyire igyekszik is megszépíteni a magáról kialakult képet. Hiszen azt hirdeti pl., hogy a francia jogot kell érvényesíteni az uniós szabályokkal szemben.
Ám ha ő költözhetne be az Élysée Palotába, az nehezen kezelhető válságot robbantana ki az EU-ban. Viszont nagyot lendítene az illiberális magyar és lengyel „demokrácián”. De nála az a legrosszabb, hogy nem hajlandó hitet tenni a szabályozott nemzetközi rend, illetve a nyugati összefogás mellett. Moszkva viszont nagy örömmel fogadná, ha ő lenne az új elnök. Ami nincs kizárva, mert két hét nagyon sok idő a politikában.
Die Presse Közép- és Kelet-Európa kezdhet aggódni, mert része Putyin terveinek, olyannyira, hogy ezek az országok rajta sincsenek az orosz politika legújabb térképein, mert Moszkva hozzácsapná valamennyit valamelyik nagyobb, környező vazallus államához. Így értékeli Michal Hvorecky, szlovák elemző, aki azonban reméli, hogy az invázió a legtöbb embert ráébresztette, hol tart már Oroszországban a demokrácia felszámolása.
Orosz földön a turbókapitalizmus szervült az önkényuralommal. Dől a gyűlölet a közmédiából a szabad nyugati világ ellen, Moszkva szemében ugyanakkor az ukránoknak nincs létjoguk. Viszont a térség közepe sok mindenben pont az orosz állapotokat idézi, lásd, hogy a magyar hivatalos propaganda sajtómanipulációkra és cenzúrára támaszkodik. Jó pár politikus maga is szívesen lenne diktátor, ehhez pénzt is kap az orosz vezetéstől.
A háború feltárta, mekkora rombolást képes okozni a hazugságcunami. Az ukránok azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy szabad, független, demokratikus államban élhessenek. Csak éppen félelmetes belegondolni, hogy hol érhet véget a viszály, ha Putyinon múlik.
A The Times kommentárja szerint Oroszország kismiska ahhoz képest, amit Kína csinál világuralmi törekvései érdekében. E tekintetben igazából nem is lehet Moszkvát és Pekinget egy lapon említeni, ennélfogva Hszi a nagyon kemény ellenfél a Nyugat számára. Hiszen az ország lakossága és gazdasági ereje egyaránt óriási. Moszkva rendszere ezzel szemben összeomlóban, céljai legfeljebb a regionális látóhatárig terjednek.
Kína ugyanakkor a földkerekség vezető hatalma kíván lenni alig 25 év alatt, a népköztársaság kikiáltásának 100. évfordulójára. Ezért beruházások révén gazdasági hadállásokat épít ki egy sor égtájon. Európában befolyásának két nagykapuja Magyarország és Szerbia a számára. Peking kihasználja, hogy a Nyugat tudatlan, fenn hordja az orrát, ugyanakkor félénk, engedékeny, viszont mohó. És már készül a nagy összecsapásra. Célkeresztjében ott az egész világ.
Reuters A magyar diplomáciai képviselő megpróbálta elérni az uniós nagykövetek legutóbbi ülésén, hogy két orosz oligarchát ne tegyenek feketelistára. Az egyik Moshe Kantor, akinek nagy műtrágyagyára van és az Európai Zsidó Kongresszus elnöke, bár a szervezet már bejelentette, hogy rövidesen lemond a tisztségéről. Vele is az a baj, hogy túlságosan is szorosan kötődik az orosz elnökhöz. A magyar érv ezzel szemben az volt, hogy köztiszteletben áll, több európai országban is magas kitüntetést kapott.
De a magyarok kivették volna a szankciók hatálya alól a Szberbank elnökét is, pedig ez a pénzintézet intézi az olaj- és földgázexporttal kapcsolatos anyagiakat. Ám a megszorítások nem vonatkoznak rá, éppen azért, mert orosz energiahordozók nélkül nagy bajba kerülne több európai gazdaság is. Viszont az érintett üzletemberek vagyonát befagyasztják, bár egyelőre nem nyilvános, hogy Magyarország lépett-e már ez ügyben. Ám a diplomáciai kezdeményezés megbukott a többiek ellenállásán, mind Kantor, mind Gref ügyében.
Süddeutsche Zeitung Magyarok tetemes hányada azért voksolt Orbánra, mert megfeledkezett a Fidesz 12 éves uralmának mérlegéről – mutat rá Lacy Kornitzer, a Berlinben élő irodalmár és rendező, aki a többi közt Kertész Imre egyik fordítója. Kérdésnek tekinti azonban, hogy Európa képes-e ellenállni az újabb jobbratolódásnak.
Ám a magyar lakosság nagyobbik része megint behódolt a miniszterelnök mágneses vonzerejének, így aztán Magyarországon megy minden tovább, mint eddig; az persze más kérdés, hogy lehet-e ezt stabilitásnak nevezni. De bejött, hogy a társadalom nagyobbik része még alapkérdésekkel sincs tisztában, így aztán könnyű volt befeketíteni előtte az ellenzéki riválist.
Még ha kiderül is, hogy Orbán időnként hazudik, akkor is megvan rá a módszer, hogy ezt miként álcázzák stratégiaként. Lásd, hogy a magyarok bajaiért az unió a hibás. Noha a lakosság jó része nincstelen és szellemi-erkölcsi értelemben széthullott a politika. Viszont lassan visszaáll a rendi társadalom.