Orbán mindig elmegy a falig

„Orbán Viktor sosem sértette meg az uniós jogot, bár az igaz, hogy mindig megpróbál elmenni a falig”– nyilatkozta Magyarország bécsi nagykövete.

A vezető diplomata hozzátette, hogy a többi közt a migrációs kérdés igazolta: nem mindig okvetlenül a többségnek van igaza. Nagy Andor, akit a Kurier/Neue Kronen Zeitung a miniszterelnök bizalmasának nevez, miután volt a politikus kabinetfőnöke, országgyűlési képviselő, mellesleg Soros-ösztöndíjas is, szóval a diplomata azt bizonygatta, hogy Orbán igyekszik kitapasztalni, hol van a fal, de kivétel nélkül hátrébb lépett, ha kiderült, hogy megszegne valamint európai alapjogot. Folyvást kész volt arra, hogy megegyezésre jusson a Bizottsággal.

Az interjúalany úgy értékelte, hogy van abban logika, amit a miniszterelnök csinál: egészen egyedülálló a földrészen, hogy próbál a fal mentén haladni, mi több, időnként túl közel megy ahhoz, de amikor látja, hogy nem lehet továbbhaladni, akkor mindig hátrább lép. A nagykövet a szokásos fideszes érvet vette elő annak megcáfolására, hogy Orbán bezsebeli ugyan a brüsszeli támogatásokat, ám közben idehaza az EU ellen uszít. Azt bizonygatta, hogy a kohéziós alap nem ajándék. Magyarország ugyanis annak idején megnyitotta a piacát, ám tanulmányok bizonyítják, hogy a külföldi cégek legalább kétszer annyi pénzt visznek ki, mint amennyi szubvenciót az ország kap. Másként kifejezve, a források négyötöde visszajut a nettó befizetőkhöz – jegyezte meg a diplomata. A jelentés megemlíti, hogy a kormányfő a napokban részsikert ért el az uniós hatóságokkal vívott harcban, mivel Brüsszel nem tesz semmit a vitatott felhatalmazási törvény ügyében. Ám az ország ellen már így is szép számmal van folyamatban kötelezettségszegési eljárás. Így azért, mert a hatalom beleavatkozott a jegybank, az igazságszolgáltatás és az Adatvédelmi Hatóság illetékességébe. Teljesen bizonytalan a Fidesz néppárti tagsága is.

A 27 EU-tagállam közül csak Magyarország nem támogatta a kulturális minisztereknek azt a felhívását, hogy a koronaválság miatt a művelődésnek is a sajtónak is juttatni kell az uniós segélyprogramokból – írja a Süddeutsche Zeitung. A nyilatkozat méltatja azt a szerepet, amelyet az alkotóművészek és a sajtómunkások töltenek be a demokratikus társadalmakban. Egyben sürgeti, hogy a „Kreatív Európa” elnevezésű támogatási csomagot a lehető legrugalmasabban kell felhasználni.

A válságot kihasználva tekintélyelvű kormányok, köztük a magyar, gúzsba kötik a sajtót, ám annak fel kell vennie a kesztyűt – hangsúlyozza a Frankfurter Rundschau kommentárja, egy nappal a sajtószabadság világnapja előtt. Mert mint megállapítja, az újságírásra minden eddiginél nagyobb szükség van, hiszen az emberek bizonyosságra vágynak, hogy megfelelően tájékozódni tudjanak és meghozhassák a kellő döntéseket. Újra szilárd talajt akarnak érezni a lábuk alatt. A jó média feltárja a hatalmi játékokat és szervezi a demokratikus vitát. Ez elemi feladat a minőségi újságírás oldaláról egy olyan társadalomban, amely éppen a félelemmel küszködik. Ehhez azonban az kell, hogy utána menjen a dolgoknak, ne hagyja, hogy a másik oldal elnyomja. Még akkor sem, ha egyre többen adnak hitelt a populisták és szélsőjobbosok összeesküvés-eleméleteinek, pocskondiázásainak. Mert szembe kell szállni azzal, hogy autoriter rezsimek a járványra hivatkozva szétverjék a sajtó függetlenségét. Meg kell akadályozni, hogy megerősítsék hatalmukat, akár olyan helyen is, mint az EU-tag Magyarország, amint azt a Riporterek Határok Nélkül éves jelentése a minap aláhúzta. Fenyegetően felgyorsult, hogy egyes hatalmak lekötözzék a médiát, ám ez ellen mindenkinek fel kell lépnie, beleértve a demokratikus intézményeket és a civil társadalmat. Mert csak az erős demokrácia szavatolja a szabadságot és nyújt lehetőséget víziókra – például egy jobb világ reményére a ragály után.

Magyarországon módszeresen lerombolták az újságírás tekintélyét – mondja a Süddeutsche ZeitungbanGergely Márton, a HVG felelős szerkesztője, az egykori Népszabadság főszerkesztő-helyettese, akit a sajtószabadság világnapja alkalmából kért fel a lap, hogy a többi közt egy hondurasi, fülöp-szigeteki és libériai kollégával együtt számoljon be a nemzeti médiában tapasztalható állapotokról.

Mint a német lap írja, a magyar kormány elfogult hazudozónak állítja be a sajtót, ugyanakkor bizonyos orgánumoknak nem ad interjút, ellenben azt terjeszti róluk, hogy hamis híreket közölnek. A rémhírterjesztésről hozott új törvény miatt a tömegtájékoztatásban eluralkodott a félelem, hogy a jogszabályt az újságírók ellen is be lehet vetni. De hát nyilvánvalóan éppen a megfélemlítés volt a cél. Miközben a hatalom vastagon folytatja a dezinformációt. Ránézésre olyan, mintha Magyarországnak nagy mázlija volna, de az operatív törzs nyilatkozataiban nem lehet megbízni. A kényes kérdésekre nemigen válaszol. Egy olyan országban, ahol már nem sok maradt a szabad médiából. Utóbbi jövője immár csupán néhány száz független újságírón múlik, az orgánumok nagy része Orbán-barát vállalkozók kezében van. Hiteles adatokat legfeljebb név nélkül lehet kapni, iskolaigazgatóktól, orvosoktól. Viszont a koronavírus miatt 50 százalékkal nőtt a kritikus szerkesztőségek olvasottsága, mert az emberek korrekt információkra vágynak.

Egy másik nyilatkozó az a szerb újságíró, akinek előbb egy késő este átkutatták a lakását, majd egy napra lecsukták, végül pedig perbe fogták, mert pár órával korábban megírta, hogy az ápolószemélyzet semmilyen védőfelszerelést sem kap a helyi kórházban. Az őrszobán kényszerítették, hogy nevezze meg forrásait. Bár már idáig sok mindennek minősítették, árulónak, a külföldi sajtó spiclijének, most azonban méretes gyűlöletkampány zajlik ellene. Ha pedig elítélik, akkor 6 hónaptól öt évig terjedő börtönnel sújthatják. A kábítószer-kereskedők kevesebbel megússzák.

Az újság Szlovéniából azt az újságírót kereste meg, aki ellen szintén rágalomhadjárat indult, mégpedig annál a tévénél, amelyet Orbánhoz közeli üzletemberek finanszíroznak. A bűne az volt, hogy megkérdőjelezte az új, Jansa-féle kormány által kiadott információs törvény jogosságát. Azóta minősítették az állam ellenségének, terroristának, a „mély állam” tagjának, de kap névtelen halálos fenyegetéseket is. A miniszterelnök maga nyilvánosan ócsárolja a médiát. Át akarja venni a köztévé és -rádió irányítását. Egyébként az újságíró ugyanaz, mint aki 6 évvel ezelőtt börtönbe juttatta Jansát, miután feltárta annak korrupciós ügyleteit. Ám most az életéért aggódik.

Az egyik vezető lengyel liberális értelmiségi arra figyelmeztet, hogy ha valaki meg akarja érteni a kelet-európai szkepszist a Nyugattal szemben, annak nem csupán a térség múltját, hanem a jelenét is meg kell ismernie – írja a Neue Zürcher Zeitung.

Jaroslaw Kuisz, a „Kultura Liberalna” nevű tekintélyes hetilap társkiadója úgy véli: ezek az országok félnek attól, hogy eltűnnek a térképről, és sokan nem szeretnének megint pofára esni. Nem tartanák jónak, hogy újból megváltozzanak az intézmények és a szokások, bár azért látványos különbségek vannak az érintett államok között. Összeköti viszont őket, hogy önállóságuknak véget vetett a német, illetve az orosz megszállás, és a háború után az, hogy betagozódtak a szovjet birodalomba. Épp ezért számukra jóformán neurotikus jellegű téma a szuverenitás. A nemzethalál miatti kollektív félelmek továbbélnek a rendszerváltás után, a globalizálódás viszonyai közepette is. A Kelet és Nyugat közti különbségek csak 25 év elteltével, pl. a migránsválság kapcsán kerültek ismét előtérbe. Közülük a legfontosabb, hogy a régi és az új tagok teljesen más okok miatt léptek be az EU-ba. A keletieket nem a békevágy, a múltbeli ellentétek rendezése, hanem az vezérelte, hogy szabaduljanak a szegénységtől, a szovjet gazdasági modelltől. Viszont nagyon rosszul érintette őket, hogy – okkal, ok nélkül – úgy érzik, veszélyben a szuverenitásuk.

A térség népeit talán még sosem kötötte össze ennyi szál, mint jelenleg, ugyanakkor kiugranak az eltérések is. Nagyjából azóta, hogy Orbán Viktor meghirdette az illiberális fordulatot, illetve hogy beütött a bevándorlási hullám, amire a V4-ek sajátos választ adtak. Ezek az országok már nem koppintják a Nyugatot, viszont a liberalizmus elutasítása lehetőséget nyújt nekik, hogy a nemzetközi politika áldozatának állítsák be magukat. Így gondolkodnak a PiS vagy a Fidesz hívei. De ugyanez az attitűd csapódott le abban is, hogy pár hete az elsők között zárták le a nemzeti határokat. 1989 után a nyitás esélyt sugallt egy jobb életre, ám kiderültek a hátulütők, így az agyelszívás. De bármelyik modellről van is szó a régióban, a liberális nyugati orientációról vagy éppen a jobboldali-konzervatív megközelítésről, a lényeg, hogy hagyjanak nekünk békén, Nyugat-Európa ne avatkozzék be. Állam, nemzet és család ügyében ragaszkodunk a saját értelmezésünkhöz. Paradox ugyanakkor, de mindkét irányzat Európa-párti. Ez magyarázza az EU nagy népszerűségét a lengyeleknél és a magyaroknál.  

Putyin csak a jól bevált gyakorlatot alkalmazza, amikor külföldön keres ellenséget, ám alighanem öngólt lő, amikor ezúttal cseh politikusokat vesz célba – írja az American Enterprize Institute cseh származású elemzője a The Washington Postban. Dalibor Rohac szerint az elnök bajban van, hiszen nem tud mit kezdeni a koronavírussal, ráadásul erősen megcsappantak az olajbevételek. Ezért indított támadást több cseh közéleti szereplő ellen a többi közt Konyev marsall prágai lovas szobrának eltávolítása ürügyén. A cseh elhárítás olyannyira komolyan vette a veszélyt, hogy védelmet nyújt a főváros polgármesterének. A másik kiszemelt egy kerületi elöljáró, aki átkeresztelte az orosz nagykövetség előtti teret, és a tekintélyelvű rezsimek nagy ellenfeleként a meggyilkolt orosz ellenzékiről, Nyemcovról nevezte el azt. A háborúskodás részeként az orosz államfő a minap aláírta azt a törvényt, amely bűncselekménynek nyilvánítja a külföldön lévő orosz háborús emlékművek megrongálását.

A cseh kormány viszonylag visszafogottan reagált a fejleményekre, részben, mert Zeman elnök erősen Moszkva-párti, részben pedig, mivel a kabinetnek csakis a kommunista párt támogatásával van többsége. Az államfő idáig azzal érvelt, hogy a mai Oroszország nem azonos a korábbi, félelmet keltő Szovjetunióval, és ha kiközösítik, akkor a csehek, szlovákok és magyarok saját magukat lövik lábon, kiváló üzleti lehetőségek előtt csapják be a kaput. Ám a Kreml hangvételének és ellenséges lépéseinek a tükrében megalapozatlan az ilyesfajta állítás. Ráadásul az oroszok tönkreteszik saját, több éve tartó próbálkozásukat, hogy befolyásra tegyenek szert Csehországban, ugyanakkor bizonyítsák a nyugati szankciók szükségtelenségét. Emellett a cseh állam a NATO és az EU tagja, és most mindkettőben csak tovább erősödött a meggyőződés, hogy keményebben kell fellépni az orosz elnök ellen.

Ez meg nem jó hír Putyinnak. (A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.)