(Forrás: hirklikk.hu/NVZS) „Hol van már az a terve, hogy ő, Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök, aki nemcsak európai, hanem egyenesen globális szintű politikus, majd szépen egyesíti a két nagy szélsőjobboldali frakciót az Európai Parlamentben!” („Csak európai módon” – a nyitó kép forrása: Reuters.)

Így reagált Dérer Miklós külpolitikai szakértő arra az értesülésre, ami szerint a magyar miniszterelnök egy újabb szélsőjobboldali frakciót próbál létrehozni, miután még a Meloni-féle ECR sem kért belőle, s így a Fidesz hoppon, azaz továbbra is frakción kívül maradhat. A Magyar Atlanti Tanács volt főtitkára szerint ez megalázó a Fidesznek, amely így nyíltan szélsőjobb erővé válik, személyesen Orbán Viktornak is, ám ami még nagyobb baj, egyben Magyarország számára is.

Új EP-frakció létrehozásáról tárgyal Orbán Viktor – tudta meg a Népszava. A magyar pártelnök-kormányfő a cseh Andrej Babis ANO pártjával és a szlovák Robert Fico-féle SMER-rel fogna össze. Az ötletgazda Orbán azt szeretné, ha a lengyel Jog és Igazságosság (azaz Jaroslaw Kaczynski pártja), továbbá a Szlovén Demokrata Párt (Janes Janza pártja) is csatlakoznék az új szélsőjobboldali tömörüléshez. Egymástól független uniós források is megerősítették a Népszava értesülését. 

Az egyetlen politikai csoporthoz sem tartozó Fidesz, a liberálisokat elhagyó cseh ANO és a szocialistáktól kitessékelt szlovák Smer egy döntően közép- és kelet-európai képviselőket összehozó, a politikai fősodorral szemben álló blokkot kíván létrehozni a visegrádi országok bázisán.

A két magyar, a cseh és a szlovák párt összesen 23 helyhez jutott a június 9-i választáson (a Fidesz 10, az Európai Néppártból kilépett KDNP 1, az ANO 7, a SMER pedig 5 képviselőt küldhet az EP-be), azaz szorosan, de éppen teljesülhetne a frakcióalakítás egyik kritériuma (pontosan ennyi képviselő kell hozzá). De ez csak az egyik feltétel, mert az is alapvetés, hogy hét tagállamból kell összeállniuk a politikai erőknek – az alapításra kész négy párt azonban csak három országból „származik”.

Sokat lendítene az ügyükön, ha csatlakoznék a lengyel és a szlovén párt, ám ez meglehetősen kétséges. Az 5 képviselőt az EP-be küldő szlovén SDS ugyanis tagja a (a Fideszt évekkel ezelőtt onnan kiszorító) Európai Néppártnak, ami ráadásul már megválasztotta egyiküket a frakció alelnökévé. Némileg bíztatóbb lehet az euroszkeptikus, Meloni-féle Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakcióhoz tartozó lengyel PiS esete: a Népszava információi szerint ugyanis a 20 lengyel PiS képviselő megosztott a csoport irányvonala miatt (hírek szerint aligha fognak össze Orbánékkal…), többen aggódnak, hogy Meloni lepaktál a kereszténydemokratákkal és letér az ECR által követett politikai pályáról.

Ugyanakkor további csatlakozók is szóba jöhetnek még. Mint a lap írja: akadhat elég tartalék az EP függetlenjei között, akik besorolnának az új formációba.

Mint ismert, a június 9-i választás után, jelen állás szerint, az Európai Néppártnak 188, a szocialista és szociáldemokrata frakciónak 136 képviselő a tagja, a harmadik legnépesebb csoport (83 képviselővel) pedig az az ECR (az tehát, amelyik nem fogadta be az évek óta a levegőben lógó, pártcsalád nélküli Fideszt). Még a PiS-szel és az SDS-szel kiegészülve is csak 48 tagú lenne az Orbán-féle szélsőjobbos frakció, illetve, ha további pártok egy-két képviselővel csatlakoznának (amire szükség is lenne a megalakulásához), még akkor is kérdéses, hogy hányadikok lehetnének a frakciók sorában, hiszen a jelenleg a 4. helyen álló Renew-nak 75, az 5.  – még az ECR-től is inkább szélsőjobbra álló – Identitás és Demokrácia frakciónak pedig 58 tagja van, a 6.-ban, a Zöldek soraiban pedig 54 képviselő foglal helyet.

Még ha sikerül(ne) is megalakítania „a saját” frakcióját, milyen reményeket fűzhet Orbán hozzá? Egyáltalán, életképes lenne-e a formáció?

Dérer Miklós külpolitikai szakértő szerint Orbán számára már önmagában az is egy hatalmas személyes vereség, hogy egyáltalán erre a lépésre kényszerült. „Hol van már az az elképzelése, hogy ő, Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök, aki nemcsak európai, hanem egyenesen globális szintű politikus, majd szépen egyesíti a két nagy szélsőjobboldali frakciót az Európai Parlamentben?” Kérdését a nemzetközi politikával foglalkozó szakember rögvest meg is válaszolta: tudvalevően ez nem jött be neki, „nem sikerült elfoglalnia Brüsszelt”. Hiába mondogatja Orbán: az Európai Bizottság úgy alakul meg, hogy nem hallgatnak az emberek véleményére, ez nem igaz, mert igenis hallgatnak – szögezte le még Dérer, hozzátéve: hiszen a két legnagyobb frakció állapodott meg (kiegészülve a harmadik helyezettel) a vezetésről. Különösebb változásra nem is lehet számítani a következő időszakban.

Közben a Néppárt még megpróbált az ECR felé is nyitni – emlékeztett Dérer, aki szerint ez részben szavazatmaximálással magyarázható, részint pedig azzal a szándékkal, hogy kihúzzák a szélsőségek méregfogát. Az EPP azonban erről a jelek szerint már letett, a szocialistákkal-szociáldemokratákkal és a liberálisokkal alakít közös többséget, illetve esetenként majd a zöldekkel és az ECR-rel fog össze, azaz azzal a frakcióval, amelynek a vezető politikusától, az olasz miniszterelnök Giorgia Melonitól kemény visszautasítást kapott Orbán – mondta.

„Így azután ott álltak árván Orbán és a magyarok – legalábbis is a miniszterelnök olvasatában, hiszen szerinte ő egyenlő a magyarokkal” – jegyezte meg maliciózusan. Ezután nyilván kapkodni kezdett. Dérer szerint így válik érthetővé Orbán próbálkozásának logikája. Miután nem engedheti meg magának, hogy további évekre frakción kívül maradjon a Fidesz, ha másért nem, hát azért, mert befolyása nem lenne, ráadásul felszólalási lehetőségekhez sem igen jutna, miként pénzhez sem az Európai Parlamentben. Az új, szélsőjobbos frakció megalakulásával pedig talán abban reménykedhet, hogy a legmagasabb rangú politikusként ott szava lehet.

„Ugyanakkor ez teljesen megalázó a Fidesznek, ami ezzel nyíltan szélsőjobb erővé válik, és személyesen Orbán Viktornak – ennél is nagyobb baj azonban, hogy egyben Magyarországnak is” – állapította meg Dérer Miklós.