(Szerző: Batka Zoltán) Ki hallott mostanában a kormánysajtóban Donald Trumpról? Most komolyan, az eltelt három-négy hétben valahogy lehalkult a magyar kormánysajtó nyálas szájú Trump imádása. Közben a Deutsche Welle újságíróinak is feltűnt, hogy egyre több jel mutat arra, hogy a rettentő szerelmesnek lefestett Trump–Orbán-viszony valahogy nem működik.
Emlékszünk? Csodák éve lesz 2025, meg Magyarország és az USA között fantasztikus óriásüzletek készülnek, repülőrajt Trump elnök úrral… Meg Elon Musk óriási üzlete lesz itt, meg a Trump-kölyök beruház Rákosrendezőn, meg mindjárt kitör itt (meg a közel-keleten) a világbéke.
Voltak hetek amikor már-már úgy látszott, hogy Orbán és nem Trump nyert választást az USA-ban. És aztán jöttek a tények.
Orbánt nem hívták meg Trump beiktatására. Trumppal azóta sem találkozott. Állítólag telefonon beszéltek. Állítólag… Közben Szijjártóval többször is feltörölte a padlót Marco Rubio, kereken megmondta neki, hogy ne blokkolja az EU oroszellenes szankcióit. Szijjártó hiába tárgyalt Scott Bessenttel, Rubióval. Rogán, úgy fest, jó időre ott ragadt a szankciós listán; az MCC-nek az EU átalakítására vonatkozó nagyívű (oroszpárti) elképzeléseit pedig hűvös semmi fogadta az USA-ban. Legalábbis semmi nyoma, hogy a március közepi bemutatóval különösebben bárki foglalkozott volna. Milorad Dodik ügyében meg egészen komoly figyelmeztetést kapott a kabinet, hogy tartózkodjék a balkáni bajkeveréstől, és akkor még nem beszélve az olyan felröptetett vicces hírekről, hogy esetleg jóval több amerikai katonát helyezhetnek át Magyarországra Németországból, mint amekkora a magyar haderő teljes létszáma…
Egyelőre jó nagy csönd van a USAid-kormánybiztos érdemdús működéséről, a USAId élére megtett, magyar pénzekből etetett Peter Maroccot hirtelen Marco Rubio lecserélte egy másik figurára, az USA-nagykövet helyett pedig egyelőre egy ügyvivő van Magyarországon. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy Rubio nemrégiben Szijjártó figyelmébe ajánlotta a Westinghouse kis mobil atomerőműveit (Paks 2 helyett.)
Összeesküvés-elméletek híveinek még érdemes morfondírozni azon, hogy a Magyarországon mélyen nem beépült spanyol titkosszolgálat immáron másodjára csapott rá Orbánék kezére (Talgo-ügylet, VOX), a térségben sorban kerülnek kellemetlen helyzetbe az oroszbarát alakok (Dodik, Georgescu, Fico), ami mögött nehéz nem valami koreográfiát látni.
Könnyen lehet, hogy a finoman szólva is feltűnő Szijjártó-féle klasszikus, 70-es éveket idéző Vörös téri bejelentkezés is valamiféle művelet része, nem fog nagy tetszést kelteni az USA-ban, alighanem az oroszok is erre játszanak, pláne, miután a TASZSZnagy hirtelen megírta, hogy Magyarország rekordmennyiséget vásárolt orosz energiahordozókból, mintha az oroszok direkt hergelni akarnának Orbánékkal.
Más szóval: egyelőre Orbán csak egy vörös bojt a nagyok kezében.
Annyit nyert Trumppal, hogy nekieshet a civileknek, meg kedvére uszíthat a melegek ellen – egészen addig, míg Trump térségi összekötőjének, az amúgy kőkemény melegjogi aktivista Richard Greenellnek ez fel nem tűnik. Az más kérdés, hogy miközben Trumpék immáron látványosan nem foglalkoznak vele, ezzel az időközben Trump és Putyin közé beszoruló és kénytelen-kelletlen katonai védelmi szövetséggé alakuló EU-ból zárja ki magát.
(A fentiekhez lásd még: Amerikai vendég nélkül, „békepárti minicsúccsal” ad hétfőn Orbán Viktor új irányt a magyar diplomáciának. Úgy tudjuk, a Fideszben és a kormányban is voltak ilyen várakozások, de egy kormányzati forrásunk szerint végül nem hívtak meg senkit Washingtonból. „Szijjártó Péter több magas szintű találkozót bonyolított amerikai kormánytagokkal az elmúlt hetekben, azért elinflálni sem kell ezeket az alkalmakat” – mondta egy kormányzati forrásunk.)
