Értik, hogy a legitimitáshoz szükség van a választásokra, még ha azok nem is teljesen szabadok. Utána viszont már az ilyen hatalmasságok nemigen tisztelik a független igazságszolgáltatást és médiát, a fékeket és ellensúlyokat, az eleven magánszektort. Sok autokrata, mint Berlusconi és Orbán úgy növelte népszerűségét, hogy ehhez uralma alá hajtotta a sajtót. Saját maguk, illetve közvetítők segítségével érdekeltségeket szereztek az ágazatban, politikai eszközökkel megfélemlítették a szerkesztőségeket, a kereskedelmi tévéket pedig elvarázsolták. De a demokrácia azért is visszaszorulóban van, mert a vezetők túl sokat ígértek, főleg a gazdasági növekedés kapcsán.
A bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a szabad politika csak hosszabb távon javítja az életkörülményeket, rövidtávon nem okvetlenül. Különösen igaz ez Kelet-Európára, ahol a csalódott emberek azon tépelődnek, hogy egy tekintélyelvű vezető nem tud-e nagyobbat lendíteni a sorsukon, vagy éppen nem képes-e visszaszorítani a bevándorlást, és így azután ők jobban élhetnek.
Az autokratáknak rugalmas az ideológiájuk, mert az leginkább a saját hatalmukra és meggazdagodásukra irányul. De mindez nem jelenti azt, hogy ártalmatlanok lennének. A mai tekintélyelvűség további tekintélyelvűséget szül. Ha sikeres valamely országban, az felbátorítja a hasonló erőket másutt is.
Putyin és a többiek sokkal rosszabb állapotban hagyják hátra országukat, mint amilyenben átvették. Továbbá annyira meggyengítik a demokratikus intézményeket, hogy évekig tart, amíg helyreállítják őket. Az ellenzék kikapcsolása a társadalom alapvető megosztottságához vezet. Mindezen túlmenően a megválasztott autokraták erőt adhatnak a világ két legnagyobb, tekintélyelvű államának, Kínának és Oroszországnak. Nem valószínű, hogy az ilyen politikusok állami pénzekből igyekeznének támogatni a demokráciát és az emberi jogokat Moszkva és Peking ellenében.
A Financial Times úgy látja: Lengyelország nem engedheti meg, hogy egyszerűen túllépjen az unió figyelmeztetésén. A szerkesztőségi állásfoglalás rámutat, hogy Kaczynski a jelek szerint igencsak célirányosan saját irányítása alá vonja az igazságszolgáltatást, a médiát és a biztonsági szolgálatokat. Ez azonban riadóztatja az EU- és NATO-szövetségeseket. Két napja a Bizottság kinyilvánította, hogy Varsó megsértette a jogállamiságot. Ez az első alkalom, hogy Brüsszel hivatalos eljárást indított egy tagország ellen a demokrácia aláaknázása miatt. Különösen aggasztó az, ami a lengyel Alkotmánybíróságnál történik, és Kaczynski bolond lenne, ha figyelmen kívül hagyná az unió kívánságát. Még akkor is, ha Lengyelország úgy reagált, hogy a kormányt nagy többséggel választották meg és senki ne avatkozzon be az ország belügyeibe.
Csakhogy az EU joggal ragaszkodik ahhoz, hogy mindenütt a lehető legnagyobb mértékben szavatolják a demokratikus normákat. A szervezet az olyan közös értékekre épül, mint a demokrácia, a jogállam és az emberi jogok. Ám mivel az unió csak nézte, hogy Magyarország az utóbbi években visszalépett a szabadság és a jogállam területén, Brüsszel nem követheti el ugyanezt a hibát a sokkal nagyobb és stratégiailag jóval jelentősebb lengyeleknél. Persze, kérdés, hogy mit tud tenni. Bírságot vethet ki, vagy éppen megfoszthatja szavazati jogától a Szydlo-kabinetet. Ám Orbán Viktor, aki úgy látszik, hogy szorosan összehangolja lépéseit Kaczynskival, már jelezte, hogy megvétózza az ilyen lépéseket.
Viszont a lengyel vezetőnek látnia kell, hogy milyen károkat okoz a nemzeti érdekeknek, ha hagyja elgennyedni a vitát. A mostani pénzügyi időszakban az ország húzza a legnagyobb hasznot a strukturális alapokból. És a lengyelek ragaszkodnak a legjobban ahhoz, hogy nagyobb NATO-erők állomásozzanak Kelet-Európában. Varsónak észben kell tartania, hogy a nyugati klubtagság kötelezettségekkel jár. Ha Lengyelország élvezni kívánja a közös védelem előnyeit, akkor egyidejűleg nem utasíthatja el azokat az értékeket, amelyekre az egész észak-atlanti szövetség épül. Lengyelországnak fel kell ismernie a valós érdekeit.
A magyar kísértet járja be Horvátországot, mivel a konzervatív kormány hatalomra jutása óta egyre inkább elfogadottá válik a liberálisellenesség – állapítja meg a Der Standard. Mind jobban korlátokba ütköznek bizonyos kisebbségek tagjai, illetve újságírók. A kabineten belül a kulturális miniszter agent provocateur-nek számít, ám ő ezt kifejezetten élvezi. Nemrégiben pl. meglátogatott egy emlékművet, amelyet a 2. világháború egyik usztasa parancsnokáról neveztek el. Haszanbegovics számára az antifasizmus üres formula.
A Simon Wiesenthal Központ vezetője már arra figyelmeztetett, hogy neofasiszta revizionisták bukkantak fel a horvátoknál. A minisztert azonban ez cseppet sem érdekli, ő a kommunisták ellen vív ideológiai-történelmi harcot. Hadat üzent annak is, hogy a sajtó multikulturális, világra nyitott álláspontot képviseljen. A közmédia ugyanakkor a kormánykoalíció és a katolikus egyház PR-szolgálata lett.
A kabinetben 1991 óta először nem kaptak helyet a lakosság jó 4% kitevő szerbek megbízottai. Az erősödő antiliberalizmus Magyarországra emlékeztet. Aggasztó a romákkal szemben megnyilvánuló rasszizmus is. Már volt több merénylet is, ráadásul a közösség települései egy fityinget sem kapnak az uniós pénzekből. Szintén tele van gonddal a zágrábi zsidó kisebbség is, amely fokozódó antiszemitizmust tapasztal. A hatalom különben simán visszautasította az ombudsman jelentését a diszkriminációról és a jogsértésekről.
A szociáldemokrata burgenlandi tartományfőnök szerint legenda, hogy Magyarország nem biztonságos harmadik állam, ahová ne lehetne visszatoloncolni a menekülteket – írja a Kurier. Niessl, aki helyi szinten elsőként lépett szövetségre a szélsőséges Szabadságpárttal, arra hivatkozik, hogy ha Törökországgal létrejöhetett ilyen megállapodás, akkor a magyarokkal szemben meg pláne nem lehetnek kifogások. Azzal az új kancellár is egyetért, hogy a Dublini egyezmény hatálya alá eső menedékkérelmeket az érintett szomszédos országokban bírálják el.
Szintén burgenlandi védelmi miniszter amellett van, hogy küldjék vissza az érintetteket Magyarországra és Görögországba. A visszazsuppolást a legfelső bíróság több idevágó ítéletének hatására állították le.