Mintha ezek az országok a török invázió elleni küzdelem élharcosai lennének. Lásd Orbán Viktort, aki azt mondta, hogy szó sem lehet Magyarország iszlamizációjáról. A történelmi előzmények miatt nem olyan meglepő, hogy a legnyíltabb felhívások a térségből hangzanak el az illiberális rend mellett. És ez csak a kezdet.

Pénteken Pozsonyban Orbán és a visegrádiak támadást akarnak indítani a régi európai gárda ellen, ellenforradalmat meghirdetve a liberalizmus ellen. Az általuk szorgalmazott nacionalizmus magában foglalja a nemzetközi tőke korlátozását.

Lehet persze, hogy átalakul az EU, a nyitott piac és határok helyett a biztonság és a védelem lesz a fő téma, mert az képes egyesíteni az új nacionalistákat, illetve a régi vezetést.

De azt sem lehet kizárni, hogy összeomlik az EU és az egész 1945 utáni világrend.

Ez esetben Oroszország felbátorodna és megerősödne. Ebben a helyzetben Nagy-Britannia a Brexit ellenére sem fordíthat hátat a kontinensnek. A díszmenetben vonulók emlékeztetnek arra, hogy a szigetország egyszer már elkövette ezt a hibát.

A The New York Times újságírója úgy gondolja, hogy a német kancellár gondjai végighullámozhatnak egész Európán, márpedig Merkel kilátásai cseppet sem rózsásak. A brit népszavazás óta a földrész kormányai nem sokat tettek, hogy válaszoljanak a populizmus és a nacionalizmus megerősödésére, illetve hogy meggyőzzék polgáraikat az EU előnyeiről. A német vezető odahaza folyamatosan védekezésre kényszerül a menekültek beengedése miatt, miközben kritikus pillanatban nincs határozott politikus a földrész élén.

A kontinens összetartásáért zajló küzdelmet csak kiélezte a szakadás a pluralistább Nyugat-, illetve Közép- és Kelet-Európa között, amelynek egyes országai egyre tekintélyelvűbbek. Merkel pedig nem árulta el, hogy miképpen gondolja megakadályozni a szétválást. Hiba lenne azonban alábecsülni képességeit, hogy kikeveredjék a csávából. És nagy valószínűséggel számíthat Obama segítségére, amikor arról van szó, hogy segélyekkel akadályozzák meg újabb menekültek elindulását a Szahara alatti övezetből Európa felé.

A pénteki pozsonyi csúcson az európai vezetők meg akarják szabni az új irányt az EU számára a Brexit, a migráció és a pénzügyi válság okozta megosztottság közepette – írja a Financial Times. A németek azt remélik, hogy a találkozón messze elkerülik az olyan megosztó kérdéseket, mint pl. a migránskvóták. Ahogy egy illetékes névtelenül közölte: a legkisebb közös nevezőt keresik, de még azt is nehéz megtalálni. Törésvonalak szabdalják az uniót, észak–déli irányban a gazdaság és a megszorítások, a kelet–nyugat között pedig a bevándorlás és az integráció miatt. Így már az is sikernek számít majd, ha Pozsonyban sikerül elkerülni az ártalmas összecsapásokat. Vagy miként egy veterán diplomata megfogalmazta: már a kárcsökkentése is nagy eredmény volna. Egy másik szerint pedig a kulcskérdés az, vajon sikerül-e megfordítani, hogy túl nagy és ily módon kormányozhatatlan legyen a szervezet?

Merkel szeretné elkerülni, hogy hamis reményeket keltsen, vagy hogy az a látszat keletkezék, mintha Németország diktálna a többieknek. A magyarok és a lengyelek kulturális ellenforradalmat ígérnek, hogy visszaszerezzék a hatáskör egy részét Brüsszeltől. Eközben Juncker arra készül, hogy szerdán közzé tegye, miként igyekszik beruházásokkal, a biztonsági és védelmi együttműködéssel új lendületet adni az EU-nak. Tusk azon lesz a szlovák fővárosban, hogy a vitát a két fő gondra, a migrációra és a terrorizmusra irányítsa. Egy északi miniszterelnök nem túl jó hangulatra számít a tanácskozáson, mert a vezetők mindenütt bajba kerültek, leszámítva a keletet.

A magyar színházi élet már jó ideje ismeri azt, ami Törökországban a puccskísérlet óta végbemegy, tehát a cenzúrát és a hatalom beavatkozását – állapítja meg a német közszolgálati Deutschlandradio. Vezető posztokra a kormány a saját híveit ületi, ám vannak ellenállók. Ilyen Schilling Árpád, aki nem kíván több állami támogatást igénybe venni, mert mint mondja, úgyis csak kiéheztették volna őket, hogy a végén saját maguk dobják be a törülközőt. A Krétakör persze a külföldi fellépéseknek és segítségnek köszönhetően a víz fölött tud maradni. Az igazgató azonban érti, hogy a társulat tevékenysége nem tetszik a hatalomnak, hiszen folyamatosan foglalkozik a nemzettel, korrupcióval és a kisebbségek kirekesztésével. Úgy látja, hogy kormány ideológiai hadviselést folytat a kultúra módszeres megtisztítására, mivel ott sokan baloldaliak, illetve liberális módon gondolkodnak. De érvényes ez az igazságszolgáltatásra is.

Az eszköz a pénz. Alföldi Róbert szerint a következmény az öncenzúra. Az erősek legyőzték a gyengéket, olyan egypártrendszer jött létre, mint Kádár idején. Ha úgy táncolnak, ahogy a hatalom fütyül, akkor az művészet, ha nem, akkor ellenzéki bujtogatásról van szó. Aki viszont jól fekszik, az jól jár. Ilyen Vidnyánszky Attila, aki azt hangsúlyozza, hogy még sohasem tapasztalt politikai beavatkozást. Szerinte Schillingék azért jutnak kevesebb támogatáshoz, mert művészileg keveset nyújtottak. Ezzel szemben Alföldi úgy gondolja, nem véletlen, hogy a kultúrpolitika visszafelé fordul. De amikor az állam belebeszél a kultúrába, mindig felszínre buggyan a középszer. Bosszút állnak azok, akik politikailag elnyomottnak érezték magukat.