A magyar kormányfő arra bíztatta a romániai magyar kisebbséget, hogy szólaljon meg a saját érdekében és vasárnap menjen el voksolni – jelentette a Yahoo!. – Megjegyezte, hogy a román kormány nem mindent tesz meg, hogy segítse az 1,3 milliós magyar közösséget, amely nem is mindig kapja meg a neki kijáró tiszteletet. A tudósítás megjegyzi, hogy az erdélyi magyarság sorsa régóta vitatéma a két ország között és az Orbán-kabinet nemrégiben ráerősített a retorikára. Beleértve, hogy magyar diplomaták nem vehettek részt a hó elején a román nemzeti ünnep rendezvényein. Orbán azonban támogatásáról biztosította a magyar külügyminisztérium konfrontációs irányvonalát.
Amúgy tegnap Szatmárnémetiben egységre szólította fel a helyi magyar pártokat, jóllehet korábban gyakran igyekezett megosztani őket. Erről a szakértő, Feledy Botond külpolitikai elemző azt mondja, hogy a magyarországi vezetés az elmúlt években nem tudott érdemi riválist állítani az RMDSZ-szel szemben. Most viszont a Fidesz már a 2018-i választásokra készül és a magyar kisebbségeknek nyújtott támogatás szavazókat csalhat el a Jobbiktól.
A Die Presse úgy tálalja Orbán Viktor erdélyi vendégszereplését, hogy a magyar kormányfő gondoskodik a haragról a két ország között. Hiszen a jobboldali-nemzeti politikus arról beszélt tegnap, hogy a magyar kisebbségnek nincs mit ünnepelnie Romániában, amire Bukarest dühösen reagált. Ciolos miniszterelnök kijelentette, hogy Orbán fellépése nem elegáns és nem helyénvaló. Egyúttal nagyobb visszafogottságra buzdította magyar kollégáját, mivel az látni valóan a választási kampányhoz igazodva politikai célokból nyilatkozott.
Visszatér a világi Franciaországba a katolikus konzervativizmus, miután Orbán Viktor, Le Pen és más jobboldali-populista politikusok egyre inkább a keresztény értékek felé fordulnak – állapítja meg a The Washington Post. Ennek megfelelően, Fillon a jobboldal elnökjelöltje a kampányban már ébresztgette a nosztalgiát a hagyományos család és csinos falusi templomok iránt. Mert szerinte az országot a multikulturalizmus és az iszlám terrorizmus fenyegeti. Azt ígéri, hogy megvédi a családi értékeket, amit gyakran a melegházasság elutasításaként értelmeznek. Vissza kíván térni a nemzeti gyökerekhez, azok pedig az ő szemében alapvetően katolikusok.
Ez a fajta konzervativizmus szorosan kötődik a hazafisághoz, és a kulturális örökség alaktalan érzetéhez, amelynek azonban nincs köze a politikához vagy a gazdasághoz. Az egyház leginkább a terrortámadásokkal magyarázza, hogy sokan visszatalálnak a valláshoz, mert a hit menedéket nyújthat az elbizonytalanodás idején.
Az idei Marion Dönhoff-díj győztese úgy gondolja, hogy Trump, Kaczynski és mások azért győzhettek, mert a jobboldali-populisták magukkal tudták ragadni az embereket a megállapodott, önelégült liberális társadalommal szemben – írja a Die Zeit. A német–iráni származású író–publicista, Kelet-kutató, Navid Kermani, aki öt napja vehette át az elismerést Hamburgban, köszönő beszédében hangsúlyozta: a tömegeknek jövőkép kell, mert szeretik, ha egy jobb világot hagyhatnak a gyerekeikre és az unokáikra, ha nem a közvélemény-kutatások pillanatnyi állása szabja meg, hogy mit tesz a hatalom. Szóval, távlati célok szükségesek. És csak a változás kilátása tud lelkesedést kelteni, a fennálló helyzet soha. Európa nem hagyatkozhat a puszta pragmatizmusra, amikor képtelen megbirkózni a gondokkal. A pénzügyi válsággal, az ukrán viszállyal, a Brexittel, az újra felbukkanó nacionalizmussal, a jogállam elleni támadásokkal a magyaroknál, lengyeleknél és törököknél, a líbiai katasztrófával és a szír pokollal.
Meg kell védeni a szabadságot, a sokszínűséget, a jogállamiságot, a szociális vívmányokat, nem szabad félni ez ellenféltől, harcba kell szállni vele. De ez egyben azt jelenti, hogy tovább kell fejleszteni a demokráciát, hiba megelégedni azzal, ami van. Nem szabad visszariadni a több demokráciától. Az embereket meg lehet nyerni a politikának, ha látják az alternatívát. Ám az a liberális nyilvánosság kudarca, ha ez az alternatíva csakis nemzeti. Valójában Európa az igazi válasz a globalizálódásra, a bevándorlásra, a szélsőségre. Az unió, amely támogatja a nemzeti sajátosságokat, mert a sokszínűség érték, de közben az EU-t egyben tartja a közös ideál, jogrend, a sok demokratikus intézmény és a szociális igazságosság.