A The Washington Post elég jól megérezhette, hogy Flynn lemondása a küszöbön áll: pár órával a drámai bejelentés előtt azt írja, hogy a tanácsadó helyzete törékennyé vált az adminisztráción belül. A lap egyébként tudni véli, hogy a Fehér Ház stábjában napirenden vannak a torzsalkodások, és egyre több törésvonal mutatkozik. Érdekes összehasonlítás is szerepel a cikkben. Eszerint az az időtartam, ami az első elnöki ciklus kezdetétől kellett ahhoz, hogy az elnök elutasítottsága 55 százalékra növekedjék a közvélemény szemében, George Bush esetében 1678 nap, Barack Obama esetében 950 nap, Donald Trump esetében pedig 23 nap volt.
A Fehér Ház és a Kreml közötti bizalmi viszonyra az ideológiai affinitás is jellemző – állítja a The Washington Post. Rég elmúltak azok az idők, amikor a kommunista Moszkva baloldali mozgalmakat támogatott szerte a világban. Putyin posztszovjet ideológusai ehelyett a globális keresztény nacionalista konzervativizmus éllovasának tartják Oroszországot – fogalmaz a washingtoni lap. Ennek kapcsán megemlíti, hogy 2014-ben amerikai nacionalisták egy csoportja közös konferencián vett részt Magyarországon az orosz nacionalista filozófus Alekszandr Duginnal, akit néha Putyin Raszputyinjaként szoktak emlegetni. Dugin tavaly már „amerikai Putyinként” méltatta Trumpot – teszi hozzá a lap.
Flynn távozása az elmúlt egy-két órában egyébként alaposan átírta a nagy világlapok internetes címoldalát: a bejelentés bombaként hatott, és a hírek élére ugrott – miközben a friss cikkek mellett még például a The New York Times nyitó oldalán is ott virított a lemondás nyomán éppen elavult szerkesztőségi kommentár, amely szerint Trump elnök a nemzet biztonságát teszi kockára, hogy áldozatot mutasson be saját hiúságának oltárán. Mindenesetre még Amerikában is ritka eset, hogy ennyire kevés idő teljen el a problémának a sajtóban történt felvetése és a hivatali apparátus részéről a szükséges következtetések levonása között.
A Die Zeit című német liberális hetilap Colin Crouch brit politológus terjedelmes vendégkommentárját közli legfrissebb számában, „A nacionalizmus globalizálódik” címmel. A szerző szerint Donald Trumpban, Vlagyimír Putyinban, Marine Le Penben, Frauke Petryben – ő az Alternatíva Németországnak, Alternative für Deutschland elnevezésű, szélsőjobboldali, idegenellenes, populista politikai formáció vezetője –, valamint az úgynevezett Iszlám Államban van egy közös pont: mindegyikük bírálja a globalizációt, és ezt a bírálatukat sokan osztják. A szerző szerint az a tény, hogy a gazdagabb nyugat-európai és északi államokban erősebb az idegenellenesség, mint Dél-Európában, arra utal, hogy az idegenellenességnek nem csupán gazdasági, hanem kulturális okai is vannak. Németországban akkor kapott erőre az Alternatíva mozgalom, amikor beépítette stratégiájába az iszlámellenességet. Magyarország, Lengyelország és a Cseh Köztársaság kormánya – mindegyik esetben olyan országról beszélünk, amelyeknek hasznot hajtott az EU-tagság – akkor vált a Európa-ellenes retorika rabjává, amikor segíteniük kellett volna Görögországnak és Olaszországnak a menekültek ellátásában – írja a jelenséget elemezve a Die Zeit szerzője.
A bajor Süddeutsche Zeitung kulturális rovata Heller Ágnesről ír, abból az alkalomból, hogy a 87 éves filozófus holnapután – történetesen Dachauban – pódiumbeszélgetésen találkozik a közönséggel, és bemutatja új könyvét, amely az előítéletek világáról szól. A lap szerzője úgy jellemzi Hellert, hogy a liberális Európáért, az Orbán Viktorra jellemző gyűlölködés ellen folytat küzdelmet.
Kitér arra, hogy Heller szellemi mesterének, Lukács Györgynek a szobrát a jobbodali radikális Jobbik párt követelésére el kell távolítani a Szent István parkból, miután tavaly már bezárták a Lukács-archívumot. A Süddeutsche Zeitung az európai szellemtörténet egyik nagy személyiségének nevezi az 1971-ben elhunyt marxista filozófust.
Heller Ágnes – írja a bajor lap – történelem- és erkölcsfilozófiai műveiben egész életében arra a kérdésre kereste a választ, hogy miként történhetett meg Auschwitz és a gulag. Kitér arra is, hogy Heller bekapcsolódott a politikába, mondván, „Orbán mérgezi Magyarország lelkét, mert gyűlölni tanítja”.