Azt remélik, hogy senki nem zavarja őket a saját kis kuckójukban, mert az idegen, a más, az mindig csak valami rosszat hozott: háborút, rablást, pusztítást. Félnek az idegentől és megvetik. Csodálják is, de ebben benne volt a kisebbségi érzés is.

Szóval, európaiak vagyunk, csak éppen másfélék. Mindig a Nyugatra tekintettünk, onnan kaptuk a történelmi, vallási és civilizációs leckéket, de a hátunk mögött mindig is ott volt az ázsiai szakadék. Két térség között rekedtünk, mert Ázsia nem vonzott, Európa viszont már foglaltnak számított. Ezért alakult ki évszázadokon át ez a határlét, a szellemi nomádság. Későn, utolsóként bukkantunk fel az európai családban. És minél tovább tartózkodunk ebben a famíliában, annál inkább kísértet bennünket a bizonytalanság, a rejtélyes származásunk. Az identitásunk. És mivel bizonytalanok voltunk, igencsak féltünk attól, hogy elveszítjük. Mindig csak arra összpontosítottunk, hogy kik is vagyunk. De belefáradtunk abba, hogy versenyt fussunk a Nyugattal. Mindig is lemaradunk ebben a küzdelemben, hogy folyton másokat követünk. Számunkra az egyetlen esély, hogy szétesik a földrész, mert akkor véget ér a versengés. A jövő kudarcra ítél bennünket. Ezért fordulunk a múlt felé, hiszen azt mítoszok, előítéletek és a történelmi politika segítségével tudjuk uralni. Ott senki sem rivalizál velünk, a múlt menedék a periféria népei számára. Ott találjuk meg a többé-kevésbé vélt nagyságot.  

Lehet, hogy Európa széttöredezik, és a perem elsodródik. De a túléléshez bizonytalan szövetségeket kell kötni, pragmatikus barátságokat kell kialakítani. Egyidejűleg aggodalommal lesünk ki házainkból a függöny mögül. A Nyugat közben újra sziget lesz, és megkönnyebbülten figyeli a mind nagyobb vizet, amely elválasztja a kiszámíthatatlan Kelettől.

A Der Spiegel úgy értékeli, hogy Seehofer látogatásával Merkel bírálói mini csúcsot tartanak ma Budapesten, miközben Orbán nem csupán bezárja országát a menekültek előtt, hanem új uniós politikát akar. Meghirdette a népszavazást a kvóta ellen és évértékelőjében Brüsszel, illetve a közös menekültpolitika ellen mozgósított. Sőt, szerinte az egész földrészen referendumokat kellene tartani. A bajor kormányfőnek tudnia kell, mire vállalkozott az úttal, hiszen a múlt ősszel bőven kapott kritikát, amiért meghívta a magyar politikust. Arra, hogy miért találkozik ismét Orbánnal, a kancellár legfőbb bírálójával, azt válaszolta, hogy nem akar a demokrácia oktatójának szerepében tetszelegni, csupán a bajor keleti stratégiát erősíti, de hogy az a nyugati szövetségen alapul, azt nem kérdőjelezheti meg senki.

Orbán már eddig is éppen eleget ostorozta az EU-t. Ám az új, hogy a migráció kapcsán a jelek szerint vezető szerepre törekszik – mondja Mráz Ágoston Sámuel a kormányhoz közeli Nézőpont Intézettől. Hasonlóan ítéli meg a helyzetet a Political Capital-től Juhász Attila. A politikus a kvóták ügyében a maga oldalára állította a legtöbb keleti tagállamot. De ezen túlmenően más reformok kapcsán is ő akarja irányítani a keleti régiót. Pl. amikor a nemzetek Európájáról beszél.

A magyar példa követésére szólítja fel a népeket, de közben nyitva hagyja, hogy ehhez szövetségest lát-e a nyugati populistákban. Azt azonban idáig egyáltalán nem árulta el pontosan, hogy miként képzeli a kontinens bezárkózását, meg hogy milyen is lenne a földrész az ő elképzelései szerint.

Mráz Ágoston Sámuel szerint semmiképpen sincs szó arról, hogy Magyarország egyhamar kilépne az unióból. Mert a miniszterelnök alapvetően nem Európa-ellenes, hanem „csak” Brüsszelt kritizálja. Juhász Attila ezzel szemben úgy látja: Orbánnak nem érdeke, hogy olyan EU alakuljon ki, amely egyre kevesebb pénzt oszt el, viszont politikai unióként számon kéri a korrupciót, a demokratikus és jogállami normák teljesítését. Ezért támogat minden törekvést az unió meggyengítésére és feldarabolására.   

A Bloomberg hírügynökség szerint Európa megdöbbent Donald Trump láttán, de a politikus iskolát teremtett, mert az itteni jobboldali pártok számára az ő receptje bizonyult nyerőnek. Keverik a hazai lakosság elsődlegességének hangsúlyozását, azaz a nacionalizmust és a protekcionizmust. Az európai Trumpokat erősítették a gazdasági gondok és a bevándorlás egyre mélyebb következményei is. A globalizáció veszteseire támaszkodnak, a munkásosztályra, amely úgy érzi, hogy a politikai elit nem viseli a szívén az ő érdekeit, és amely fél attól, hogy a migránsok más értékeket képviselnek.

Ugyanakkor Európa kóstolót kínál, hogy milyen lesz, ha a republikánus kihívó esetleg meghódítja a Fehér Házat. Az Orbán-kormány egyre inkább tekintélyelvű vonalra állt rá. A kormányfő a kereszténység védelmezőjeként lép fel a beözönlő muzulmánokkal szemben. Kerítést húzott a déli határon és megszigorította a törvényeket az illegális bevándorlókkal szemben. Egykor a demokrácia élharcosa volt, mára azonban messze átlendült a jobboldalra. Korlátozta a sajtószabadságot, aláásta a fékek és ellensúlyok rendszerét és kinyilvánította a liberális demokrácia csődjét. Lehet persze, hogy Trump veszít novemberben, ám ha az európai társadalmak nem termelnek ki ellenanyagot, akkor aligha lesznek immunisak radikális ideológiájával szemben.

Menekültügyben az európai politikai egyre inkább afelé csúszik, hogy nemzeti megoldást találjon és lehet, hogy ez a folyamat megállíthatatlan lesz – jósolja az Economist elemző részlege. Hogy Ausztria külön útba vágott bele, az a szétesés új szakaszát jelenti, ez minőségileg különbözik az előzményektől, mutatja, hogy a migráció miként ássa alá az unió egységét. A jelek szerint nagyon lesz egyetértésre jutni az egységes válasz ügyében és ez idővel végzetes kihívást jelenthet az EU számára. A tanulmány ugyan kétségesnek tartja, hogy Görögországot kizárják Schengenből, ám a rengeteg menekült ellátása beláthatatlan következményekkel járó feszültséget okoz majd az országban.

De nem csak az osztrákok, hanem a visegrádi államok is a maguk feje után mennek. Bár csak néhány ezer menekültet kellene befogadniuk, valószínűleg összehangolják ellenállásukat, hogy megakadályozzák, illetve késleltessék a kvótadöntés végrehajtását. De másutt sem lelkesednek a migránsok áttelepítéséért. A nemzeti elitek ugyanis nem akarják átengedni a terület ellenőrzését Brüsszelnek, mert a hazai lakosság ellenséges a kvótákkal szemben. Németország a hétfői csúcson meg akarja állítani, hogy még inkább az egyéni megoldások felé tolódjanak el a dolgok. Várhatóan azonban az idén is özönlenek majd az emberek Európába és a törökök aligha képesek, illetve hajlandók akárcsak lelassítani az áradatot. Vagyis a válság továbbra is leköti majd a földrészt és az elkövetkező években sokkal nagyobb veszélyt jelent majd, mint amekkora az euró-övezet baja volt. Benne van a lehetőség, hogy szétszakítsa az uniót.

A BBC hírügynökség végigveszi a Bizottság nemrégiben napvilágot látott jelentését arról, miként is áll a menekültválság Európában. Megállapítja, hogy a Balkánon igen hézagos az országok együttműködése. A határok lezárása, illetve az átkelés korlátozása dominóhatással járt. Az első dominót Magyarország lökte fel azzal, hogy műszaki akadályt telepített a szerb határra. A következmény az lett, hogy egy sor helyen a nemzetiség vagy a célország alapján megtagadják a beutazást az érkezőktől. Sőt, most már veszélybe került Schengen is. A tagállamok a múlt októberben elhatározták, hogy a görögökre, olaszokra és magyarokra nehezedő terhek enyhítésére 160 ezer menedékkérőt elosztanak egymás közt. Ám Magyarország és Szlovákia az Európai Bírósághoz fordult, a terv végrehajtása pedig roppant nehézkesen halad. De nem sokkal jobb a helyzet a kitoloncolásokkal sem.

(A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!)