Nagy várakozással tekint Európa (a szlovént követően) a január 1-jén kezdődött francia soros uniós elnökség elé. Emmanuel Macronnak az Európai Parlamentben elmondott beszéde előre jelzi a várható intézkedéseket, bizonyos megoldásokat az uniót megosztó kérdésekre. Sok mindent azonban más megvilágításba helyez az ukrán konfliktus, miáltal Európa lépéshátrányba került. Lesz-e közös európai biztonsági stratégia? – kérdeztük Sylvie Guillaume francia európai parlamenti képviselőt és Susi Dennisont, a Külkapcsolatok Európai Tanácsának francia irodavezetőjét. (A nyitó kép forrása: Der Standard)
Macron elnök az EU következő fél évét felvázoló soros elnöki programbeszédét jogállami kérdésekkel kezdte. Meg kell védeni a demokráciát az erősödő autokráciáktól, vissza kell állítani a sajtó- és tanszabadságot, a független bíróságokat. Ezekből magam is kihallottam a magyar problémákat.
– Ön szerint ez prioritás a számára, vagy csak hangzatos kijelentések? – kérdem Sylvie Guillaume francia európai parlamenti képviselőt, a Szocialisták és Demokraták frakciójának tagját (bal oldali kép), aki maga is felszólalt ebben a kérdésben a plenáris ülésen.
– Köszönöm, hogy erre rákérdezett, mert szerintem Macron ezt komolyan gondolja, és az elnökség feltehetően legfontosabb ügye lesz. Az persze más kérdés, hogy el tud-e érni konkrét eredményt ebben az ügyben.
– Ugyanakkor volt egy kitétele, hogy sokkal inkább párbeszédre, mint másra kell törekedni a problémák megoldásakor. Érzésem szerint nem lesznek itt szankciók a renitensekkel szemben…
– Én is pont úgy érzem, mint ön. Macron pár hete járt Budapesten Orbánnál, és úgy látszott, jól megértik egymást. Atomenergia-ügyben mindenképpen. (Csak zárójelben: bevált és hasznos gyakorlat, hogy a leendő soros elnök sorra látogatja a tagországokat.) Alapvetően emiatt kereste fel Orbán Viktort is. Persze ajánlatos, mert közelről jobban látszanak a bajok, és így orvosolni is könnyebb őket. Márpedig az a cél, hogy sikeres legyen a soron következő francia elnökség.
– De tegyük hozzá azt is, hogy mindketten erősen pártolják az atomenergiát. Ugyanakkor, ha csak meggyőzés és még több párbeszéd lesz jogállami kérdésekben, akkor könnyen el tudom képzelni, hogy Orbán mindent megígér, de a rendszerén úgysem fog változtatni.
– Valóban, trükkös dolog ez, mert tényleg becsaphatsz mindenkit. Orbán pedig elég okos az ilyen játékokban. Szóval, tényleg szorosan fogjuk követni a fejleményeket, mert nem akarunk engedni a jogállami elvekből.
– Abban egyetért Orbán és Macron elnök, hogy szükség van egy közös európai katonai vagy biztonsági ernyőszervezetre.
– Meg is lepett, hogy végül megemlítette ezt a kérdést is, hisz’ szerintem a mai viszonyrendszerben ezt kiépíteni csaknem lehetetlen. Ugyanakkor egyetértek abban, hogy Európa ne maradjon a naiva szerepében, hanem legyen saját, önálló ereje, bizonyos hatalma a globális biztonsági rendszerben. Van egy francia mondás: hogyha az ördöggel ülsz le lakomázni, akkor nagykanalat végy magadhoz. Ma, amikor nagyon instabil a politikai helyzet, lásd Ukrajnát, akkor szükség van Európa képviseletére is. Ugyanakkor tudnod kell, hogy kikkel lehet szövetséget kiépíteni, kiben bízhatsz meg.
– Mire gondol?
– Például arra, hogy a pandémia kezdetén kiderült: nem számíthatunk Orbán Viktor együttműködésére, mert ő különutakon jár. Pedig egységet kellett volna ebben is mutatni. Vagy például a migrációs kérdésekben is különutas politikát folytatott. Nehéz így közös biztonsági szervezetet működtetni, ha egyesekben egyszerűen nem lehet megbízni.
– A plenáris vitában meglepődtem, hogy épp Manfred Weber, az EPP első számú vezetője vetette fel, hogy meg kellene szüntetni az egyhangú szavazási rendszert az Európai Tanácsban, mert ezért tartunk ott, ahol, és a dolgok nem haladnak előre. Támogatni fogja a francia elnökség ezt a felvetést?
– Nos, ebben a kérdésben egyet tudok érteni Manfred Weberrel, de sok másban nem. Mert emiatt nem haladnak előre a többi között a 7. cikkelyben foglalt eljárások, az egységes vállalkozási adómérték, a migráció kezelése. Erre vonatkozó törvényi kezdeményezés még nincs, úgyhogy nagyon bízom abban, hogy Macron elnök felkarolja és végig is viszi ezt az ügyet.
– Van ennek realitása?
– Nem lesz könnyű, mert ha jól tudom, az egyhangú szavazati rendszert csak úgy tudnánk felszámolni, ha azt egyhangúan meg is szavaznánk. El tudja ezt képzelni?
– Az Európai Unió a mai állapotában meglehetősen megosztott. Macron egyébként megígérte: tenni akar Európa megosztottsága ellen.
– Ez egyrészt természetes, hisz’ eltérő országkultúrát képviselünk. Alapból úgy van összerakva az unió, hogy különbözünk. Ugyanakkor valóban az a feladatunk, hogy azonos elveket valljunk, ez legyen az erősségünk.
– Mit kellene elérni a francia elnökségnek. Mivel egyezne ki?
– Annak örülnék, ha a garantált minimálbérben meg tudnánk egyezni. Tudom, ez nem könnyű, mert össze kellene hangolni az országok közti különbségeket, de arányszámokban mégsem lehetetlen. A munkavállalók érdekeit csak ezen keresztül tudjuk megvédeni – vélekedett Sylvie Guillaume, a szocdemek francia parlamenti képviselője.
Érdekes volt, hogy fő témaként állította be a jogállami ügyeket, de tartalmát tekintve nagyon soványka volt, ami ennek kapcsán elhangzott – véli épp az ellenkezőjét annak Susi Dennison, a Külkapcsolatok Európai tanácsának francia irodavezetője (jobb oldali kép, forrása: IPS Journal), mint amit a szocdem képviselő-asszonytól hallottunk.
A beszédnek ennél sokkal részletesebb és fontosabb része volt az európai biztonsági kérdések csomagja, mert ez most összetartja az uniót – tekintettel az ukrán konfliktusra. Inkább beszélt a közös a fenyegetésről, ami összetarthatja az uniót, mint arról, ami megosztja. Értve ezen alapvetően a magyar és a lengyel konfliktust és az emiatt kialakult bizonyos „kultúraháborút”.
– Kultúraháború? Ezt hogyan érti?
– A francia belpolitikában a jogállami konfliktusnak elég erős a rezonanciája, mert ha a jogállamiság nem működik az unióban, akkor mi értelme van egyáltalán. A szélsőjobbos elnökjelölt, Eric Zemmour ezt meg is lovagolja. Kétélű kard ez Macron számára, mert ha nem jut ebben az ügyben előre, akkor a francia elnökválasztáson csökken az esélye a győzelemre.
– Ön szerint elérheti a francia elnökség, hogy az egyhangú szavazási kötelmet felszámolják az Európai Tanácsban?
– Ez a vita, ami alapvetően a külpolitikát érinti, meglehetősen élénk, de alapvetően nem francia, hanem német kezdeményezés. Szerintem ez annyira sokrétű, hogy nem lesz előrelépés ebben a kérdésben a francia elnökség idején.
– Legalább ennyire összetett a közös új biztonsági stratégia, amit nagyon szorgalmaz Macron elnök. Ráadásul úgy fogalmazott, idézem: az európai szövetségesek között kiépülendő terv, ami a NATO szövetséges partnereivel egyeztetésre kerülne, majd az oroszoknak is benyújtanák megvitatásra. Van ennek realitása?
– A jelenlegi helyzetben ennek a realitása? Egy francia közmondás jut eszembe, most már azon a lovon kell ülnöd, amit megvettél. Ez már késő. Sőt, nemcsak vita van, de egyetértés sincs az oroszokkal szembeni szankciók kérdésében, hogy meddig lehet elmenni. Például: érintheti-e az energiapolitikát? Ha ebből a szempontból nézzük Macron parlamenti beszédét a francia elnökség céljairól, akkor máris elmondhatjuk, elrettentő ereje Oroszországra nézve – zéró.
– Akkor a levegőbe beszélt Manfred Weber, amikor azt állította német létére, hogy az Északi Áramlat II-őt le kellene állítani?
– Őszintén szólva, kötve hiszem. A mai körülmények között ezt nem lehet szorgalmazni.
– A Politico most adta hírül, hogy február 7-én Washingtonban EU–USA tanácsülés lesz. Az energiakérdéseket vitatják meg a mostani energiaár-robbanás ügyében és az ukrán konfliktus ismeretében. Azaz: napirendre kerül az amerikai LNG, a cseppfolyós gáz európai exportjának az ügye. Ez, ugye, nagy változás az eddigi forgatókönyvekhez képest?
– Olyan ülés lesz ez, amire nagy szükség van a kölcsönös megértés végett, az oroszokkal szembeni egységes álláspont kialakítása céljából. Hisz’ elsősorban Európára nézve lesznek következményei az esetleges orosz lépéseknek, és számos amerikai szankcióval nem értenek egyet Európában.
– Emmanuel Macronnal egyetértésben Orbán Viktor is az atomenergia pártolója. Kialakulhat egy olyan erős szövetség, amely esetleg befolyásolja az uniós nukleáris energiatermelésre vonatkozó, igencsak elutasító politikát? Hisz’ Macront máris megtámadták, amint kiejtette a száján az atomenergia szót, hogy az alternatív energiaforrások között ez aligha jöhet számításba.
– Éppen a múlt héten írtam erről a rendkívül furcsa szövetségről, amely a francia, a magyar és a lengyel vezetés között létrejött. Igen kényes pont, mert tényleg súlyos nézetkülönbség látszik kialakulni Német- és Franciaország között ebben a kérdésben. Hazánkban ma a villamos áram 70%-át nukleáris erőművekben termelik, így nálunk nem vita tárgya. A németnél viszont a koalíciós kormányban ott ülnek a zöldek, szóval adott a konfliktus, de, mondjuk, a gázellátásban nincs vita. Az orosz függőségben persze annál inkább. A jelenlegi orosz–ukrán konfliktus minden bizonnyal a német hozzáálláson is változtatni fog, vita kezd kialakulni, mit lehet tenni az orosz függőség mérséklése végett.
– Milyen jeleket észlelt az önálló európai biztonság- és katonapolitika megteremtése területéről?
– Az augusztusi afganisztáni, egyoldalú amerikai kivonulás után ekörül szaporodnak az ötletek, elképzelések, hisz’ az európaiakat teljesen kifelejtette az amerikai vezetés ennek az akciónak a forgatókönyvéből. De én ezt úgy képzelem el, hogy a NATO-n belül kell egy európai pillért kiépíteni. Szerintem nem jogos a teljesen önálló biztonságpolitikai szervezeti kérdések felvetése. Noha a mi közvélemény-kutatásunk azt mutatja, hogy az északi és a keleti uniós tagországok között a kérdés egyáltalán nincs elvetve a transzatlanti szövetség viszonylatában.
– Nem mellesleg Macron elnök is úgy fogalmazott, nem kell Oroszország ügyében minden tekintetben az amerikai álláspontot követni.
– Nem kétséges. A saját, európai politikánkat kell kialakítani ebben a kérdésben. De oly módon, hogy az Egyesült Államok úgy érezze, Európával is tárgyalnia kell, mielőtt cselekszik. Azonban egyik állítás sem igaz a jelen helyzetben – zárta a beszélgetést Susi Dennison, a Külkapcsolatok Európai Tanácsának francia irodavezetője.