Orbánék az európai ezermilliókért változtatni is készek

A Reuters a brüsszeli EU-csúcstalálkozó közben meginterjúvolta Orbán Balázst, a miniszterelnök közeli munkatársát, aki egyfelől arról beszélt, hogy magyar álláspont szerint az EU-nak változtatnia kell Oroszországgal szemben az Ukrajna elleni háborúja miatt követett eddigi taktikáján, mert ha így folytatódnak a dolgok, az rosszul sül majd el Európa számára.

Minél több szankciót rendel el az unió, az annál hátrányosabb lesz saját magának, miközben Oroszország mindezt megússza – állította a magyar kormánytisztviselő. Fel kell hagyni a további szankciókkal, és tárgyalásra, tűzszünetre, békére, diplomáciára van szükség – Orbán Balázs ebben fogalmazta meg a magyar javaslatok lényegét.

A Reuters kitér arra: egyes uniós vélekedések szerint az oligarchák már kivonhatták mozdítható javaikat Nyugatról, így a szankciók nem fájnak nekik annyira, Oroszország pedig el tudja adni az olajat például Kínának, illetve Indiának is. Mások viszont azt állítják, hogy a szankciók igenis működnek, de időre van szükség, amíg azoknak az orosz gazdaságra gyakorolt hatása teljes mértékben kibontakozik – írja a hírügynökség.

Orbán Balázs azt is mondta a Reutersnek: Budapest kész a kompromisszumra az EU-val azért, hogy megkapja a befagyasztott 7200 millió eurós helyreállítási támogatást. Úgy fogalmazott, hogy üdvözölnék, ha az Európai Bizottság részletesen megfogalmazná ajánlásait, pontosan mit kellene is ezért megváltoztatni a magyar törvényekben. A miniszterelnök munkatársa szerint hátráltató tényező, hogy az uniós végrehajtó testület eddig csak homályos megfogalmazásokban beszél erről, meg kellene mondania, hogy mit változtassanak meg és hogyan. „Túl sok, túl általános az ajánlás” – állította, és tisztázandónak nevezte azt a kérdést, hogy az alkotmányos jogrenddel, vagy az igazságszolgáltatási rendszerrel van-e probléma. Felidézte a médiatörvénnyel kapcsolatos, egy évtizeddel ezelőtti vitát. Akkor a Bizottság rámutatott bizonyos paragrafusokra, és megmondta, miként kell azokat megváltoztatni, a magyar kormány pedig erre mindig kész volt – állította.

Megemlítette, hogy most az uniós végrehajtó testület szóvá tette jelentésében: néhány uniós finanszírozású közbeszerzési pályázaton csak egy, rendszerint Fidesz-közeli jelentkező akad. Szerinte ez az uniós és a magyar módszertan különbözőségéből fakadó probléma. „Eltér az, ahogyan ők számítják, és ahogyan mi számítjuk, és ha ez a gond, akkor bizonyosan megállapodásra fogunk jutni” – mondta. Hozzátette ugyanakkor: arra is felkészültek, hogy ezen uniós források nélkül boldoguljanak.

Magáról az EU-csúcsról szóló nemzetközi sajtóbeszámolók felsőfokon szólnak arról, hogy Ukrajna megkapta az uniós tagjelölti jogállást. Ahogy a berlini taz – Tageszeitung – írja, Német-, Francia- és Olaszország után az eddig a szkeptikusok közé tartozó Hollandia és Dánia is rábólintott a kezdeményezésre. „Még a notórius nemet mondó, magyar Orbán Viktor is megadta a zöld jelzést a csatlakozás ezen első, szimbolikus jelentőségű lépéséhez” – fogalmaz a taz. Ezután azonban kitér a tudósítás arra, hogy a Nyugat-Balkán uniós integrálása ügyében nagy csalódás volt a tegnapi brüsszeli találkozó.

Eközben viszont a Politico amerikai lap és portál brüsszeli kiadása arról számol be: Bulgária kulcsfontosságú lépést kíván tenni abba az irányba, hogy feladja Észak-Macedónia uniós tagságával szembeni eddigi elutasító magatartását. Ma tervezik a szavazást a bolgár törvényhozásban arról, hogy támogassák-e a zsákutcából való kijutást célzó francia javaslatot. Szófia eddig – történelmi, nyelvi, kisebbségi jogi érveléssel – gyakorlatilag megvétózta, hogy Észak-Macedónia megkezdhesse az EU-csatlakozási tárgyalásokat.

A Politico cikkéből azonban kiderül az is: bármennyire fontos a szófiai parlamenti szavazás, ez önmagában aligha oldja meg a vitát, mert Észak-Macedónia a maga részéről pillanatnyilag történeseten nem pártolja teljes egészében a soros francia EU-elnökség által kimunkált javaslatcsomagot. A cikk azonban nem fejti ki, hogy konkrétan mit kifogásolnak Szkopjéban.    

Az osztrák Die Presse Zsákutcában az EU-bővítés címmel számol be az uniós csúcstalálkozóról, és azt írja: a tagjelölti státus megadása Ukrajnának és Moldovának színtisztán jelképes értékű döntés, a két ország legfeljebb csak egy milliméterrel jutott közelebb az EU-tagsághoz, a nyugat-balkáni bővítés ügyében pedig nem sikerült előre lépni.

Az osztrák lap szerint az Európai Unió részéről nincs meg az akarat új tagok felvételére, és belátható ideig még elmondható marad, hogy Horvátország 2013-i csatlakozása volt a utolsó.

(Forrás: muosz.hu) A bécsi Humántudományi Intézet két munkatársa azt javasolja, hogy ha a csatlakozási tárgyalások megkezdése és lezárása ügyében nem is, de felvételi folyamat középső szakaszában lehetővé kell tenni a többségi döntéshozatalt, különben Ukrajnának és a többi jelölnek esélye nincs bekerülni a szervezetbe – írja az Euractiv. Srdjan Cvijic és Zoran Necsev elrettentő példaként hozza fel, hogy Bulgária mind ez ideig meggátolta az érdemi dialógus megnyitását Észak-Macedóniával, mert a bolgár nacionalisták igyekeznek terrorizálni a szomszéd államot.

És ehhez az EU segédkezet nyújtott, ily módon a Szófia által emelt nyelvi és történelmi kifogások most pont olyan súllyal esnek latba, mint a jogállami követelmények. Persze a vétójog nem csupán a csatlakozások kapcsán merült fel. Különösen az orbáni Magyarország „jeleskedik”, amikor meg kell torpedózni a külpolitikai konszenzust. A Fidesz-kormány többször is blokkolt, illetve igyekezett keresztbe feküdni, amikor az unió bírálni kívánta Kína emberi jogi mérlegét, vagy a közel-keleti békefolyamatot.

Viszont ha fennmarad a kötelezettség, hogy a külpolitikában egyhangúan kell jóváhagyni a határozatokat, az megnehezíti, hogy Brüsszel megvédje magát az orosz fenyegetésekkel szemben. Az írás felidézi, hogy igazából csak Magyarország csinált nagy ügyet az ukrán nyelvtörvényből, ami igazolja, hogy Budapest Putyinhoz törleszkedik.

Az invázió ugyan megnehezítette a további határozott kiállást a Kreml mellett, ám nem zárta ki, hogy a magyar fél az nap arra ébredjen: meggátolja Ukrajna bekerülését az unióba. Ezért ha legalább részlegesen nem térnek át a többségi döntéshozatalra, akkor hamarosan elveszti jelentőségét Kijev, Észak-Macedónia és a többi jelölt európai perspektívája. Csupán vágyálom marad.

Az EU-ban még van mit tenni – összegzi tapasztalatait két brit kutató, aki éppen most készít új jelentést az unió állapotáról. Kiemelik, hogy a szervezet az utóbbi években gyakorlatilag a válság szinonimája lett, elég csak a hitelkrízisre, a menekülthullámra, a Brexitre, vagy a járványra gondolni. A vontatott válaszok azt a benyomást erősítették meg, hogy a közösség megosztott, a munka hatástalan. Ám Ukrajna megváltoztatta a képet – olvasható a The Timesban.

A Tanács és a Bizottság is szükségesnek tartja a biztonság megerősítését, az orosz energiafüggés csökkentését, a közös fegyverbeszerzéseket. Lengyelország felülvizsgálta álláspontját a Brüsszelhez fűződő viszony ügyében, bár azért még vannak súrlódások. Ugyanakkor ütközéshez vezetett Közép- és Kelet-Európával, hogy a francia elnök folytatja a párbeszédet Moszkvával, és hogy a németek és az olaszok vonakodnak fegyvert szállítani Kijevnek, és mindkettő habozott az olajembargó kérdésében is. Feszültséget keltett továbbá, kapjon-e Ukrajna tagjelölti státuszt.

Ezek az ellentétek csak megfejelik a korábbi vitákat, pl. az anyagi támogatások, az LMBT-jogok, a nők elleni erőszak ügyében. Feszültség várható az Európai Bíróság miatt is, miután az az alapok visszatartásával „honorálta” a magyar és lengyel álláspontot a meleg jogok témájában. Az uniónak teljesítenie kell az ukránoknak tett ígéretét, ezzel egyidejűleg kezelnie kell a tagok közti megosztottságot, mert igen sok forog kockán.

A The Wall Street Journalben olvastuk: az infláció és a gazdasági visszaesés folytán lanyhul Kelet-Európában az Ukrajnának nyújtott támogatás, a gondok miatt vizsgázik, hogy a tömegek mennyire értenek egyet az orosz agresszió kemény elutasításával. Ily módon veszélybe kerülhet a régió egysége.

A cseheknél az áremelkedés ütem a múlt hónapban már 16 %-nál járt, a balti államokban pedig 20 % felé közelít. A szállítási láncok megszakadása és a dráguló energia következtében a szlovákoknál 9,4 %-kal csökken a termelés, a cseheknél pedig 3,8 %-kal. Egy sor fejlesztési tervet jegelnek, mert az építőipar olyan magas árakkal dolgozik.

Az égbe tartanak az üzemanyag- és az élelmiszerárak, a kamatok megugrása visszaveti a jelzálogkölcsönöket. A gondok alaposan töréstesztnek teszik ki a nyugati összefogást. Nem biztos, hogy Kelet-Európa bevállalja Ukrajna kedvéért a magas költségeket. Ha Kijev-barát kormányok nem képesek átvészelni a közelgő vihart, akkor hamarosan meginoghat a térség geopolitikai elkötelezettsége.

Az orosz elnök immár egyáltalán nem leplezi terveit, nyíltan értésre adta pl. hogy az energiaellátást fegyverként kívánja bevetni, ám hogy ez sikerül-e neki, az attól függ, mennyire marad egységes az EU. De már látni, hogy Magyarország kitáncol a sorból. Ezt az ukrán politológus, Anton Sehovcov nyilatkozta, aki a lap szerint egészen mélyreható ismeretekkel rendelkezik a Kreml és a az európai szélsőjobb kapcsolatairól így a – Die Welt .

Úgy értékeli, hogy a magyar kormány szó szerint zsarolja Moszkva érdekében az uniót. Az egység ugyan még nem tört meg, de a Kreml évek óta kísérletezik vele. A szakértő ugyanakkor úgy véli, hogy túlzottak a félelmek a szélsőjobb befolyása ügyében. Hiszen hiába voltak hatalmon egy ideig ilyen pártok az osztrákoknál és az olaszoknál, nemigen tudták átformálni a társadalmat. Nem jelentettek létveszélyt a demokrácia szemszögéből. Ám ettől még Putyin próbálja elmélyíteni az ellentéteket, hogy meggyengítse az érintett országokat.

De az agresszió miatt több radikális szövetségese is elhatárolódott tőle, így most az eddiginél kevesebb barátja van az EU-ban. A szakember szerint a Nyugat is tehet róla, hogy Moszkva úgy véli: csak szájtépés a másik oldal részéről a liberális értékek hangoztatása, mert a demokráciák simán közreműködtek az orosz pénzmosásban. Egy sor területen fenntartották a jó viszonyt a tekintélyuralmi Oroszországgal. Az azonban jelenleg maffiaállam, bűnözők rendszere. A Nyugatot csak azért gyűlöli, mert az veszélyezteti az orosz elit uralmát.    

Az orosz történelem ciklikus mozgást mutat, az elnyomatás évtizedei után így most elvileg reformok következnének, ám Vlagyimir Putyin késlelteti a folyamatot – állapítja meg a Financial Times.  A rezsim különben sok hasonlatosságot mutat a brezsnyevi korszakkal: épp most alakul az egykori pionyírok mintájára új gyerek- és ifjúsági mozgalom, az elnök közvetlen irányításával. (A szervezet nem tarthat fenn kapcsolatot „külföldi ügynökökkel”, valamint nyugatiakkal, továbbá a tekintélyuralmi rendszer bírálóival.)

Szentpéterváron a pszichiátriára dugtak be egy művészt, aki ellenzi a háborút. Putyin hatalmát a 3. évtizedben belső elnyomás és agymosás jellemzi odahaza, külföldön pedig az agresszió. Ezek a tényezők folyamatosan jelen voltak az eltelt jó 100 év Oroszországában. Amikor viszont enyhülés állt be, pl. Mihail Gorbacsov idején, a diplomáciában alábbhagyott a feszültség. Jelenleg azonban kizárt a liberális fordulat.

De ettől még úgy volt, hogy Sztálint a reformer Nyikita Hruscsov követte, majd Leonyid Brezsnyev ismét behúzta a fékeket, utána viszont Gorbacsov év Borisz Jelcin jött, akiket a keményvonalas Putyin váltott. Nem tudni, hogy napjainkban mikor következik be a fordulat, de lesz, az biztos. A háború sokat segíthet benne.  

Viszont ha netán Moszkva kerekedik fölül a viszályban, az meghosszabbíthatja a zsarnokságot. Sok orosz számára azonban a liberalizmus a Szovjetunió összeomlását és a jelcini zűrzavar korszakát idézi fel. Az átalakulás a fiatalabb nemzedékektől indulhat ki, amelyek szégyellik a putyinizmust. A Nyugatnak azonban tudomásul kell vennie, hogy csak korlátozottan képes beleszólni az orosz belpolitikába. A döntést a saját hagyományai, illetve a közelmúlt alapján az ország maga fogja kimondani.