De hogy milyen forradalomról van szó, az kiderül abból, hogy a Jobbikot bírósági ítélet alapján szabad nem csak szélsőjobbosnak, hanem neonácinak nevezni. A támogatói közé tartozik a „64 vármegye”, ennek tagjai tavaly nyáron, ha minden igaz, menekülteket támadtak meg a Keletinél – írja a Der Standard.

A nagy kérdés, mit szólnak a bécsi elvbarátok a Nagy-Magyarország visszaállításának tervéhez, mert abba az is beletartozik, hogy Ausztria elveszítené Burgenlandot. A diákszervezet és az Osztrák Szabadságpárt közti összefonódások miatt az újság a részletek felől akart érdeklődni az FPÖ államfőjelöltjének szóvivőjénél, de az a főnökével konzultálva csak annyit közölt, hogy az ügy nem tartozik rájuk.

Ausztriában hozzálátnak, hogy hét év alatt teljes egészében felújítsák az autópályát Bécs és a magyar határ között értesült a Kurier. Azaz jó sokáig korlátozásokra kell számítani a 345 millió euró értékű beruházás miatt. Először, az idén és jövőre, a 31 kilométeres burgenlandi részen építenek teljesen új sztrádát, ott csak egy-egy sávot használhatnak a járművezetők. Majd 2018-tól Fischamendtól Neusiedl am See-ig kétszer háromsávosra bővítik ki a pályát, miután itt az egyik legforgalmasabb ausztriai útszakaszról van szó – írja a lap. A főváros és a repülőtér között naponta 100 ezer jármű közlekedik, majd Fischamendtől 70 ezer. Így könnyebb lesz a jövőben az ingázóknak is, miután a háromsávos út a tapasztalatok szerint ötödével csökkenti a balesetek számát.

A The Guardian brit lap úgy látja, hogy Lengyelország miatt a 2. világháború óta először súlyos próbatétel előtt állnak a földrész intézményei: milyen legyen az unió, sőt, hogy egyáltalán lesz-e? Az egész kontinensen erősödnek azok a pártok, amelyek vegyítik a társadalmi konzervativizmust, a nacionalizmust és a populista gazdaságpolitikát. A Jog és Igazságosság azt hangoztatja, hogy a világi és liberális EU, valamint a multietnikus Európa fenyegeti a katolikus értékeket és a szuverenitást. A varsói kormány lépései, akárcsak a hasonló magyar akciók, azt az alapkérdést vetik fel, hogy merre is tart a földrész, és mit is jelent az európai klub tagjának lenni. Továbbá: miként különböztetjük meg az uniót Kaczynski és a többiek törekvéseitől?

Az európai tervnek az a része már teljesült, hogy megakadályozza a háborút. Ám most a régió az utóbbi 60 év legnagyobb kihívásával szembesült, miután a pénzügyi válságot és a növekedés lassulását tetézi a tömeges bevándorlás okozta biztonsági probléma. A kormányok képtelennek bizonyultak arra, hogy félre tegyék a nemzeti érdeket és megállapodjanak a kvótákban, márpedig ez tanúsítja, hogy az integrációt valószínűleg soha nem sikerül elmélyíteni.

Ugyanakkor Brüsszel túl kevés figyelmet szentel a keleti bővítés gondjainak, jóllehet itt olyan államokról van szó, amelyek még nem annyira elkötelezettek a liberális demokrácia iránt. Az Orbán-kormány címére küldött figyelmeztetések kudarca illusztrálja, hogy a szervezetnek egyelőre nincs válasza, ha egy ország visszalép a jogállam bizonyos elveit illetően. Az EU-ra nagy nyomás nehezedik. Már nincs meg a tekintélye, illetve az önbizalma, hogy megvédje az alapértékeit, ha veszély fenyegeti őket Lengyelországban, Magyarországon vagy másutt. De van sok más baja is. A túlélése azon múlik, elég rugalmasnak bizonyul-e, hogy képes legyen reagálni a változásokra.

(A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!)