Új szakaszba lépett az orosz–ukrán háború: Putyint megerősítette újraválasztása, s közben egyre gyakrabban halljuk: a Nyugat kimerült, „elég volt”. Macron francia elnök felvetette, katonákat küldene Ukrajnába. A Chatham House (más néven: a Királyi Nemzetközi Ügyek Intézete, az államtól elhatárolt nonprofit szervezet; székhelye London; a szervezet legfőbb céljai közé tartozik, hogy vizsgálják és segítsék a főbb nemzetközi problémák és napi politika megértését) és a London School of Economics and Political Science [más néven: a London School of Economics and University of London] speciális jogokkal rendelkező részlege; nemzetközi rangsorok alapján a világ vezető társadalomtudományi és közgazdasági oktatási és kutatási intézete) elemzői szerint Putyinnal szemben csak az erő vezethet eredményre, ő csak abból ért. Eljöhet  annak az ideje, hogy szükség lesz a csapatokra, mert Európa nem engedheti meg, hogy Oroszország győzzön.  (Pillanatkép az orosz–ukrán háborúból; foto: dpa/Libkos)

A szerző interjút készített a Chatam House és a London School of Economics elemzőivel csapatok küldéséről Ukrajnába. Beszélgetésünk idején igencsak intenzív légitámadás zajlik Kijev ellen a harkivi után. Egyre többen vesztik életüket, a sebesültek száma is gyorsan nő. A naiv (?) újságíró, mint szerénységem, azt gondolhatta volna, hogy az elnökválasztási kampány vége felé egyre intenzívebb orosz támadások alább hagynak majd a választások eredményének a kihirdetésével. Csakhogy nem ez történt.

– Miért lenne kevesebb támadás? Hisz semmi sem változott Oroszországban. Putyin a hatalomban maradt, mi több, további hat évre bebetonozta magát. Sőt, ezzel a háborúját is legitimálta – persze otthon. Így még inkább felbátorítva érzi magát arra, hogy ne csak folytassa, de a háború még agresszívebb legyen

 – véli az ukrán származású Olga Tokariuk, a Chatam House londoni agytröszt elemzője, nemzetközi konferenciák előadója (a bal oldali képen).

– A helyzet megváltozott, miután köztudottan muníció hiányában Ukrajna gyengébbnek látszik, s ezzel vissza is él a Kreml. Most éppen azt tesztelte, hogy működik-e még az ukrán légvédelem. Igen, működik! Áldozatok, sajnos, vannak, és valóban sokan megsérültek. Egyszerre több fronton is támadnak, Odesszában, Harkivban, és az északi területeken is.

– Ha már szóba hoztam a választást, akkor hadd kérdezzem meg: segített-e Julija Navalnaja meghirdetett akciója, amikor az elnökválasztás utolsó napján, a hétvégén arra szólította fel az oroszokat, hogy pont délben menjenek el szavazni, de vagy hagyják üresen a szavazólapot, vagy írják be Alekszej Navalnij nevét, de mindenképpen tegyék érvénytelenné a szavazatukat?

– Meglehetősen kétkedő vagyok, látva azt, amit az orosz ellenzék tesz. Nem vagyok szakértője az orosz választásnak, de én úgy értékelem, hogy ezzel az akcióval legitimálták Putyin megválasztását. Hisz hosszú sorokban kígyóztak a szavazók, kivárták a sorukat, és ha még érvénytelen szavazatot adtak is le, de elismerték ennek a választásnak a valódiságát. A putyini rezsimet szolgálták ki ezzel és nem erősítették meg az orosz ellenzéket.

– Emmanuel Macron nem meggondolatlanul beszélt, amikor egy sajtótájékoztatón kijelentette: el tudná képzelni a francia katonákat az ukrán fronton… Ezen mindenki megrökönyödött; és sokan csak szóbotlásnak tartották. Azonban ugyanez másodszor is elhangzott tőle. Nyilván nagy segítség lenne a francia katonai jelenlét Ukrajnának…

– Alaposan elemeztem ezeket a kijelentéseket, s arra jutottam, hogy mivel Macron nem volt hajlandó részleteket elárulni erről az elképzeléséről, valószínűleg ilyen az akcióra nem kerül sor a közeli jövőben.  Azt azonban igen fontosnak tartom, hogy egy európai nagyhatalom elkezdett másképp gondolkodni erről az európai háborúról. Két éve még Macron is kategorikusan tagadta, hogy csapatokat küldenének. Mindenki csak arról beszélt, hogy el kell kerülni a háború kiszélesedését. Sőt, azt is mondták, hogy nem küldenek fegyvereket, segítséget a légelhárításhoz, sem tankokat, sem F16-osokat. Most viszont reméljük, hogy utóbbiak hamarosan meg is érkeznek. Egyre többen belátják, hogy Putyin csak az erőből ért. Minél erősebb lesz Ukrajna hátországa, annál óvatosabb lesz Putyin. Mert tart az erősebbtől.

– Ebben már Macron ambíciói is benne vannak, ugye?

– Igen, hiszen ő volt a kezdeményezője az önálló európai védelmi stratégia kidolgozásának. És most, amikor Trump lehetséges elnöksége nem sok jót ígér Ukrajnának, különösen fontos lenne az európai védelmi politizálás. Már most hónapokra beragadtak az Ukrajnának szánt amerikai segélyek. Putyin átállt a hadigazdaságra, ami elég egyértelműen mutatja, hogy Oroszország bajban van. Miután változóban a helyzet, ezért semmilyen eshetőséget sem szabad kizárni, mert Európa nem engedheti meg magának, hogy Oroszország megnyerje azt a háborút.

– Ugyanakkor a NATO főtitkára és a többi szövetséges erről az opcióról hallani sem akar. Tegyük hozzá: Magyarország, pontosabban a magyar kormány egyáltalán nem segít – a menekültek befogadásán kívül – katonailag Ukrajnának.

– Magától értetődő: frusztrálóan hat, hogy mint NATO- és EU-tag, a magyar kormány nem segít, sőt más tagállamokat is akadályoz abban, hogy segítsen Ukrajnának. Ráadásul Magyarország határos Ukrajnával, ami végképp nem indokolja a jelenlegi magyar álláspontot, pontosan: a kormány álláspontját. Tudom: a magyar emberek többsége támogatja a mi harcunkat és sokat segítettek önként is a menekülteknek.

– Ön személy szerint – tehát nem mint a Chatam House szakértője, hanem – mint ukrán: hogyan fogadta a francia elnöknek ezt a meglepő bejelentését?

– Elsőre azt gondoltam, ez már eleve megkésett. Össze sem lehet hasonlítani Franciaországot e tekintetben Németországgal. Ők csöndesek, ha háborús retorikájukat nézzük, mégis hihetetlenül sokat tesznek értünk – mind pénzügyileg, mind katonailag. A franciák inkább csak beszélni szeretnek róla. Annak ellenére ismételte meg elképzelését Macron, hogy durván támadták is emiatt. Nem tudjuk, milyen hosszú lesz ez a háború, de nyilván nem lehet katonailag Ukrajnát Oroszországgal egy lapon említeni. Készleteink, forrásaink kimerülnek, egészen biztosan hosszú távon nagy segítségre lesz szükségünk.

– Putyin reagálása erre ijesztő volt: atomfegyverrel és a III. világháborúval fenyegetőzött.

– Ebben semmi újdonság sincs; 2022-ben is ezzel kezdte. Ez pszichikai háború dezinformációs térben. A háború ugyanis nem csak a fronton zajlik.

Köztudott: külföldi önkéntesek kezdettől fogva harcolnak Ukrajnában. Talán még magyarok is. Sajnos, erre nem tudott számszerű választ adni, de ezek nem hivatalos adatok – jelezte Olga Tokariuk.

– Egyre többet halljuk, mindenki belefáradt már a háborúba. Ön hogyan látja ezt közelről?

– A fáradtságnak többféle jele és értelmezése van. Teljesen érthető, amikor egy nyugati állampolgár azt mondja, elege van a háborúból, nem akar többet hallani róla, mert őt és társait is megviselte. És akkor még nem is szóltunk a pénzügyi vonzatáról. Az ukránok viszont mindennap háborúra ébrednek. Nekik nincs más választásuk, mint tovább küzdeni.

A London School of Economics kutatója Mariia Zolkina (a bal oldali képen), aki kormányzati tisztviselő is volt, az elfoglalt területek, legfőképp a Donbasz reintegrációs lehetőségeivel foglalkozott. Jelenleg az Ukrajnának nyújtandó segélyek témáján dolgozik a legintenzívebben. Egy nappal azután beszéltem vele, hogy az Európai Unió megküldte annak az 50 000 millió eurós segélynek az első évre jutó 4500 milliós részletét, amit Orbán nem akart megszavazni, helyette inkább „kiment kávézni” – Olaf Scholz német kancellár javaslatára.

Minden jel arra utal, hogy a kompromisszum nemcsak megszületett – még ha furcsán hangzik is, de – feltehetően ez lesz a jövőben a meghatározó a magyar és ukrán kapcsolatok tekintetében. Mivel az Európai Békealaphoz anyagilag Magyarország is hozzájárul.

– Tudtommal: miként valamennyi tagállam, miután ez Ukrajna nemzetbiztonsági és katonai alapja. Az már más lapra tartozik, hogy ezt a befizetést Brüsszel visszautalja minden tagországnak.

Így már világos, miért fizet a budapesti kormány ebbe az alapba. Ezzel nem, csak az általános, az 50 000 milliós támogatás folyósításával szemben voltak Orbánéknak kifogásai. – Egyébként Mariia Zolkina is kiemeli, hogy szinte erején felül segít Németország, mert ezen két hivatalos alapon át, még kétoldalú megegyezés alapján külön segítik Ukrajnát.

– Josep Borrell külügyi biztos az eddigi 12 000 milliós Európai Békealapot most 20 000 millióra akarja felemelni, erről talán a nyáron döntenek a spanyolországi fórumon. Persze nem minden tagállam támogatja az első körben.

– És nyilván Magyarország megint vétózni fog…

– Az eddigi gyakorlat szerint, miután már a tagországok megegyeztek, akkor az legeslegutolsó stádiumban – általában saját hasznára fordítandó támogatások érdekében – a magyar kormány zsarolni kezdi a tagállamokat. Erre most is számítani lehet.

– A segélyezésben is látható az úgynevezett ’elég volt, belefáradtam” mentalistás. Ön szerint is?

– Nem, inkább csak esetleges problémákat a stratégiai tervezéssel. Eddig leginkább csak az azonnali és ad hoc segítség jellemezte a segélyezést, most, a háború harmadik évében kényszerűen már előre tervezik a következő időszakot. Ezért mondom: inkább csak technikai és a bürokráciából adódó problémákat látok. Látszik, hogy újratervezés folyik. Másrészről pedig: Németország – amikor a saját katonai büdzséjéből ad oda 14 000 millió eurót, akkor joggal gondolhatja azt, hogy nem kíván többet költekezni. Hisz’ már erején felül támogatja Ukrajnát.

– Magyarország ehhez képest a minimumot, az uniós források odaítélését is megkérdőjelezi…

– Magyarországra ebből a szempontból úgy tekintünk, mint az EU tagjára, ezért meg fogja tenni a kötelezőt. Amúgy is a decemberi-januári botrány után – amikor gyakorlatilag három hónap késésbe és lemaradásba sodródott Ukrajna – úgy látjuk, hogy Budapest beleállt a kompromisszumokba. Sok bírálatot kapott az Ukrajna miatti zsarolása okán, s már nem mert vétózni. Persze az Európai Bizottság megígérte neki, hogy ellenőrizni fogja a pénzek elköltését.

– Hol tartanak az uniós csatlakozási tárgyalások, hisz’ ezeket is folyamatosan akadályozza az Orbán-kormány.

– Júniusban megkezdődnek a hivatalos, kormányközi tárgyalások a csatlakozásról, ami az EU-vezetés és Ukrajna közti kapcsolatfelvételt jelenti. Ebbe, szerencsére, nem tud beavatkozni a magyar kormány.

– Van viszont vétójoga, nemde?

– Igen, van. De, mint ahogy sem decemberben, sem januárban nem élt a vétójogával, akként a jövőben sem fog. Megváltozott a véleménye – ez elég nyilvánvaló. Zsarolhatja ugyan az Európai Bizottságot, tisztában van vele, hogy most már nélküle is meg tudnak oldani fontos kérdéseket, találnak módot az ügyek rendezésére. Így aztán értelmét veszti a vétója.

– Mindeközben zajlanak az Ukrajna újjáépítését is előkészítő tárgyalások, amikből feltehetően a magyar kormány – éppen ellenséges magatartása miatt – kimarad.

– Hamarosan kezdődik a harmadik újjáépítési konferencia Berlinben. Az első Svájcban, a második Londonban volt. Magyarország nincs ezekből kizárva, ezek önkéntes jelentkezésen alapulnak, de a magyar kormány, tudtommal, nem jelentkezett egyelőre egyikre sem. Viszont senki sem tekint ellenségként Magyarországra, sokkal inkább egy szomszédos országra, ezért nyitott mindenki a támogatására.

– Azt viszont fájdalmasnak és egyben ártalmas politizálásnak tartom, hogy béketárgyalás-javaslattal áll elő, ami most Ukrajna kapitulálásával járna. És azzal, hogy Oroszország új és újabb területeket foglalna el…