Globális összefüggésben Trump egy szóval sem említette a szabadságot, noha a földkerekség számára alapvető, hogy az Egyesült Államok milyen szerepet vállal a szabadság elérésében, fennmaradásában. A harmadik a gazdasági protekcionizmus. Mintha a történelem éppen az ellenkezőjét bizonyítaná, mint amit az új elnök ez ügyben mondott, tehát hogy a bezárkózás éppen nem hoz fellendülést és ad erőt. Ráadásul jelen esetben az igen szoros európai–amerikai kapcsolatokat fenyegeti. A három téma együtt pedig különösen fenyegető. És Carl Bildt nagy bajnak tartja, hogy nem lehet tudni, a beiktatási beszéd a kampány vége volt-e, vagy netán a kormányzati munka kezdete.
A Koblenzben tartott hétvégi csúcskonferencia után „hazafias tavaszt” ígérnek Európában a vezető jobboldali-populista pártok, mondván, hogy a Brexit és Trump hivatalba lépése kedvező politikai hullámról tanúskodik, csak éppen hiába nyilvánították ki az egységet, túl sok minden osztja meg őket – adja tudtul a Financial Times. Mindenesetre abban bíznak, hogy az elitellenes, nacionalista széljárás őket is hatalomra segíti. Ám túl sok ellentét választja el egymástól mindenekelőtt a francia Nemzeti Frontot, illetve a német AfD-t. A találkozón nem volt szó közös politikáról, vagy szövetségről, viszont a részvevők igyekeztek egy olyan, szélesebb nemzetközi mozgalom részeként beállítani magukat, amely maga mellett tudhatja a történelem támogatását. Saját sikerüket jósolták az idei választások előtt. Csakhogy mind a kilenc párt túlságosan is a nemzeti ügyekre összpontosít, és nem sok jelét mutatja a szolidaritásnak.
Óv a populizmus világméretű megerősödésétől a pápa – írja a The Daily Telegraph. Az El Pais című spanyol lapnak adott nyilatkozatban Ferenc arra a veszélyre is felhívta a figyelmet, hogy sokan kereshetik a megváltót, ám ez olyan diktátorokat hozhat felszínre, mint egykor Hitler volt. Az egyházfő ugyanakkor korainak nevezte, hogy véleményt mondjon Trumpról, előbb meg akarja várni, hogy mit csinál az újdonsült amerikai elnök. Azt viszont kiemelte, hogy a válságok félelmet keltenek, és ennek legékesebb példája az, ami 1933-ban, Németországban történt. A Führer nem lopta a hatalmat, a nép választotta meg, majd a diktátor megsemmisítette a saját népét, és ez a veszély napjainkban is fennáll. Éppen a történelmi tanulságok miatt alapvető a párbeszéd. Mint emlékezetes, a pápa a beiktatás napján arra szólította fel Trumpot, hogy az kövesse a szellemi és erkölcsi értékeket. Egyúttal igyekezett a politikus eszébe vésni, hogy Amerika jelentősége mindig is azon múlt, mennyire állt ki a szegényekért, a kirekesztettekért, a bajba jutottakért.
Nem sok jót lát az elkövetkező időkben a világ számára Ann Applebaum a Der Spiegel hetilapban megjelent írásában. A történész, aki egyben a Washington Post szemleírója, arra számít, hogy alapvetően megváltozik a hidegháború után kialakult világrend, meggyengülnek a békét és a szabad kereskedelmet szavatoló intézmények, az EU és a NATO. Azon kívül elképzelhetőnek tartja, hogy Oroszország újabb területeket foglal el Kelet-Európában, továbbá kampányt indít a demokrácia meggyengítésére a földrészen. Félő ugyanakkor, hogy fegyveres viszály robbanhat ki, mivel az Egyesült Államok várhatóan kereskedelmi háborút indít Kína ellen. Odahaza ugyanakkor Trump nekironthat több olyan intézménynek, amely ellenőrző funckiót lát el, így a sajtónak és a köztisztviselői karnak.
Ami Európát illeti, a szakértő tart attól, hogy a földrész, és elsősorban Németország nem tesz semmit a megrendült biztonság megerősítésére. Pedig hozzá kellene látni a közös védelem megtervezéséhez. Ugyanakkor az is látnivaló, hogy jelentéktelenné vált a hagyományos jobb- és baloldal harca, ezt a nacionalisták és a populisták már korábban felismerték. Utóbbiakban közös vonás, hogy gyűlölik az uniót és a NATO-t, ellenzik a szabadkereskedelmet és csodálják Oroszországot. Nem kizárt, hogy összeomlik a liberális világrend. Mindehhez járul, hogy az orosz rendszer kiszámíthatatlanabb, összetettebb, mint az egykori Szovjetunió volt. Sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a hatalmat gyakorló kicsiny csoport téves döntést hoz. De a demokráciának túl kell élnie a bajokat és túl is fogja élni azokat.
A Le Monde volt főszerkesztője azt elemzi, milyen is lesz a Trump által ígért új világ, miután egy multimilliárdos nacionalista és protekcionista költözött be a Fehér Házba, ezzel párhuzamosan Nagy-Britannia bejelentette uniós kilépési tervét, ugyanakkor a kínai államfő a globalizáció mellett állt ki. Sylvie Kauffmann rámutat, hogy az Egyesült Államok elnökének világképe egyszerű: Amerika mindenek fölött és a világ több részének érdekei másodlagosak. Az eddigi szövetségesek szintén a háttérbe szorulnak, mert visszaéltek az USA nagyvonalúságával. Az biztos, hogy itt a Pax Americana vége. Viszont Kína egyértelműen nemzetközi szereplő lett, még ha egyhamar nem is áll a világ élére. Ugyanakkor Putyinnak sikerült visszacsempésznie Oroszországot a nemzetközi aréna középére. Tudja, hogy ezúttal Washingtonból nem kell bírálatokra felkészülnie. Európának ellenben nem csupán a Brexit miatt kell nyugtalankodnia, hanem azért is, mert Moszkva igyekszik destabilizálni, Trump pedig ostorozza, és azt szeretné, ha mások is kiválnának az unióból a britek után. Ilyen szándékot egyetlen tagállam sem nyilvánított ki, de Magyarország és Lengyelország kvázi-lázadónak számít. Az idei három kulcsfontosságú választás politikai káoszba billentheti az EU-t, de meg is erősítheti. Az említett erőpróbák közül is a francia eredmény a legfontosabb.
A Neue Zürcher Zeitung reménysugárnak nevezi a magyar szocialisták számára Botka Lászlót, ám arra is rámutat, hogy változatlanul nagyok a véleménykülönbségek a demokratikus ellenzéken belül. Az MSZP-n belül sokak számára ő az ideális jelölt Orbán Viktor ellenfeleként, de már látszik, hogy a baloldal megismétli a legutóbbi választásokon elkövetett hibákat és újabb csattanós vereségtől kell tartania. A baj az, hogy pártja nyomja a szegedi polgármestert, csak éppen nem egyeztetett róla a többi erővel. Miközben az MSZP egyfolytában azt hangoztatta, hogy kizárólag pártokon átnyúló összefogással képzelhető el a hatalomváltás. Most Botka kapott megbízást a párbeszéd lefolytatására, ám azonnal a DK orrára koppintott, amikor bírálta Gyurcsány Ferencet. Utóbbit lejáratta ugyan az őszödi beszéd, de ő továbbra is magát tekinti Orbán legesélyesebb kihívójának. A következő hetek mutatják meg, hogy ezek után milyenek a kilátások a megállapodásra. Az érintettek tisztában vannak azzal, hogy egyedül nem megy, csakis közösen. Ám Hunyadi Bulcsu a Political Capitaltől úgy ítéli meg, hogy a baloldal ismét magával van elfoglalva, jóllehet épp ez volt a 2014-i kudarc egyik fő oka. A kormányoldal ugyanakkor kihasználja azt az ötletet, hogy a baloldali pártok fogjanak össze a Jobbikkal.