Oszlopok

Az ellenzék eddigi egyetlen, érdeminek mondható közös teljesítménye az volt, hogy létre tudta hozni az előválasztás kereteit, és e kereteken belül végig tudta vinni a folyamatot, aminek így van egy végeredménye. Ezzel a végeredménnyel nem mindenki elégedett, de nem lenne mindenki elégedett más végeredménnyel sem.

Márki-Zay Péter szerint az, aki az ő lecseréléséről beszél, a Fidesz beépített árulója. Namármost. Lehet azt mondani, hogy az árulózás durva dolog, különösen így karácsony közeledtével. Meg fel lehet tenni a kérdést, hogy milyen demokrata az, aki le akarja torkolni a kétkedőket, töprengőket, alternatív megoldásokat mérlegelő, jobbító szándékú értelmiségieket. Orbán a maga közegében már elérte, hogy ott szitokkifejezésnek számítson a politikai korrektség – méltánylandó a kérés, hogy mi ezt ne tegyük.

Szóval lehetne éppen indok a felhördülésre, de csak akkor, ha elegánsan figyelmen kívül hagynánk az összefüggéseket, a szövegkörnyezetet. Csakhogy az ilyen elegancia jelen pillanatban politikai öngyilkossággal érne fel.

Az ellenzék eddigi egyetlen, érdeminek mondható közös teljesítménye az volt, hogy létre tudta hozni az előválasztás kereteit, és e kereteken belül végig tudta vinni a folyamatot, aminek így van egy végeredménye. Ezzel a végeredménnyel nem mindenki elégedett, de nem lenne mindenki elégedett más végeredménnyel sem. Az ellenzék hitelessége pillanatnyilag még erre az egyetlen pillérre támaszkodik: arra, hogy a lehető legszélesebb kör bevonásával közös képviselőjelölteket és közös miniszterelnök-jelöltet választott magának. Most épp azon van az ellenzék, hogy újabb tartóoszloppal szilárdítsa meg hitelességét, nevezetesen a népszavazási aláírásgyűjtéssel. De ha közben bulldózerrel nekiront a most meglévő egyetlen oszlopnak, akkor ezt a másodikat soha nem fogja tudni beállítani.

Ennyit az oszlopokról.