Eddig a sztori.
A történetet az élet írta. Kisbetűkkel, nyomorúságos papírra. Rabolt egy rendőr, lebukott. Családos volt az őrmester, nyáron, a nyaralás időszakában próbálkozott.
Szinte semmit nem tudunk róla. Amikor a mi kutyánk kölke harap, akkor a falka békés része is takarja. Nem tudjuk, hány gyermeket nevelt, hogy hívták a rendőrt, a beosztását sem ismerjük. Lehetett utcai járőr, nyomozhatott brókerek után, kommandósként kockáztathatta naponta az életét. A száraz kommunikáció csak annyit közöl, hogy szolgálati viszonyát megszüntették. A zsaru tehát többé nem viselheti a testület egyenruháját, nem intézkedhet a törvény nevében. Munkatársai, kollégái, rendőri illetményének megállapítói, az életpályamodell hirdetői természetesen a helyükön maradnak. És marad a nyomor is, a fizetésükből tisztességesen élő rendőr családoknál.
A felbujtó nem érhető tetten.
A felbujtott tette nem bocsánatos bűn.
