Győr túlmozgásos polgármestere, dr. Dézsi Csaba András (58) ma is produkálta magát. Azért ma is, mert jóformán nincs nap Dézsi-produkció nélkül: munkát kell adni fotósoknak, rádiósoknak, tévéseknek – különben halálra unnák magukat a kollégák, akiket egyébként nagyon nem irigyelek ez irányú elfoglaltságuk miatt. (A nyitó kép forrása: MTI)
A sztori: valaki megsúgta a polginak (legalább három évtizede volt rá az illetőnek), hogy az Audi-város sétálóutcájának 18. számú házán (Arany János utcai saroképület, a szokásos sarokerkéllyel) van egy régről ott maradt házszámtábla. (Sajnos, nem város tűztornya, amit eleink oly’ elhamarkodottan elbontottak…)
A házszámtáblán pedig a felirat (amit egyébként az utcán járókelők közül is legföljebb a sasszeműek láttak (ha vigyázó szemüket oda vetették), következésképpen a polgármester/professzor úr sem látta harminc évig, legföljebb a súgója, aki a napi sajtóbolondító akciókat szervezi neki), hogy „Lenin út 18.”
Dézsi professzor úr (ne feledjük: betegei szerint nagyszerű szívgyógyász!) a mai szabadnapján sem pihent, hanem ez alkalommal polgármesterként helyezte szolgálatba magát. Rendelt egy gépesített, különösen biztonságos emelőkosarat, fejébe húzta sisakját (biztos, ami biztos, meg különben is: jól mutat), sec-pec alatt fölemelkedett a házszámtábláig, és pillanatok alatt leszerelte.
Gondos férfiú lévén, a tábla helyét meg lefestette, igaz (miként a képen is látszik) a festék jócskán elüt a vakolat színétől, de hát valamit valamiért. Meg különben is: nem látszanék munkájának nyoma, ha a ház vakolatfestékével azonos színű lenne a javítás.
Egyet nagyon sajnálok: prof. dr. Dézsi úr nem nézett egy kicsit följebb (persze, lehet, hogy a sisak gátolta benne, akár hátra is csúszhatott volna a kobakjáról, és az nem mutat jól – mondjuk – a Magyar Távirati Iroda fotóján. Szóval: ha följebb néz a polgi, rögtön rájön, hogy van ám azon a házon egyéb munka is. Például a hatalmas beázás, ami nem tegnap, nem is tegnapelőtt keletkezett, hanem évekkel ezelőtt és minden bizonnyal a fal mögött élőket is „boldogítja” a penész.
Megvan tehát a következő polgármesteri attrakció témája és helye: a professzor úr megszünteti a ház beázását és újra vakolja. Napokig lehet majd fényképezni – overallban.
Egyébként a város sétálóutcáján nem ez az egyetlen javítanivaló. Például úgy ötven-hatvan lépéssel odébb, a Kazinczy utcai sarkon, tovább rágja a penész a ház zárt erkélyét. (Szóvá tette nem is egyszer az Infovilág.) A javítás még látványosabb lehetne a következő polgármesteri attrakcióhoz.
Mindezek után csak arra vagyok kíváncsi, ugyan mit gondolhat-mondhat (valahol a mennyekben) Győr legendás emlékű, a várost okos irányító munkájával építő és -szépítő, ipari központtá fejlesztő, helyiek ezreinek munkát adó polgármestere, Zechmeister Károly?
Szerintem már dr. Dézsi elődjének az „adriázása” láttán tépdeste a szakállát, Borkai utódának „látványos szorgalmát” figyelvén pedig nem hisz a szemének.
Zechmeister ugyanis – derül ki Győr városának történelméből – aligha így képzelte el a polgármesterkedést. Még csak latinos műveltségére sem hivatkozott: „Panem et circenses”. Viszont adott munkát és általa kenyeret (panem) a rászorulóknak.