Békeidőkről szeretnék beszélni, amik errefelé ritkán voltak. Békeidőkről abban a hatalmas zajban, információs zűrzavarban, amelyben élünk. Békeidőkről, amikor Pannónia szép dalokat ont, és szellemünk egyre dicsőbb…
Zágráb mellett 37 esztendősen, tüdőbajban halt meg az első, név szerint ismert magyar költő és humanista, Pécs püspöke, Janus Pannonius. Ennek 554 éve. Janus Horvátországban, elmagyarosodott kisnemesi családban született Ivan Česmički néven, ezért emlegették Csezmiczei Jánosként. Elsőrangú nevelésben részesült Itália iskoláiban egyetemein. Latinul írt, költészetében a lehető legtávolabb tartotta magát az álszentségtől, gyakori szemöldökfelrántásra késztetve ezzel későbbi korok aggódó lektorait, írja Pintér Dezső. Nekem erről az alábbi történet jutott eszembe:
1991-ben egy müncheni konferencián találkoztam Ivan Supekkel, aki akkor a Horvát Tudományos Akadémia elnöke volt. Vacsorakor egymás mellé ültettek bennünket, így elkezdtünk beszélgetni – németül, hiszen Ivan Supek még a Monarchiában született.
Szó szót követett, mígnem egyszer csak azt mondta az idős tudós:
– Tudja fiatalember, nekünk, horvátoknak és magyaroknak újra közös államot, föderációt kellene csinálnunk…
– Bocsánat, mondtam, de Önöknél éppen most kezdődik egy csúnya polgárháború, nem hiszem, hogy Pesten nagy volna erre fogadókészség.
–Nézze, a háború előbb-utóbb véget ér. Horvátország függetlenné válik, de szüksége lesz partnerre, ellensúlyra, maguknak, magyaroknak pedig mindig szükségük volt a tengeri kijáratra.
A beszélgetés óta 35 év telt el, a háború csakugyan véget ért, nekünk továbbra is szükségünk van tengeri kijáratra, de a föderáció nem került közelebb, hiába lett mindkét ország az Európai Unió tagja.
A beszélgetés után néhány hónap múlva csomagot kaptam Zágrábból, a csomagban egy dedikált könyv volt, amelynek címe: Buna Janusa Pannoniusa, vagyis Janus Pannonius lázadása, a szerző pedig az én beszélgetőpartnerem, Ivan Supek.
A könyv a nagy horvát költőről, Janus Pannoniusról szól…
Eszembe jutott az az évszázados öldöklő vita, amit lengyelek és németek folytattak, melyik náció hőse Veit Stoss másképpen Wit Stoss, a zseniális szobrász, a krakkói Mária-oltár megalkotója, és a végén megegyeztek: mindkettőjüké. Én úgy gondolom, hogy Janus Pannonius is nyugodtan lehet két nemzeté, mert senki nem veszít, ezzel szemben csak nyer. Ez ugyan még nem föderáció, de kezdetnek nem is rossz… Pannónia dicsérete, pontosabban Pannónia szellemének megidézése, az egyensúly helyreállítása.
Végül egy vers, magyarázatul, hogy miért vallhatja magyar és horvát egyaránt magáénak Ivan – Jánost, aki Janus lett…
PANNÓNIA DICSÉRETE
Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, S most Pannónia is ontja a szép dalokat. Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám, Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!
A képen: Ivan Supek, a Horvát Akadémia egykori elnöke, irodalomtörténész
