Közös piaci tagság, a szomszédos államokkal szembeni gyakori véleménykülönbségekkel. Nagyfokú szegénység, alacsony színvonalú oktatás, kisebbségi problémák. Egyre fejlődő infrastruktúra, alacsony rezsiköltségek, csökkenő infláció, növekvő GDP, befektetőbarát adópolitika. Egy csodálatos, bár meglehetősen szomorú hangulatú nemzeti himnusz, amelyet természetesen magyar zeneszerző alkotott. Győzelmek nélküli futball-nagyhatalom lendületes államfővel, aki él-hal ezért a sportért. Pazar főváros, amelynek lakói szó szerint a mennyben érezhetik magukat…
A hazai PISA-tesztek átlagánál jobb eredményt produkáló olvasó természetesen már kitalálta, hogy a fentiek Paraguayt jellemzik, a hazánknál négyszer nagyobb, ám hétmilliónál is kevesebb lakosú dél-amerikai országot, amelynek külügyminiszter-helyettese tegnap a budai Külügyi és Külgazdasági Intézetben „Paraguay: a lehetőségek hazája” címmel befektető-toborzó előadást tartott. Óscar Cabello Sarubbi úr nemcsak magyar apóstársa révén kötődik hazánkhoz, hanem éveken át élt itt nagykövetként, így most szinte hazatért hozzánk.
A diplomatát köszöntő igazgatóhelyettes kiemelte, hogy Paraguay himnuszának zeneszerzőjén, Francisco José Debalin kívül az első modern kori civil államfője, az 1993-tól 1998-ig elnöklő Juan Carlos Wasmosy is a 19. század első felében emigrált kisszámú ottani magyar család tagja, így valószínűleg Asunciónban többet tudnak rólunk, mint mi erről a távoli homályba vesző országról. (A legrégebbi dél-amerikai települést, a Városok Anyjának is becézett, teljes nevén Nuestra Señora Santa María de la Asunciónt – a magyarul Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele, azaz a Nagyboldogasszony ünnepe után – keresztelték el így alapításakor, 1537-ben.)
A II. világháború után csak a nácikat is bújtató diktatúráiról és remek futballistáiról ismert ország azonban most, úgy látszik, remek úton halad, és virágzó mezőgazdasága mellett (a 7 milliós ország már ma is 80 millió ember számára elegendő élelmiszert termel!) immáron az iparban és a kereskedelemben is ragyogó lehetőségeket kínál. Különösen a feldolgozóipar látszik ígéretesnek, mivel a számos mezőgazdasági termény (stevia, yerba mate, szója, édesburgonya, kukorica, búza) valamint a marha- és sertéstenyésztés tekintetében a világ legjobbjai közé sorolható ország a feldolgozóipar-ágak fejlettségében még elmarad a követelményektől.
Sarubbi úr példának hozta a rengeteg sertésbőrt, amelyet ma nyersbőr formájában fillérekért adnak el, pedig egy cipőgyár vagy más feldolgozó hatalmas haszonnal dolgozhatná fel, mivel a munkabérek és a rezsi rendkívül „szerények”, az adók pedig európai szemmel nézve elképesztően alacsonyak (a legtöbb adónem, így az áfa is 10%-os, és léteznek 0%-os kategóriák is). A bányászat (arany, ezüst, kobalt) és a fakitermelés is kecsegtető lehetőségeket rejt magában, de a kiváló diplomata ajánlatai közt szerepelt az autóalkatrész-gyártás, a ma még kevés versenytársat számláló pénzügyi szektor és a telefonos szolgáltató-központok (call centerek) működtetése is (utóbbi főként amiatt, hogy a Latin-Amerikában beszéltek közül a paraguayi hasonlít a legjobban a hispániai spanyolra).
Az olcsó elektromos áramot, öntözést és vízi szállítást adó Paraguay–Parana-folyórendszeren át Argentína és az Atlanti-óceán felé, és nyugati irányban más útvonalon a Csendes-óceán felé is remek összeköttetéssel rendelkező, a brazil piaccal különösen elmélyült kapcsolatokkal rendelkező ország ideális központ lehet mindazon vállalkozásoknak, amelyek a latin-amerikai piac felé kívánnak terjeszkedni, avagy onnan termékeket behozni.
A magyar–paraguay-i kereskedelmi kapcsolatok fejlődésének pedig szinte korlátlanok a lehetőségei, mivel jelenleg egyáltalán nem érkezik onnan áru, a kivitelünk pedig alig hat és fél millió dollár, ami nagyjából 150 kecskeméti Mercedes ára.
A mostani eszmecsere helyszínét remekül választották meg a szervezők, mivel a Gellérthegy oldalában álló villa – amely valaha Vida Jenő, a Magyar Általános Kőszénbányák vezérigazgatója, a parlamenti felsőház és annak pénzügyi bizottsága végül Auschwitzba deportált tagjának tulajdona volt – nemcsak Budapest legszebb panorámáját tárja a látogató szemei elé, hanem csak egy vékonyka úttest választja el azoknak a mai, a kormányhoz közeli náboboknak épülő-szépülő villáitól, akik esetleg megengedhetnek maguknak egy ilyen, innen nézve kissé kalandosnak látszó (paraguay-i) befektetést, amely rajtuk kívül leginkább azoknak kínál megoldást, akik az igazságszolgáltatás, az adóhivatal, avagy egy volt feleség elől szeretnék minél messzebb menekíteni vagyonukat. Sok szerencsét!