Parasztként gyóntat, parasztként birtokol országos titkokat. Parasztként szerető, és hiába költözik nagyvárosba, kiváltságos házakba, akkor sem polgár, marad, aminek született. Hiába hivatkozik látomásaira, Szűz Mária megjelenésére, hiába nevezik szent embernek, akkor is csak földi halandó. Bábkészítő, hitvány anyagból farigcsál minisztert, kormányzót, termékeit maga minősíti. Úriasszonyok emelik a magasba, kurvák húzzák vissza a mélybe. Intrika, nő, de főként az ital az éltetője. Hiába mond olykor igazat, hiába óvja uralkodóját a háborútól, a hatalom józan ésszerűsége túlmutat az ő irracionális világán.
Amikor a főnök népszerű, nem számít, ha a nemzet megroggyan. Személye maga a titok. Ki ő, és mit tud? Meddig hallgat, és mikor kezd beszélni. És ha beszélni kezd, miről. Az őrzésre átvett titok idővel már nem védi, inkább veszélyezteti életét. Már nem tisztelni kell, hanem rettegni tőle. Az ítéletet korábbi barátai mondják ki. Megmérgezik, nem hal meg, lelövik, túléli. Vízbe fojtják, a teste megadja magát, de a lelke tovább bolyong. A teremtőn múlik, hogy mely korban, kinek a méhéből éled újjá.
A történészek mondják, hogy Raszputyin halott. Kerek száz év telt el, hogy nincs köztünk. Gyarló, földi emberek, a csoda megszállottjai, mégis állítják, hogy visszaérkezett, köztünk van. Maradt, aki volt, titkok tudója, a veszély forrása. Környezete hallgat a parasztról, a paraszt hallgat a titokról.
Az élet nem habos torta, mondja egy filmhős: találgatás.
