Szegvári Katalin újságíró a szakma felelősségéről beszélt, arról, hogy vannak esetek, amikor korrektül járnak el, de súlyos, életre szóló károkat is okoznak a drámák áldozatainak a tapintatlan, durva cikkekkel.
Víg Sára, a Beszélj róla! kezdeményezés pszichológusa a gyermekkori szexuális bántalmazás hatásairól szólva a kiemelkedően értékes honlap fontosságát érzékeltette. Az áldozatok elmondhatták a tabuként, titokként őrzött történetüket, szenvedéseiket, és megismerhették a sorstársaikét is. Ezzel erőt, bátorítást kaptak és adtak egymásnak. A pszichológus a segítségnyújtásáról szólva kiemelte a megelőzés jelentőségét és az áldozatok támogatását. A pedagógusok képzésébe is be kellene vonni ezt a témakört.
Berkesi Zsuzsa tanár, a Beszélj róla!-program egyik alapítója elmondta: a tavaszal óta elérhető beszeljrola.hu honlapot naponta legalább hatszázan nézik meg, de volt olyan nap, amikor nyolcezer olvasója volt a világ minden tájáról. Nemcsak Magyarországon és Európában követik a történeteket, hanem Bolíviából is Indonéziából is kaptak bejegyzéseket. Ez is jelzi, milyen hatalmas az igény rá. A gyerekkori szexuális bántalmazásról még mindig csak azt tudni, hogy nagyon sok eset titokban marad.
A honlapra eddig 160 történetet írtak meg – névtelenül – az áldozatok. A beküldők átlagosan 40 évesnél idősebbek voltak, sokan 50-60 évesek, akik először mondták el valahol a saját drámájukat. Az esetek 90 százalékában az elkövetők ismerősök voltak, 61 százalékban családtagok. Huszonöt történetben az apa volt a bántalmazó, gyakran az idősebb fiútestvér vagy a nagyapa követte el az erőszakot.
Csak nagyon kevés férfiáldozat jelentkezett, de ez nem jelenti azt, hogy olyan kevesen is vannak, csak az ő körükben még nagyobb a rejtőzködés.
A gyerekkori szexuális bántalmazás egyik tipikus jelensége, hogy az áldozatokat egy-egy kulcsmondattal kényszerítik hallgatásra az idősebb elkövetők, akikben a gyerekek amúgy megbíztak. Az oldalra sokan ezt a kulcsmondatot írták meg.
Nagyon sok a hasonlóság az eseteknél. Különösen a következmények nagyon hasonlóak. Az áldozatok nem is tudják, hogy idősebb, felnőtt életük történései milyen szorosan következtek a gyerekkori drámából. Most, hogy megismerik egymás történeteit, ébredtek rá sokan, hogy ami velük történt, ahogy az ő életük kisiklott, az mással is ugyanúgy esett meg. „Párhuzamos pokloknak” nevezte az egyik fórumozó a sorsukat.
Egy 51 éves asszony azt írta le, hogy most már tudja, nem kell mindig másoknak megfelelnie, szeretetet kunyerálnia. „Most először érzem azt, hogy szeretném, hogy mások is megtudják, mi történt velem. Szeretném, ha a családom látná, hogy mi volt az ő szerepük, hogy ilyen érzékeny lúzer lettem. Ehhez gyűjtöm az erőt, erősítem a sarkamat, hogy rá tudjak állni.”
Csapodi Zoltán, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola igazgatója friss kinevezése után szembesült a Sipos-üggyel. A sajtóból vált ismertté, hogy az akkori magyartanár huszonöt évvel ezelőtt molesztálta tanítványait. Az eset nemrég pattant ki. A mostani igazgató arról beszélt, hogyan foglalkozott az üggyel a pedagógusok, a diákok és a szülők körében. Iskolai kódexet szeretnének készíteni, amelyben rögzítenék, mi a teendő, ha ilyen jelenséget tapasztalnak az iskolában.
Agárdi Tamás igazságügyi pszichológus szakértő azt fejtegette, hogy a szakértő feladata annak a megállapítása, hogy vajon az eset megtörtént-e vagy sem. Bár többször is elmondta, hogy fontosnak tartja, hogy a vizsgálat során ne ártsanak a gyerekeknek, a hallgatóság körében heves vitát keltett.
Áldozatok, szakértők és áldozatból lett szakértők mondták el egymás után, milyen súlyosan alázzák meg a gyerekeket a vizsgálatok során. Egyikük szerint: „A hivatalokban és a rendőri vizsgálatok alatt elfelejtik, hogy az áldozatok is emberek!”
Kugler Györgyi, aki ugyancsak szakértő, óvodáskorú, 4-5 éves gyerekekkel foglalkozik. Megütközéssel fogadta Agárdi megjegyzését egy kislányról, akin – Agárdi szerint – nem látszott a trauma. Mert a megrázkódtatás hatása késleltetetten jelentkezik. Gyakran csak évek, évtizedek múlva, amikor félresiklik az áldozat egész élete.
Elhangzott az is, hogy vannak esetek, amikor akár tíz-húsz évre is elege lesz a szexből az áldozatnak, és nem is tudja, miért örömtelen a házassága. Más esetekben pedig az önértékelés sérül olyan súlyosan, hogy az áldozat mocskosnak érzi magát, és azt gondolja, neki már mindegy, bárki, bármit megtehet vele.
Dr. Mátyus Anna főorvos naponta találkozik áldozattá vált gyerekekkel. Sok év tapasztalata alapján mondta el, hogy a bántalmazók gyakran maguk is áldozatok voltak gyerekkorukban. De ez nem menti fel őket a tettük következményei alól. Terjed a kortársbántalmazás is a diákok körében. A televízió műsorok brutalitása súlyosan károsítja a gyerekek szexuális fejlődését. A felnőttek gyakran bagatellizálják az eseteket, ahelyett hogy segítenének. A rendőrség pedig sokszor évekig is elhúzza a vizsgálatokat, ami újra és újra megpróbáltatások elé állítja az áldozatokat.
A megoldás, hogy az eljárások során védjék az áldozatokat – mondta az egyik felszólaló szakértő. A gyerekbarát igazságszolgáltatásra már vannak példák külföldön. Nálunk is tettek ennek érdekében lépéseket, de „nem elég, hogy szép sárga a fal, van Ikea-bútor, meg maci. Arra van szükség, hogy a gyerekekkel ne mondassák el újra meg újra a történteket.”