Pásztor János (kép: WWF / Canon / Richard Stonehouse)Ahogyan Marco Lambertini, a WWF nemzetközi szervezetének főigazgatója elmondta, Pásztor János a február elején kezdődő, mintegy 11 hónapos periódusban tölti majd be az ENSZ éghajlat-változással foglalkozó főtitkár-helyettesi posztját. Pásztor személyét, stratégiai, illetve szakirányú jogalkotási tapasztalatait az ENSZ-főtitkár az év végén esedékes párizsi klímacsúcs szempontjából is kulcsfontosságúnak tekinti.

„Ez a periódus a WWF szervezetén belül is kihívásokkal teli időszak, a lehetőségeket mérlegelve mégis úgy gondoljuk, hogy az éghajlat-változással kapcsolatos nemzetközi kormányközi stratégiaépítés, illetve a konkrét eredményeket célzó párizsi klímacsúcs sikere végett Pásztor János munkája elengedhetetlen” – fogalmazott Lambertini. Hozzátette: „A WWF továbbra is teljes körű szerepet vállal az ENSZ éghajlatváltozás-ügyi stratégiájának kiépítésében, és a 2015 utáni világméretű és regionális jogalkotási folyamatok kidolgozásában.”

„Izgatottan várom a következő tizenegy hónapot, amelyet ismét az ENSZ-nél töltök. Nem lesz egyszerű a változás, de nagyon érdekes és rendkívül fontos hónapok következnek. Az ENSZ-főtitkár politikai munkáját fogom segíteni a remény szerint sikeres konszenzus elérésében, valamint az éghajlat-változással kapcsolatos konkrét lépések létrejöttét támogatom a kormányok, vállalatok, az ENSZ-szervezetek és a civil szektor körében” – mondta el a leendő főtitkárhelyettes. „Túl korai lenne még arról beszélni, pontosan milyen eredményekre számítok, de annyi biztos: a sikeres konszenzus ott kezdődik, hogy a globális átlaghőmérséklet nem emelkedik több mint két Celsius fokkal*” – jelentette ki Pásztor János.

“Magyarországnak, mint minden más országnak, csökkentenie kell a kibocsátását, amennyire csak lehetséges!” – tette hozzá a magyar szakember. A megbízatását követő terveiről szólva elmondta: „A 11 hónap után folytatni kívánom munkámat a WWF nemzetközi szervezeténél.”

Pásztor János kinevezése mérföldkőnek számít a nemzetközi természetvédelem jövőjében való magyar szerepvállalás erősödésében is. „Reméljük, hogy szakértelme és stratégiai tapasztalatai a nemzetközi éghajlat-változási politikát a megfelelő mederbe tereli majd. Emellett bízunk benne, hogy a magyar természetvédelmi intézményrendszer jövőjét illetően is előremutató változások eredője lesz” – mondta Andreas Beckman, a WWF Duna–Kárpátok programirodájának igazgatója, melynek ernyője alatt a WWF Magyarország is működik.

„A 2020 előtti kibocsátás-csökkentési vállalásokat komolyan kell venni, az országok kormányai nem állhatnak meg pusztán az elméleti megállapodásoknál. A kibocsátásnak tetőznie kell még 2020 előtt, különben visszafordíthatatlan, katasztrofális következményekre számíthatunk” – mondta el Vaszkó Csaba, a WWF Magyarország éghajlatváltozás- és energia programvezetője. „A 2020 utáni vállalásokat tekintve főleg a legnagyobb kibocsátó országoknak – köztük Kínának, az Egyesült Államoknak és Indiának – kell ambiciózus és valós vállalásokat tenniük, melyeket meg is kell tartaniuk. Csak úgy van esélye Földünknek és civilizációnknak, ha ezen vállalások a tudományon, az egyenlőségen, a valóban tiszta megújuló energiaforrásokon és az energiatakarékosságon alapulnak, és hosszú távon tartjuk magunkat hozzájuk” – nyomatékosította a programvezető.

A nemrégiben létrehozott magyar környezeti fenntarthatósági igazgatóság, illetve a hangsúlyosabb magyar szerepvállalás jövőjét is meghatározhatja ez a kinevezés, amit a világ legelismertebb éghajlatváltozás-ügyi szakemberének új pozíciója jelent. Pásztor János mintegy 35 éves tapasztalattal rendelkezik ezen a területen. Tudományos fokozatát a Massachusetts Institute of Technology-n szerezte, ezt követően pedig számos ENSZ-munkacsoport éghajlat-változási és energiaügyi munkatársaként dolgozott. A WWF nemzetközi szervezetéhez 2012-ben csatlakozott politikai és tudományos igazgatóként, 2014. május óta pedig megbízott természetvédelmi igazgatóként vezette a szervezet munkáját. Csatlakozása előtt Pásztor az ENSZ főtitkárságán belül működő éghajlat-változási munkacsoportot vezette, illetve a főtitkár által életre hívott globális fenntarthatósági panel ügyvezető titkára volt.

 

*Az ipari forradalomkor mért globális átlag-hőmérséklethez képest nem szabad, hogy két fok fölé emelkedjék a globális átlaghőmérséklet, ugyanis ha ezt az értéket meghaladjuk, akkor számítanunk kell az éghajlatváltozás katasztrofális és visszafordíthatatlan hatásaira.