A kormányfő továbbra is azt játssza, hogy hallgat, a propaganda meg azt, hogy a megfigyelési ügy jelentéktelen.
A péntek reggeli, igazából a stand up műfajába tartozó kormányfői interjúban Orbán kapott egy kérdést a Pegasus-botrányt illetően, ami azt jelenti, hogy a hatalom médiája a korábbi zavart hallgatás után megkapta a kívánt instrukciókat, és ezzel lelke békéje, valamint agyi működésének minimumra való visszaállítása a hivatal nyelvén szólva megvalósításra került.
A miniszterelnök azért kapott kérdést, hogy nyilvánvalóvá tehesse: a megfigyelési botrány csak annyiban létezik, amennyiben a homofób törvény homofóbnak nyilvánítása a szabadság liberális árulói által, vagyis sehogy, de a belügyminiszter ez ügyben már mindent elmondott, tán még túl is beszélte. Persze lényegében Pintér sem mondott semmi értékelhetőt, sőt, épp azt közölte, hogy nem is fog, a kör tehát bezárult.
A kormányfő továbbra is azt játssza, hogy hallgat, a propaganda meg azt, hogy a megfigyelési ügy jelentéktelen, és ezt valamennyire teheti is, mondhatja azt, hogy az 50 ezres címlistával kapcsolatban eddig sem a listát nem mutatta fel senki, sem a tényleges megfigyeléseket nem bizonyította konkrét tényekkel. Innentől pedig könnyű a liberális összeesküvés, a brüsszeli birodalom, meg a Soros-sémákat előkotorni a farzsebből, ócska, kopott, szamárfüles cucc mindegyik, de amíg lesz, aki harap rá, miért ne használnák.
A kémszoftvert gyártó cég közben szorgalmasan gyártja az önmagát leleplező ellentmondásokat, és ezzel a gyanút, hogy a botrány inkább, mint valaha, joggal létezik. Előbb azt mondják, hogy az egész egy vicc, aztán azt, hogy a szoftvert csak tuti államok kaphatják meg, akiket képesek ellenőrizni, hogy tisztességesen használják-e. Ebből, ugye, az következik, hogy a szoftver minden adatot visszajelent nekik, hiszen amúgy honnan vennék azt is, hogy a Pegasussal machináló államok egyenként százvalahány kliensnél többel nem foglalkoznak, az ötvenezres szám tehát túlzott. Ez így nagyon kínos elszólás, azért gyorsan közlik, hogy ők terroristák megfigyelésére dolgozták ki az árut, ha rosszra használják, arról ők nem tehetnek.
Ellenőrzésről tehát már szó sincs. Annyira nem, hogy rögvest utánanéznek a magyar Panyi Szabolcs ügyének, mert ha itt valami disznóság történt, azt ők nem tűrhetik. Becsület is van a világon.
Itt a pont. De ez kevés.
A botrányba beleálló médiának, a The Guardian-től a CNN-en keresztül a The New York Times-ig, a Forbidden Stories-tól az Amnesty International-ig és az Al-Jazeera-ig több ténnyel, adattal, bizonyítékkal kell előállnia az eddiginél. Hallani, hogy készülnek egy újabb fordulóra.
Ha az ügy csak gyanús féligazság marad, azt többet árt, mint használ.