Mattheisen, maga is pályaválasztás előtt álló gyerekek édesapja utalt rá, hogy a korszakalkotó „digitális Magyarország” terv megvalósításával Európában is az elsők között épül ki a szupergyors internethálózat. Csakhogy nem elegendő a szélessáv és a hozzá illeszkedő eszközök eljuttatása az ország minden pontjára. A távközlésben, az informatikában élen járóknak felelősségük is van a digitális ismeretek átadásában, fejlesztésében. „A Magyar Telekom és a T-Systems Magyarország komolyan veszi digitális felelősségét, és bízunk benne, hogy a programmal hozzájárulunk ahhoz, hogy az informatika mérnöki egyetemi képzésre jelentkezettek száma látványosan emelkedjék a következő időszakban, és a végzettek közül minél többen itthon helyezkedjenek el” hangoztatta a vezérigazgató.
Elhangzott, hogy 2020-ig, tehát a következő öt évben Európának legalább 825 ezer informatikusra van szüksége. Nem csupán a legfejlettebb tagországokban (mindenekelőtt Német-, Olaszországban, Nagy-Britanniában), hanem itthon is igen nagy az informatikus szakemberhiány: jó 10 000 hiányzik a munkaerőpiacról. Kevesen tudják, legföljebb az érdekeltek és az érintettek, hogy a pályaválasztás előtt állók – ismerethiány miatt – meglehetősen kevesen látnak „fantáziát” ebben a szakmában, miközben kisgyerekkoruk óta olyan természetességgel használják az informatikai, a digitális eszközöket, mint szüleik, nagyszüleik a búgócsigát.
A Magyar Telekom és a T-Systems Magyarország – remény szerint idejében – felismerte, hogy tennie kell az egyre aggasztóbb informatikushiány csökkentéséért, és kidolgozta, meghirdette a „Legyél te is informatikus!” programját. Saját szakemberei önként vállalták, hogy megismertetik a pályaválasztás, továbbtanulás előtt állókkal az IT-karrier lehetőségeit. Máris jó 1800 diákkal foglalkoztak a Telekom önkéntesei, és akikhez majd csak eztán jutnak el, azoknak addig is jó szívvel ajánlható a www.legyelteisinformatikus.hu internetportál, ahol az érdeklődők hasznos tanácsokat, ötleteket kaphatnak a szakmáról, versenyekről, gyakornoki lehetőségekről.
Elképesztően és lehangolóan sok, legalább 220 ezer a közfoglalkoztatott ma hazánkban. Huszonegyedik századi rabszolgaság Európa szívében. Mert a nemegyszer lealacsonyító, géppel egyszerűbben, olcsóbban, gyorsabban elvégezhető közmunkáért éppen csak annyit kap a közfoglalkoztatásra kárhoztatott, hogy nem hal éhen. A néhány tízezer forintból képtelen a családját eltartani, nem tud előbbre lépni, otthont teremteni önmagának, és ha vannak, a gyerekeinek. Kilátástalanságra kárhoztatott manapság – mindössze a munkanélküliségi statisztikát szépítő – 220 ezer ember, aki még csak iskolázatlannak sem minősíthető, hiszen 45,3 százaléka elvégezte az általánost, 26,8% a szakmunkásképzőt, 9,7% a szakközépet, technikumot, 7,6% a gimnáziumot, 2,6 százaléka pedig az egyetemet, főiskolát.
Ha csak a közép- és felsőfokú végzettségű közmunkásoknak (46–47 százalék!) ajánlaná föl az állam az informatikai képzést, legalább a fele sikerrel és kedvvel látna a tanuláshoz. Minden bizonnyal lennének itthoni olyan vállalatok, intézmények, amelyek anyagilag, szakmailag szívesen hozzájárulnának a képzéshez, és viszonylag rövid idő alatt látványosan csökkenne az informatikushiány. Ezrek közérzete változnék kedvezően, újra éreznék, hogy szükség van rájuk, erősödnék bennük a remény arra, hogy belátható időn belül kijutnak az anyagi-érzelmi gödörből, keresőkké, fogyasztókká, a társadalom megbecsült tagjaivá válnának.
Idestova két évtizede foglalkozik a digitális kultúra kutatásával Rab Árpád. Az Óbudai Egyetem Digitális Kultúra és Humán Technológia Tudásközpont kutatója a többi között elmondta: megszűnt a különbség a hagyományos és a digitális kultúra között, mindenekelőtt az okostelefonnak köszönhetően folyamatosan „vonalban vagyunk”, nincs belépési küszöb, mint például egykoron a számítógép volt. Oda-vissza hatással van a ma emberének életére az egymást kiegészítő hagyományos és digitális kultúra.
Az emberiség történetében minden korszaknak megvolt a maga nyelvezete: a görög, a latin… és most az informatika. Enélkül manapság semmi sem működik. És ehhez még csak programozónak sem kell lenni. De kellenek a programozók, az informatikusok! „Hazánkban jelenleg jó tízezer, az átlagosnál sokkalta magasabb jövedelmet kínáló informatikusállás betöltetlen, miközben tízezreknek nincs munkája” – mutatott rá a kutató. A digitális kultúra csaknem észrevétlenül átprogramoz bennünket. Gondoljunk csak arra, hogy mekkora a különbség a könyvtárban kutatás és a Google-keresés között! A ma nemzedéke másként működik, mint szüleiké, nagyszüleiké. „Ezt saját példámmal is bizonyíthatom – mondta Rab Árpád. – Bölcsészdiplomákat szereztem, de nagyon fiatalon beleszerettem az informatikába, rendszergazda voltam, informatikai projektmenedzser is vagyok. A humán – például néprajz-tudomány – és a digitális kultúra egységesülése új értékeket teremt. Ahhoz, hogy megértessem magam egy programozóval, ismernem kell az ő nyelvét, gondolkodását…”
A tudományok egymásba fonódása teremt új értékeket. A pszichológus sem lehet meg gyakorlati szintű informatikai tudás nélkül. Jó ideje már csaknem mindenki digitális világban él, tanul, dolgozik. „Szociológus hallgatóimnak informatikai képzést is szoktam tartani, mert e szakma ma már korántsem bonyolult nyelve sok kérdés megválaszolásához elengedhetetlen. Az ilyen ismeretek is szükségesek ahhoz, hogy értsük, megértsük egymást a 21. században…
Az informatika már nem külön, elvont tudomány, hanem könnyen (meg)tanulható, kreatív nyelv, és aki elsajátítja, egyenlővé válik a világban, és nagyon sok kapu kinyílik előtte, izgalmas – nem utolsósorban jól fizető – világok tárulnak föl a fiatalok előtt” – hangsúlyozta a kutató.
