Pesti barokk a darab címe. A színlap szerint vígjáték. Ezért nem plébániatemplomokról, nem Szent Flórián (kéretik a művészet és nem a közmunka világában elhelyezkedni!) kápolnájáról, hanem szerelemről, szexről, diszkóról, kitartásról, esetleg árulásról szól a történet.

Dés Mihály nagyszerű regényét, az 1984-i Budapestet, Magyarországot megidéző világot gyúrta színpadra Kern András. Nem idegen tőle az ilyesmi, írt már filmet is, nagyszerű alapanyagot kapott, csak akarattal ronthatta volna el. De nem rontott. Még a lehetőséget sem használta ki, hogy mindig jelen legyen, hogy a poénokat ő mondja, hogy a taps neki szóljon. Kern mértéktartó, barokkos túlzásoktól mentes nagymamája több mint színészi bravúr, ez üzenet az összetartó erőről, majd annak hiányáról. Igaz, olykor, főként a második részben lapos az addig gömbölyű, de a Pesti barokk sikerre született.

A döccenőkön a színészek tolják a szekeret, Szalai József díszletei a darab hangulatát adják vissza: minden kicsi, alacsony, a magasra törő ember ne ficánkoljon. A rendező Göttinger Pálnak mindegy, hogy egy nagyvárost vagy csak egy szobát kell érzékeltetnie, ő megoldja.

Igazából ettől nehéz a kritikus dolga, mert nézőként ő is szereplő, csendes szemlélődő. A kor magával ragadja, sőt rabul ejti. Ha fiatal, akkor elfogadja 1984-et a maga nosztalgikus, szánni valóan esendő valóságában, de éltesebben, a bölcsesség birtokában, már azt hiszi, hogy nem ment vissza az időben, hanem beragadt a közélet 40-50 éves mocsarába. Még a Kádár név is csereszabatos, hiába köpköd felfelé az utód, a nyál visszafelé rácsorog. Csak a diszkóból felhangzó zene idejétmúlt, a menekülés kényszere, a megfigyeltség érzése, az emberi kapcsolatok kiürülése, a reménytelenség ma is a társbérlőnk, ezeket nem tudtuk eltemetni, velünk élnek, minket mérgeznek.

A főszereplő Szabó Kimmel Tamás. Jelenléte a Belvárosi Színházban olyan, mint a lépcsőlejáró kapaszkodója. Még mindig fiatal, de már ő a támasz. Már több a tehetségnél, már főnök. Uralja a darabot, a színpadot, minden rezdülése hiteles, még az is, ahogy a tapsrendnél irányítja kollégáit. Mellette Mészáros Máté szórakoztató, Grisnik Petra és Schruff Milán megbízható.  Feltűnik még két csodálatos női láb, azokon spiccel László Lili. Ő kapja a legtöbb fényt, olykor az áttetsző ruhát, mégis belőle látszik a legkevesebb. Jelen van, de még nem jelenség, ha leküzdi érezhető lámpalázát, akkor azokon a lábakon még messzire juthat.

A darab az Orlai Produkciós Iroda legújabb, barokkos fogalommagyarázattal, szabálytalan gyöngyszeme. Hamis vagy igaz? Érdemes a választ keresni…

Dés Mihály: Pesti barokk, vígjáték. Színpadra alkalmazta: Kern András. Szereplők: Kern András, Szabó Kimmel Tamás, Bánfalvi Eszter/Grisnik Petra, László Lili, Schruff Milán, Mészáros Máté. Dramaturg: Upor László, jelmez: Cselényi Nóra, díszlet: Szalai József. A rendező munkatársa: Jánoska Zsuzsa. Grafika: Csáfordi László. Világítási terv: Szondi György. Rendező: Göttinger Pál. Producer: Orlai Tibor.