De egyben feltárta az EU tehetetlenségét. Ám Orbánnak kapóra jön a külső bírálat. Úgy gondolja, hogy az európai elit nem látja a valóságot, ezért a populisták egy nap szétverik. Gerald Knaus, az Európai Stabilitási Kezdeményezés kutatóintézet vezetője úgy látja, hogy a kormányfő különleges veszély, mert a szélsőjobb vírusát pumpálja Európán belül a politikai középbe. Hogy a Fidesz tagja az Európai Néppártnak, az támaszt jelent neki Merkel és más vezető konzervatívok részéről. Ám közben kölcsönveszi az európai szélsőjobb ötleteit. Nem ő az egyetlen a térségben, aki elutasítja a menekültek áttelepítését,de ő volt az első, aki meghúzta a vonalakat.

Sikereit Európa mulasztásai tették lehetővé. Amikor Merkel a nyitott kapuk politikájáért harcolt, több feltételezett szövetségese, köztük a bajor miniszterelnök kezdett összeállni Orbánnal. Hamarosan másutt is megkeményedett a menedékpolitika, mind többet beszéltek a határvédelemről, azaz pontosan azt tették, amit Orbán várt tőlük. De a kormányfő befolyását nem szabad eltúlozni. Támadásait leginkább az erőtlen brüsszeliek ellen intézi, Merkelt kíméli. Egy kicsiny ország nem fordíthatja maga ellen a szomszédait, nem beszélve a gazdag államokról, amelyek folyósítják a támogatásokat és befogadják a magyar vendégmunkásokat. Továbbá a demagógiája nem sok kapaszkodót nyújt, hogy a politika főszereplői megbirkózzanak a tömeges migrációval.

Komolytalan, amikor az Európába készülő afrikai migránsok tömegeiről vagy a kontinens demográfiai gondjainak megoldásáról papol. Knaus azt mondja, ha félrehúzzuk a függönyt, a rémült Orbánt látjuk, az összetöpörödött demagógot, akinek nincs mondanivalója.

Akkor meg minek az izgalom?! Orbánnak szerencséje van az ellenfelekkel. Egyfolytában új célpontokat keres, hogy fenntartsa a népszerűségét és azonnal felfedezte a lehetőséget, amikor Európa nem megfelelő módon válaszolt a menekültkérdésre. De nemsokára más ostoroznivalót kell találnia. A Brexit utáni Európa ebből a szempontból ígéretesnek látszik, főleg, ha Brüsszel még több hatalmat próbál összpontosítani. Az uniónak legközelebb jobban fel kell készülnie.

A The New York Times véleményrovatában egy amerikai média szakértő azt feszegeti, miért harapja meg Orbán Viktor az EU-t, amikor az enni ad neki. Kenneth Krushel a leginkrimináltabb hazai esetek közül felidézi a felcsúti kisvasutat, az ottani stadiont, továbbá hogy a földárverések egyik feltűnő haszonélvezője a miniszterelnök felesége volt. A politikus az elmúlt 6 évben így vagy úgy megszerezte az ország vagyonának jelentős részét. De itt nem egyszerűen a kleptokráciáról van szó. Sokkal súlyosabb, hogy Orbán az EU tudtával és az Amerika passzív felhatalmazásával lebontja a demokrácia törékeny intézményeit és szembeszáll az unió alapvető elveivel. Azt mondja, hogy a tömegek nevében beszél, de nem tudta összeszedni a népszavazáson a kellő többséget. Igazából nagy bajban volna Brüsszel pénzügyi támogatása nélkül. Az európai vezetők három, vitatható érvet hoznak fel az engedékenység mellett: először is, az EU belülről jobban tudja befolyásolni a magyar ügyeket. Másodszor, ha megvonnák a pénzeket, az utca embere kerülne a legnagyobb bajba. Harmadszor, ha keménykednének, Orbán kivinné az országot a szervezetből, egyenesen Putyin karjaiba.    

A gátlástalan és szégyentelen miniszterelnököt nem hatja meg a nyugati bírálat. Soros György úgy látja, hogy Orbán Merkel kemény kihívója, amikor a földrész vezetéséről van szó. Nyugtalanító, milyen megvetéssel kezeli a nyugati értékeket, hogy vissza akarja állítani Nagy-Magyarország határait, hogy az identitás alapú nacionalizmusa a történelmi sérelemből táplálkozik, noha az volt az oka mindkét világháborúnak. Meggyengítette az Alkotmánybíróság hatáskörét és a kisebbségek védelmét. Mindez ellen elsősorban Németországnak kell fellépnie. Orbán azért arra odafigyel, ha Merkel jelzi, hogy következményekkel jár a helytelen magatartás. Az uniónak ugyanakkor nem csak időnként kellene a kezére csapnia, hanem erősebb szankciókat kellene elrendelnie, ideértve, hogy a vizsgálatok idejére felfüggeszti a magyaroknak szánt alapokat.

Az Egyesült Államok a háttérben cselekedhetne, mert ily módon elkerüli a politikus paranoiáját, hogy tudniillik Soros szítja az ármányt. Azon kívül a következő elnöknek ki kell állnia az ellen, hogy Orbán ördögnek kiáltsa ki Brüsszelt. Az országban azonban általános lemondást tapasztalni, mert a legtöbben azt hiszik, hogy Orbán nyert. Ez a rezignáltság marad is, hacsak nem lesznek alapvető változások.

A Reuters hírügynökség kommentárja szerint nemcsak Cameron igyekszik újramegosztani Európát,  Magyarország és Lengyelország szintén arra törekszik. A magyar vezetés kozmopolita despotának tekinti az uniót.

A brit példa bátorította fel Orbán Viktort a vasárnapi népszavazásra, és a jó 3 millió nem szavazat azt mutatja, hogy a népek immár szembe mernek szállni az EU-val. Soros György gyakorlatilag visszafordíthatatlannak tartja a szervezet felbomlását. A közösség egykor abból a meggyőződésből fejlődött ki, hogy a kontinensnek túl kell lépnie a világháború tragédiáján, ám ez az érv mostanra elhalványult. A tervezett gdanski háborús múzeum átfogó koncepciójának teljes átalakításával Kaczynski illusztrálta, hogy minden államnak saját magának kell gondoznia a maga háborús emlékeit. Tragédia, hogy nemzeti kézbe veszik azt, ami egykor az európai egység erkölcsi alapja volt.  

Töredezik az összefogás a visegrádi csoporton belül, ennek megfelelően csökken a négyek befolyása Brüsszelben, jóllehet az idáig nagy szerepet játszott abban, hogy a négyek ilyen látványos támogatást kaptak – állapítja meg a Financial Times. A széthúzás leginkább abból ered, hogy merre tovább a brit kilépés után.

A szlovákok és a csehek mind inkább eltávolodnak az euroszkeptikus és illiberális magyar, illetve lengyel hangvételtől. Budapest és Varsó törekvése az uniós intézmények meggyengítésére megijesztette a másik két szövetségest, mert ők szoros kapcsolatot akarnak Brüsszellel és Berlinnel. Amikor Orbán Viktor a héten kirohant az EU ellen, Szlovákia éppen akkor fogadta a német külügyminisztert, hogy megerősítse kapcsolatait Németországgal.

Egy beavatott szerint a nyár óta alaposan megváltozott a légkör a négyes fogatban. A hírek arról szólnak, hogy mostanában mind több az összetűzés az egyeztetéseken, mivel Prága és Pozsony nem támogatja a magyarok és a lengyelek uniós reformszándékait. Ellenállnak Orbánnak azzal a javaslatával szemben is, hogy Horvátországot vegyék be a közösségbe, mert az a másik kettő javára billentené a mérleget. Egy cseh illetékes úgy fogalmazott, egyre rosszabbul érzik magukat a tömörülésen belül, mert az mérgező. Ezért jobb híján próbálnak jelezni a Nyugatnak és megkísérlik mérsékelni a károkat.

A brit kormányfő a szigetországban dolgozó kelet-európai vendégmunkások ellen fordult ugyan, ami azt bizonyítja, hogy radikalizálódnak a konzervatívok, ám az idegengyűlölő jelszavak ellenére a valóság egészen más képet mutat – tudósít a Süddeutsche Zeitung.

A migránsok Nagy-Britanniában sem szorítják ki a munkaerőpiacról a hazaiakat. A kelet-európaiak olyan posztokat töltenek be, amelyekre a britek nem jelentkeznek. Viszont az idegenellenes politikával London annak a populista mozgalomnak az élére áll, amely az egész világban fenyegeti a piacgazdaság jólétét. Trumpnál, Le Pennél, Orbánnál, a recept ugyanaz: a külföldiek a felelősek a gondokért, amelyekről egyébként nem is tehetnek. Ez a bezárkózási politika azonban sorra kudarcot vallott a történelemben. A jólét modelljének része a nyitott határ, vagyis: az uniós polgárok szabadon vállalhassanak munkát más államokban.

Európának most követelnie kell, hogy az Egyesült Királyság csak akkor maradhasson bent az egységes piacon, ha fenntartja a szabad mozgás jogát. Különben a kelet-európai populista kormányok szintén megpróbálnák, hogy kívánság-hangversenynek tekintsék az EU-t.  A britek számára pedig a May által megjelölt út politikailag és gazdaságilag csakis a szakadékba vezet.

Orbán Viktor a népszavazás kudarca után szép csendben visszalép a menekültkvóták ügyében – írja a Der Standard. Bejelentette ugyan, hogy folytatja a küzdelmet a „brüsszeli bürokrácia ellen”, de már az eddig megismert alkotmánymódosítási elképzelések arra utalnak, hogy visszakozik. A módosítások szövege még függ a Jobbikkal folytatandó egyeztetéstől. Azt azonban a kormányfő már említette, hogy kollektívan nem lehet majd betelepíteni senkit, csakhogy ilyen a Bizottság nem is tervezett. A menedékkérőket igyekszik igazságosan elosztani, és betelepítésről már csak azért sem lehet beszélni, mert az érintett országoknak előbb a kérelmekről kell dönteniük. Azután szabhatják meg, hogy kit fogadnak be, pontosan úgy, ahogyan azt a miniszterelnök bele akarja írni alaptörvénybe.